Női éra – csúcsteljesítmények európai szinten

2021. március 4.
Valódi esélyegyenlőséget a nőknek – gyakran hangoztatott követelés elsősorban a baloldalon. Mennyire helytálló ma hátrányos megkülönböztetésről beszélni? Hogy állunk a női foglalkoztatás terén? Sikerült-e áttörni a sokszor emlegetett üvegplafont? Összeállításunkban átfogó elemzést közlünk a munkaerőpiaci helyzetről, továbbá a közélet, a tudományos szféra és az üzleti világ szereplői mondják el, hogy milyen ma nőnek lenni Magyarországon.

Szalai Piroska írása a Mandiner hetilapban. Összeállította: Szalai Laura

Hazánkban a rendszerváltozást követően, 1989 és 1992 között a munkahelyek harmada megszűnt, ami több mint félmillió munkanélkülit eredményezett. Közben megsokszorozódott a nyugdíjkorhatár előtt állók, a rokkantnyugdíjasok, illetve az egyéb inaktív státuszúak száma. A jelenség a pályakezdőket is negatívan érintette, hiszen szinte lehetetlenné vált, hogy a fiatalok végzettségük megszerzése után munkába tudjanak állni.

Magyarországon egyre több nő szerez diplomát. <br> Fotó: MTI / MTVA / Oláh Tibor

A magyar lakosságnak a legnagyobb fenyegetést a munkahely elvesztése jelentette, és a fiatal korosztály körében elterjedt az az attitűd, hogy „nem akarok felnőni, mert nem tudom, miből fogok megélni”. Ennek hatására egyre kevesebb gyermeket mertek vállalni, zuhanni kezdett a termékenységi ráta, és nőtt a szegények aránya.

Foglalkoztatás: sereghajtókból dobogósak
A mélypont 1997-ben volt, amikor mindössze 3,6 millióan dolgoztak Magyarországon. A romlás mindkét nemet egyformán érintette; a 20–64 éves nők körében 50 százalék alatt maradt a foglalkoztatási ráta, vagyis összesen 1,6 millióan dolgoztak. A kormányváltás után kezdtek javulni a számok: az első Orbán-kabinet idején 200 ezerrel több nő és 100 ezerrel több férfi vállalt munkát, a foglalkoztatási ráta 54 százalék fölé emelkedett. 2002 után számos reálgazdasági mutató stagnált vagy romlott, 2006-tól a foglalkoztatási arányszám ismét csökkent, miközben az uniós tagországok legnagyobb részében jelentősen javult.

Tízéves akcióterv indul
A nők szerepének erősítése a családban és a társadalomban címmel jelent meg a kormány 2021−2030-ra vonatkozó intézkedési terve tavaly ősszel. Ebben a kabinet jó néhány feladatot megfogalmazott a következő csaknem tíz évre. Kutatásokat végezne a családi élet és a munkavállalás összehangolásának támogatása céljából; mérsékelni kívánja a nők „láthatatlan, fizetetlen” munkáját; folytatná a család- és gyermekbarát környezet kialakítását; elősegítené, hogy több nő váljon vezetővé a gazdasági-vállalati szektorban. A női vállalkozásokat szakmai programokkal támogatná, ösztönözné a hátrányos helyzetű, elsősorban roma nők egészségtudatosságot növelő, a szervezett nép­egészségügyi szűréseken való részvételét, és a tervek közt szerepel további családbarát szülészeti és kórházi pályázatok meghirdetése.

2007 után az EU-ban nálunk dolgozott a legkevesebb férfi, de a nők sem voltak sokkal jobb helyzetben: csupán a mediterrán országokban dolgoztak kevesebben, mint nálunk. 2008–2009-ben az ő foglalkoztatási rátájuk már több mint 7 százalékponttal volt alacsonyabb az uniós átlagnál. Összességében a 2008-as világgazdasági válság hazánkban a férfiakat sújtotta inkább, így számos családban a nő lett a családfenntartó.

Ilyen körülmények közt tette a Bajnai-kormány azt a – balliberális kormányok gazdasági rombolását követően irreálisnak tűnő – vállalást 2010 elején, hogy 2020-ra a 20–64 évesek foglalkoztatási rátája eléri a 75 százalékot, azaz célként tűzte ki, hogy egy évtized alatt 15 százalékpontos javulást produkálunk. 2010 tavaszán az újonnan alakuló, az elődei gazdaságszemléletével ellentétes politikát ígérő Orbán-kabinet ennél is ambiciózusabb vállalást tett: 1 millió új munkahelyet kívánt létrehozni 2020-ra. Az éves átlagban 75 százalékos foglalkoztatási ráta 2019-re teljesült, és tavaly is megmaradt. Ezzel az elmúlt tíz évben 15,1 százalékpontos javulást értünk el, ami több mint háromszorosa az uniós átlagnak, a második legjobb eredmény az EU-ban.

Nézzük, hogy ez mit jelentett a nők esetében. 2010 és 2020 között a 20–64 éves korcsoport foglalkoztatási rátája 13 százalékponttal emelkedett, ami Málta után a második legjelentősebb javulás az unióban. A 15–24 éves nők körében a negyedik, a 25–54 évesekében pedig a második legjobb eredményt hoztuk 2010 és 2019 között. Ha végzettség szerint vizsgáljuk a számokat, ugyancsak dobogósak voltunk: a legfeljebb alapfokú végzettségű nők foglalkoztatási rátája a második, a középfokú és a felsőfokú végzettségűeké a harmadik legnagyobb mértékben növekedett.

A nők nagyobb arányban dolgoznak az egészségügyben, a szociális ágazatban, valamint az oktatásban, mint a férfiak. <br> Fotó: MTI / Balogh Zoltán

A koronavírus-járvány a világon mindenütt, így itthon is nyomot hagyott a foglalkoztatási mutatókon. A karantén és az egyéb restrikciós intézkedések elsősorban a nőket érintették, hazánkban az uniós átlaggal megegyezően 0,6 százalékponttal csökkent a foglalkoztatásuk. A jelenség oka, hogy az otthoni, digitális oktatás bevezetése és a nagyszülői segítség kiesése miatt megnövekedett a családi teendők mennyisége, ami elsősorban a nőkre hárul.

A csúcstechnológiai iparban foglalkoztatott nők aránya hazánkban volt a legmagasabb.”

Az ágazatok közül a vendéglátásban, az idegenforgalomban, a rendezvénykiszolgálásban, illetve a személyes szolgáltatásokban sok a nő, s e szektorokra a válság nagyobb hatást gyakorolt. Jó hír viszont, hogy 2020-ban a korábbi módszerrel számolt foglalkoztatási ráta a 20–64 éves nőknél 67 százalék volt, ami 12,4 százalékponttal magasabb, mint 2010-ben – 2021 januárjától az EU-ban a munkaerőpiaci adatokat új módszerrel számolják, ami elsősorban a magyar női mutatókat módosítja (lásd kiemelésünket).

Hallani ugyan olyan becsléseket, miszerint hazánkban a járvány miatt soha nem látott mértékűre nőtt a munkanélküliség – egyesek 500 ezer főt emlegetnek –, az adatok azt mutatják, hogy 2020-ban éves szinten 198 ezer fő volt az állásnélküliek száma. Ebből 94 ezren voltak a nők, ezzel 4,5 százalék azok aránya, akik nem dolgoznak. A magyar női munkanélküliségi ráta az uniós tagállamok közül várhatóan az ötödik legjobb érték lesz, s 2010 óta a hatodik legnagyobb mértékű javulást tudhatjuk magunkénak, nálunk jobban csak a három baltikumi ország, Lengyelország és Szlovákia teljesített. A javulásunk 6,2 százalékpontos, az Európai Unióban átlagosan 2,5 körül van ez a mutató.

Több női felső vezető a közszférában
Gyakran hallhatjuk, hogy a vezetők körében továbbra is megingathatatlan a férfidominancia. Csakhogy Magyarországon a női vezetők aránya 2019-ben jóval meghaladta a tagállamok átlagát, a hatodik legnagyobb volt az Európai Unióban. Az évtized közepén egy ideig a második legjobb adattal büszkélkedhettünk, majd előbb Lengyelországban, később más országokban is növekedni kezdett a nők aránya, így utolérték a 40 százalék körüli magyar szintet.

Ez év januártól új módszerrel számolják a munkaerőpiaci adatokat, ami leginkább a nők értékeit módosítja. A gyed, gyes mellett dolgozókon túl azok is foglalkoztatottnak minősülnek, akik a gyermekgondozási ellátás igénybevétele előtt dolgoztak utoljára, a távollét idején pénzbeli juttatásban részesültek, és az ellátás igénybevételét követően visszatérhetnek munkahelyükre. Körükben várhatóan 120–150 ezer fővel nő a foglalkoztatottak és ugyanennyivel csökken az inaktívak száma. A nők foglalkoztatási rátája 4-5 százalékponttal emelkedik, s néhány tizeddel csökken a munkanélküliség.

Az Eurostat szerint a magas vezetői szinteken is jóval meghaladja az uniós átlagot a nők hányada, a csúcstechnológiai iparban dolgozó hölgyek aránya pedig az összes női foglalkoztatotton belül nálunk volt a legmagasabb az EU-ban 2019-ben. Ezzel együtt tény, bizonyos területeken bőven van hová javulni. A hatévesnél kisebb gyermeket nevelő nők foglalkoztatása alacsony szinten van, és bár 2014-ben a gyed extra hatására jelentős növekedés történt, így is nálunk az egyik legkisebb az arányuk a tagállamok között.

A heti 36 órát nem meghaladó részmunkaidős foglalkoztatottak aránya 2019-ben az ötödik, a néha vagy gyakran otthonról is munkát végző nők aránya pedig a hatodik legalacsonyabb. A járvány hatására ez kicsit megemelkedett, de még így sem érjük el az uniós átlagot.

Mérséklődő különbségek
Klasszikus téma a férfiak és nők közti bérszakadék, holott már ebben sem állunk rosszul, sőt. Többnyire az Eurostat és az OECD méréseire szoktak hivatkozni, ám fontos tisztázni: egyik sem mutatja az azonos munkakörben és körülmények között dolgozó férfiak és nők bérének eltérését. Mindkét adatot úgy számolják, hogy az összes foglalkoztatott férfi és az összes nő keresetét vetik össze.

Az OECD a két csoport összes keresetének középső értékét, a mediánt hasonlítja össze. Az ezzel a módszerrel számított eltérés 2018-ban 5,1 százalék volt, ami a negyedik legjobb érték a harminchét OECD-tagország között, s kevesebb mint fele az átlagnak. Az Eurostat csak a rendszeres kereseteket vizsgálja, s a két nem átlagát hasonlítja össze. Mivel a nők harmada a közszférában dolgozik, ahol az alapbérek mellett pótlékok, többféle címen járó bérkiegészítés, nem az alapbérhez tartozó elemek is vannak, magasabb a számolt eltérés.

Magyarországon a női vezetők aránya 2019-ben jóval meghaladta a tagállamok átlagát. <br> Fotó: Shutterstock

Mivel a férfiak sokkal nagyobb arányban dolgoznak a magas bért adó informatikai szektorban, a nők pedig többen vannak az egészségügyben, a szociális ágazatban és az oktatásban, ha utóbbi területeken emelkednek a fizetések, a különbség csökken. Például 2014-ben nagyszabású bérrendezést hajtottak végre az oktatási szférában, ami jelentősen mérsékelte a két nem közti keresetkülönbséget. Ugyancsak ekkor a gyed extra bevezetésével lehetővé vált, hogy a gyes és gyed folyósítása mellett a gyermek egyéves (most már féléves) kora után a nők újra vállalhassanak munkát, ami szintén érdemben csökkentette a hátrányt. Várható, hogy idén az orvosbérek duplázódása, az ápolók béremelése, valamint a bölcsődei dolgozók folytatódó bérrendezésének hatására tovább apad a különbség.

Az üvegplafonon túl
A Központi Statisztikai Hivatal munkaerő-felmérési adatai azt mutatják, hogy egyre jelentősebb a nők aránya a vezetők kategóriájában. A Foglalkozások egységes osztályozási rendszere első főkategóriáján belül (Gazdasági, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, törvényhozók) a női–férfi arány kiegyensúlyozott képet mutat, és a nők aránya a 2010-es években meghaladta a 41 százalékot – állapította meg közös tanulmányában Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem szociológusprofesszora és Sebők Anna tudományos segédmunkatárs. Írásukban, amely az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetének 2018-as kiadványában jelent meg, hangsúlyozzák: a magas arányt magyarázza többek között a felsőoktatás fiatalabb generációkon belüli elnőiesedése. A nők sokkal gyakrabban töltenek be felső vezetői pozíciót a közszférában, mint a magánszférában, és a gazdasági szektorokban is szembetűnő a nemek eltérő eloszlása: a nők elsősorban a költségvetési szférában, azt követően pedig az iparban dolgoznak vezetőként, a férfiak esetében éppen fordított a sorrend – áll a tanulmányban. A kiadvány egy másik írásából az derül ki, hogy Magyarországon az Európai Unió stratégiájával egyezően az évezred eleje óta folyamatosan emelkedett a nők aránya a kutatás-fejlesztésben, ám „a nemek közötti szakadék nagyon lassan csökken”.

A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért munkaerőpiaci szakértője.

***

Fotó: Richter.hu
BEKE ZSUZSA,
a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs és kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója


Lassan túljutunk azon, hogy arról kelljen beszélgetnünk konferenciákon, a nőknek vajon ugyan­olyan lehetőségeik vannak-e, mint a férfiaknak. Az utóbbi években sokat javultak az előrejutási esélyek Magyarországon. A nagyvállalati szféra is felismerte, hogy nőknek és férfiaknak azonos lehetőségeket kell adni. Egyre több helyen igyekeznek a hölgyek igényeire szabni a munkakörülményeket, ennek részeként a foglalkoztatók lehetővé tették az otthoni munkavégzést, a részmunkaidőt, illetve egyéb módon nyújtanak segítséget – például sok vállalathoz hasonlóan a Richternek is van óvodája, és hamarosan elindítja a bölcsődéjét is. Ezekre a támogatásokra mind szükség van ahhoz, hogy egy nő képes legyen a gyereknevelést összeegyeztetni a munkahelyi elvárásokkal, az esetleges előmenetellel.

Ezzel együtt máig igaz, hogy nőnek lenni olyan, mint a zsonglőrködés rengeteg tányérral, amelyek közül egy-egy biztosan a fejünkre esik időnként. Sok magyar családban máig érvényesül a klasszikus szereposztás, ami miatt ránk sokkal több feladat hárul. Most, a járványügyi helyzetben még inkább igaz ez, hiszen rengeteg családban meg kell oldani a gyerekek felügyeletét, párhuzamosan meg kell felelni a munkahelyen. A Richter a nőkért programunkban végzett kutatásainkból tudjuk, hogy a magyar hölgyeknek nagy nehézséget jelent megteremteni az énidőt, ha pedig sikerül, akkor is nehezen merik megengedni maguknak.

***

Fotó: Miniszterelnöki Kabinetiroda
SZENTKIRÁLYI ALEXANDRA,
kormányszóvivő


Szemantikus szaturáció – így hívják azt a pszichológiai jelenséget, amikor egy szó vagy kifejezés az ismétlés hatására elveszti jelentését a hallgató számára, így ő ezután csak mint jelentés nélküli hangsorozatot érzékeli. Ez játszódik le manapság a nőiség mibenléte körül. A fogalom mára olyanná vált, mint egy szép rózsakert, amelyet minden kertész szeretne gondozni, de végül nagy igyekezetükben letapossák a virágokat.

Ha túl sokat beszélünk arról, hogy milyen nőnek lenni, bármennyire is tartalmat akarunk neki adni, mi magunk üresítjük ki. Sokféleképpen megpróbálták az utóbbi években erőszakkal megreformálni, újradefiniálni a nőiséget ahelyett, hogy egyszerűen hagynák a nőknek megélni a maga természetességében. Úgy, hogy aki például a hagyományos szerepek mentén képzeli el az életét, az a maradiság vagy szűklátókörűség bélyege nélkül tehesse ezt meg.

