Kis szobrozás, kis nácizás

2021. április 5. 7:32
Baranyi Krisztina sok mindenre kapott felhatalmazást, de arra biztos nem, hogy köztéri vállalhatatlanságokkal folytasson ideológiai hadviselést.

Napokig borzolta az idegeink a BLM-szobor rövid, ám unalmasnak cseppet sem nevezhető története. Most, hogy a kedélyek kissé csillapodtak, érdemes rögzíteni egy-két távolságtartó gondolatot.

Kezdjük azzal, hogy tökéletes ballépés és aránytévesztés pályázatot kiírni, majd szobrot/installációt/akármit állítani egy tengerentúli, már indulásakor komolyan célt tévesztett mozgalomnak. Ezzel azt sugalljuk – mit sugalljuk, ordítjuk bele a világba –, hogy egy tragikus halálesetből építkező, rendőri erőszak és rasszizmus ellen induló, majd sima, öncélú vandalizmusba átcsapó tüntetéshullám fontos, megemlékezést érdemlő valami idehaza. Holott az egésznek semmi relevanciája magyar viszonylatban, a ferencvárosi mindennapokban pedig még annyira sem.

Baranyi Krisztina sok mindenre kapott felhatalmazást, de arra biztos nem, hogy köztéri vállalhatatlanságokkal (amire a begombázott kerti törpe is enyhe metafora volna) folytasson ideológiai hadviselést. Még riasztóbb értelmezése a szoborállításnak, hogy 

az egész szimpla provokáció volt, aminek örvén jól jöhetett egy vitamindús nácizás. 

Az alkotóval készült Euronews-interjú is ezt a megközelítést támasztja alá, szavaiból szinte sugárzik az önelégült öröm, hogy a térplasztikai merénylet beteljesítette sorsát: „Fordulatosabban vált valóra, amire számítottam. Volt a ledöntés előtt egy festékes rongálás is, szóval több akció zajlott, mint amit feltételeztem. Így még érdekesebb a szobor utóélete.”

Márpedig az utóélet borítékolható volt: vastag médiahájp, szoborvédő és szobortámadó radikálisok egymásra vicsorgása, körbedeszkázás, szoborőrzés, festéktámadás, végül a „műalkotás” törvényszerű megsemmisítése. Aztán lehet puffogni a vandalizmusról, fasizmusról, a konzervatív oldal mucsai művészetfelfogásáról és persze az államilag dotált szivárványfóbiáról. Holott a képlet jóval egyszerűbb: a járványhelyzetben 

valós cselekvési tér és potenciál nélkül maradt polgármester habosítja kicsit a semmit, 

hisz az efféle zabhegyezések mindig jó kis tematizációs lehetőségek. Amikor nincs üzenet, vagy ha van, abban sincs köszönet (lásd: ellenzéki járványügyi megmondások), jól jön az ilyesmi. Még mindig jobban leköti a közvéleményt, mintha negyedligás albán thrillereket* megszégyenítő poligráfos kisfilmet forgatna az ember, vagy házi főzőshow-t rendezne.

A sztoriból két tanulság azért mindenképp leszűrhető: a politikailag motivált ellenzéki köztérformálásban sok köszönet nem lesz esztétikailag (korábbi példa Kerpel-Fronius várba rémálmodott falansztere). Másrészt, hogy a figyelemterelő, témakitöltő provokációért semmi sem drága. Szerencsére a védekezési taktika sem rakétatudomány: a provokáció csapdájába egyszerűen nem szabad belesétálni, de józanul rá kell mutatni az efféle akciók mögötti gondolati ürességre és bántó ötlettelenségre.

***

*A szerző nem ismeri behatóan az albán thrillerek világát, így előre is elnézést kér, ha a Momentum elnökének akciójával összevetve megsértette volna e filmek alkotóit/rajongóit.

Összesen 101 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mióta a világ világ, azóta a hangadók mindig külsőségekben is érzékeltetni akarták a befolyásukat: utcanevek, ünnepi szertartások, szobrok stb. Baranyi bűne az, hogy egy nyilvánvalóan ész- béke és polgárellenes ideológia szálláscsinálója akart lennei ezzel a förmedvénnyel.

Nem is lehet más, mert a "kiválasztott nép" eldöntötte:
„A fasiszta mozgalom maga is aránytalanul zsidó mozgalom volt – tehát a zsidók arányaiban nagyobb részét alkották a pártnak, annak egész történetén keresztül, mint az olasz lakosság. … 1938-ra a pártnak 10,215 felnőtt zsidó tagja volt.” (Amikor Olaszország teljes lakosságából körülbelül 47,000 volt zsidó.) „Mussolininek több zsidó munkatársa volt, így a kedvenc és legbefolyásosabb szeretője, Margherita Sarfatti. Róma főrabbija hivatalos áldásában részesítette Mussolinit, aki (olasz támaszponton) segítette a cionista haditengerészet kifejlesztését, mint a brit imperializmus elleni manővert.”
Forrás: Stanley G. Payne: A History of Fascism, 1914-1945, The University of Wisconsin Press, 1995, 240.old.

A szobor eleve történelmietlen üzenetet közvetített:

A feltartott ököl a kommunista tömeggyilkosok köszöntése.
Akik keményen büntették a homoszexuálisokat:
Sztálin elvtárs 1933-ban a 121-es törvénycikkellyel módosította a Szovjet Büntető Törvényt, így a homoszexuálisok öt évig terjedhető kényszermunkával kiegészített börtönbüntetésre lehettek ítélve. Ezt az elvtársak 1993-ig nem is vonták vissza.

És még ez is:
A Transfer (átutalási) Egyezményt, három hónapos tárgyalássorozat után, 1933. augusztus 25-én írta alá a Németországi Cionista Szövetség, a náci Németország gazdasági hatósága és az Anglo-Palesztin Bank (a Zsidó Ügynökség utasításai szerint). Az egyezmény célja az volt, hogy segítse a német zsidók kivándorlását Palesztínába. Mialatt ez segítette a zsidók kivándorlását, arra kényszerítette őket, hogy lemondjanak javaik többségéről Németország javára mielőtt elmennének. Ezeket a vagyonokat később megkapták a Palesztínába való átutalásuk által, mint német export.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés