Lauder először a Jobbikból kivált Mi Hazánkról és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevű csoportról beszél. Majd arról, hogy a Jobbik megpróbálta átformálni arculatát, és igyekszik kevésbé szélsőséges képet mutatva inkább a politikai centrum felé orientálódni. A szerző idézi Jakab Péter elnököt, aki szerint pártja soha nem volt szélsőjobboldali, de megtűrt vállalhatatlan, szélsőjobboldali személyeket.
„Sajnos ez a nyilatkozat nem őszinte, mert bár néhány jobbikos politikus bocsánatot kért korábbi kijelentései miatt, a párt, múltját megtagadva, nem képes megújulni. Valójában a Jobbiknak a múltban antiszemita kijelentéseket tevő politikusai közül sokan még mindig a párthoz tartoznak” – írja Lauder.
A Zsidó Világszövetség elnöke felidézi a borsodi időközi választást, ahol „annak ellenére, hogy a Jobbik szövetségre lépett a baloldali pártokkal, egyik közös jelöltjük egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei időközi választáson »Judapestnek« nevezte Budapestet, és az országba látogató zsidó »idegenek« nagy száma miatt panaszkodott”. Lauder visszaidézi azt is, hogy a mélyen tisztelt rabbijaik sírját látogató haszid zsidó turistákra célzott Bíró, „amikor azt írta: »A kutyám majd megveszik, amikor a 'tetűcsúszdások' elmennek a ház előtt.«”