Hogy milyen ma nőnek lenni Magyarországon? Nagyon jó. Mert az országnak újra van lelke, és nőként nekem ez különösen fontos. A 2010 előtti években a kormányzás nyelve egy termelési jelentéshez hasonlított. Mostanra Magyarország gazdaságilag is rengeteget fejlődött, és számtalan kézzelfogható, racionális eredménye van az előző éveknek, emellett legalább ennyire fontos, hogy a kormányzás az értéksemlegesség felől a valódi értékek felé mozdult. Mára utóbbiak váltak meghatározóvá, belőlük következik a politikai cselekvés.

Egy olyan öntudatos, büszke és erős nemzet, mint amilyenné egyre inkább a magyar lesz, megengedheti magának, hogy nagyvonalúan jutalmazza a tehetséget, a szorgalmat, az elhivatottságot, a hősiességet, a mindennapi küzdelmet és a hazaszeretetet. A kormány pedig továbbra is azon dolgozik, hogy ennek köszönhetően egyre többen és többen, férfiak és nők, fiatalok és idősek, nagyvárosokban és falvakban élők érezzék, hogy jó magyarnak lenni.

***

Fotó: Förster TamásSKRABSKI FRUZSINA,
a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom alapítója


Egyszerre akartam mindig a szabadságot és a védettséget. Szeretem, hogy tisztelettel beszélnek velem, előreengednek az ajtóban, de szeretem azt is, hogy feleségként, anyaként nyugodtan elmehetek bulizni a barátaimmal, és senki nem nézi rossz szemmel. Szeretem, hogy akár harcolhatok, provokálhatok, kommunistákat kergethetek, s közben ott a kedves otthonom, ahol béke van. Jó, hogy rendezhetek filmet, vezethetek egy civil szervezetet, céget, ebben mindenki partner, senkit nem zavar, amikor nőként irányítok.

Ám a legfontosabb számomra, az önmegvalósításom csúcsa egyértelműen az, hogy megházasodtam, és életet adhattam a gyerekünknek. Sokat vártunk rá, és csak az orvostudomány csodájának köszönhető, hogy megszületett. Bármilyen öröm, siker ért, egyik sem jelent annyit, mint a gyermekem nézése, a kedves kis- és nagycsaládom létezése.

Szerintem Magyarországon kifejezetten jó nőnek lenni. Előzékenyek az emberek veled, persze előfordul, hogy egy-egy sikered hátterében egy férfi támogatását pletykálják, de ezen könnyű túllépni. Ami nehéz, hogy a munka mellett a gyereknevelés és valamennyi saját idő rengeteg szervezést, állandó időhiányt és sok szorongást okoz. Sehol nem tudsz elég jó lenni, és ez állandó lelkiismeret-furdalással jár. De ha veszel egy nagy levegőt, és úgy veted bele magad a levelezős, gyerekkel beszélgetős, tanulós, „meetingelős”, telefonon lelkizős, vásárlós, főzős, altatós világba, mintha csak egy hatalmas hullámon ugornál át a tengeren, akkor ázva és feldöntve ugyan, de nyugodtan tudod várni az újabb hullámokat.

***

Fotó. MSZP
GURMAI ZITA,
az MSZP nőtagozatának elnöke, a párt alelnöke


Az eltérő körülmények, tapasztalatok, anyagi-társadalmi lehetőségek fényében érthető, ha mindenki más jelentést ad a nőiségének. Mást jelent a nyugdíjas édesanyámnak, egy képviselőnek, egy huszonévesnek, egy nagyvárosi üzletasszonynak, egy gyermekét egyedül nevelő közalkalmazottnak, egy vidéki roma asszonynak nőnek lenni. Közös azonban, hogy a „női lét” mindannyiunkra hatással van. Hiába ünnepeljük a nőnapot több mint száz éve, mindenki érzi, hogy még van tennivaló az egyenlőség terén.

A covidjárvány például a maga brutalitásában mutatott rá a nők elleni erőszak makacs fennmaradására. Ahogy Európa-szerte, nálunk is megugrott a segélykérések száma; ezek csak azok az esetek, amelyekről tudunk.

Nemcsak járvány idején, hanem békeidőben is van még feladat. Az Eurostat szerint a magyar nők átlagos órabére 12,1 százalékkal elmarad a férfiakétól, s az egyenlő munkáért egyenlő bért elv kikerült az alaptörvényből. Az otthoni fizetetlen, társadalmilag-anyagilag el nem ismert munka nagy részét nők végzik, ideértve a gyermeknevelést. Ezért is fontos az apaszabadság általunk is javasolt meghosszabbítása. Egy jól működő családban mindkét szülő idejére, kötődésére szükség van.

Sokak számára azonban igazságtalan és kirekesztő, hogy a kormány politikája túlzottan a házaspárokra és gyermekeikre fókuszál, csak nekik ad segítséget. Százezrek, milliók nem így élnek. A gyermekek jelentős része élettársi kapcsolatba születik, és nem mindenkinek van segítő párja. A gyermeküket egyedül nevelők nagy része olyan nő, aki szenved a kettős tehertől, az egyedülléttől és attól, hogy viszonylag kevés segítséget kap például a tartásdíjak behajtása vagy a kényszerláthatások elleni védelem terén. E napi drámákhoz képest szinte másodlagosnak tűnik az a szintén jelentős probléma, hogy a nőknek többet kell dolgozniuk ugyanazért az elismerésért, s ma is nehezebb vezetői pozícióba kerülniük, mint a férfiaknak.

***

Fotó: Ficsor Márton
ACZÉL PETRA,
a Budapesti Corvinus Egyetem professzora


A hazai tudományos élet csúcsát jelentő akadémikusság csak kevés nő sajátja ma. Az MTA rendes és levelező tagjainak mindössze hét százaléka nő, minden tizennégy, magas tudományos ranggal rendelkezőből csupán egy fő. Pedig a pályára belépést jelentő doktori fokozat megszerzéséig közel ugyanannyi nő és férfi jut el. Ez a hét százalék vitathatatlanul kevés. Nincs olyan anya, apa, tanár, politikus vagy akár gazdasági szakember, aki szerint ez ne lehetne sokkal több. 

Mi lehet akkor 2021 nőnapján mindennek az üzenete? Az, hogy az előmeneteli rendszerek, a válogatás módszereinek megújítása mellett mi, nők is megújuljunk. Hogy képesek legyünk egymás női tehetségét ünnepelni. Méltánytalanságoktól egymást megvédeni. Saját helyzetünkből is figyelni a tehetséges lányokra, nőkre, erősítve bennük a kiteljesedéshez szükséges emberi-szellemi ambíciókat. Ha sikerre vittük saját ügyünket, akkor saját önbizalmunkból, tapasztalatainkból másoknak is adni. Nem a keserűség útján, a kritika nyelvén, hanem azon a módon, ami sajátunk: a versengés nélkül is meglelhető hitelesség igényével, derűjével. 

Az egyik online médiavállalat női vezetője írta egyszer: „Ha megkérdezel egy férfit, mitől lett sikeres, azt mondja majd: »Hogyhogy mitől? Hiszen fantasztikus vagyok, ez nyilvánvaló!« Ha ugyanezt egy nőtől kérdezed, azt fogja válaszolni, hogy valaki segített neki, szerencséje volt, és sokat dolgozott.” Sheryl Sandberg azt javasolja, hogy mi, nők is tanuljuk meg a sikereinket a magunkénak érezni és kommunikálni – belőlünk eredőnek tekinteni. Igaza lehet, én mégis a fordítottját javaslom. Inkább mi, nők tanítsuk meg másoknak, hogy lehet a siker ellenére is tudni, hogy mindenért keményen illik dolgozni, és hogy mindig közösségben leszünk igazán eredményesek. Lehet, hogy nem mások nyelvét kell tanulnunk, hanem a sajátunkét terjesztenünk.

Idén március 8-án a női jövőképesség különleges, egyedülálló adottságát kívánom mindannyiunknak. Mert senki nem mondja, hogy a női tudományos pálya nem nehéz. De hát melyik pálya nem az? És úgyis csak azt érdemes megcsinálni, ami nem könnyű.

***

Fotó: Vadócz Dávid
KARDOSNÉ GYURKÓ KATALIN,

a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke

Ma már összehasonlíthatatlanul több lehetősége adódik egy nőnek arra, hogy kibontakoztassa valódi énjét. Szerencsére egyre kevésbé kell a munkára és a családra egymást kizáró lehetőségként tekintenünk, ami nagy előrelépés. A lehetőségek kiszélesedése azonban magával hozza a döntések számának növekedését is, ezért fontos, hogy őszintén nézzünk a szívünkbe, és a nőiesség megélésével merjünk szeretni – mert olyanok vagyunk a férjünk, a gyermekeink, a barátaink, a kollégáink szemében, amilyenek a döntéseink.

Egy nő akkor élheti meg igazán nőiségét, ha kíméletlenül őszinte, elsősorban önmagához. Csak így tudhatja igazán, hogy mit akar az élettől, önmagától, a családjától, a férjétől. Egyedül a magunkhoz való őszinteség képes megkülönböztetni a „festett egeket” és a tényleges vágyainkat, és ez segíthet jól dönteni egy-egy élethelyzetben és az olyan, egész életre szóló elhatározásokban is, mint a házasság vagy a gyermekvállalás.

Amikor tisztába kerülünk önmagunkkal, képesek vagyunk igazán megélni az életet. Úgy gondolom, ha ezt az életörömöt át tudjuk adni gyermekeinknek, már sokat segítettük őket abban, hogy boldog életet élhessenek, és nőként is megvalósíthassák önmagukat. Az életben vannak nehéz helyzetek, de aki önmagával képes szembenézni, az nem fél újratervezni, és nem vádolja magát emiatt.

Számomra a nőiséget igazán megélni nagy ajándék, ami független a kortól. Egy nő tud egyszerre nagyon erős és alkalmazkodóképes lenni: képes őrizni az otthon melegét, terelgetni a gyermekei útját, de ha az élet úgy kívánja, van bátorsága a társa támaszának lenni még akkor is, ha beteg, vagy épp a csatamezőkre indul – ahogy nagyszüleinknél láttuk. Lehet, hogy a világ más elvárásokat fogalmaz meg napjainkban, de ezt az ősi nőiességet, a változékonyságot jó megélni

Nyitókép: Shutterstock

Összesen 53 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Komoly tudományos kutatások mutatnak rá, hogy a feminista nevelésben élen járó Svédországban kevesebb nő jelentkezik technikai, természettudományi karokra az egyetemen, mint sok fejlődő országban, ahol a nőket európai szemmel még mindig elnyomják."

Konkrétan a STEM szakirányokon magasabb a nők aránya Algériában vagy Indiában, mint a skandináv országokban. Feltehetően nem azé', mer' ők annyival jobban nyalják a nők seggét, mint a svédek.

"Nem tudom pontosan". Pontosan ezt az érvkészletet használja a baloldal. Nem tudják pontosan, de biztos a patriarchális társadalmi berendezkedés lehet mögötte. Mert a múltban a nőket elnyomták.

"Győzz meg arról, hoyg nem nyomták el a nőket ..."

Miért kellene meggyőzzelek? Ha sokáig folytatod ezt, letiltalak a picsába, aztán harcolj a saját démonaiddal, meg másokkal, úgy mint a többi troll, de ne velem.

Mást mondok: A női egyenlőség pont addig tart, amíg nem kell rendbetenni a számítógépet. Pedig nem megterhelő fizikailag. Ettől függetlenül a degenerált feministák az infósokat is kipécézték maguknak, hiszen ott jók a fizetések, hogy azért van kevés nő az infóban, mer az infósok gonosz hímsoviniszták. Mocsok ganéj állatok ezek mind, akik feminista címszó alatt utaznak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés