Női éra – csúcsteljesítmények európai szinten

Szalai Piroska írása a Mandiner hetilapban. Összeállította: Szalai Laura

Hazánkban a rendszerváltozást követően, 1989 és 1992 között a munkahelyek harmada megszűnt, ami több mint félmillió munkanélkülit eredményezett. Közben megsokszorozódott a nyugdíjkorhatár előtt állók, a rokkantnyugdíjasok, illetve az egyéb inaktív státuszúak száma. A jelenség a pályakezdőket is negatívan érintette, hiszen szinte lehetetlenné vált, hogy a fiatalok végzettségük megszerzése után munkába tudjanak állni.

A magyar lakosságnak a legnagyobb fenyegetést a munkahely elvesztése jelentette, és a fiatal korosztály körében elterjedt az az attitűd, hogy „nem akarok felnőni, mert nem tudom, miből fogok megélni”. Ennek hatására egyre kevesebb gyermeket mertek vállalni, zuhanni kezdett a termékenységi ráta, és nőtt a szegények aránya.

Foglalkoztatás: sereghajtókból dobogósak
A mélypont 1997-ben volt, amikor mindössze 3,6 millióan dolgoztak Magyarországon. A romlás mindkét nemet egyformán érintette; a 20–64 éves nők körében 50 százalék alatt maradt a foglalkoztatási ráta, vagyis összesen 1,6 millióan dolgoztak. A kormányváltás után kezdtek javulni a számok: az első Orbán-kabinet idején 200 ezerrel több nő és 100 ezerrel több férfi vállalt munkát, a foglalkoztatási ráta 54 százalék fölé emelkedett. 2002 után számos reálgazdasági mutató stagnált vagy romlott, 2006-tól a foglalkoztatási arányszám ismét csökkent, miközben az uniós tagországok legnagyobb részében jelentősen javult.

2007 után az EU-ban nálunk dolgozott a legkevesebb férfi, de a nők sem voltak sokkal jobb helyzetben: csupán a mediterrán országokban dolgoztak kevesebben, mint nálunk. 2008–2009-ben az ő foglalkoztatási rátájuk már több mint 7 százalékponttal volt alacsonyabb az uniós átlagnál. Összességében a 2008-as világgazdasági válság hazánkban a férfiakat sújtotta inkább, így számos családban a nő lett a családfenntartó.

Ilyen körülmények közt tette a Bajnai-kormány azt a – balliberális kormányok gazdasági rombolását követően irreálisnak tűnő – vállalást 2010 elején, hogy 2020-ra a 20–64 évesek foglalkoztatási rátája eléri a 75 százalékot, azaz célként tűzte ki, hogy egy évtized alatt 15 százalékpontos javulást produkálunk. 2010 tavaszán az újonnan alakuló, az elődei gazdaságszemléletével ellentétes politikát ígérő Orbán-kabinet ennél is ambiciózusabb vállalást tett: 1 millió új munkahelyet kívánt létrehozni 2020-ra. Az éves átlagban 75 százalékos foglalkoztatási ráta 2019-re teljesült, és tavaly is megmaradt. Ezzel az elmúlt tíz évben 15,1 százalékpontos javulást értünk el, ami több mint háromszorosa az uniós átlagnak, a második legjobb eredmény az EU-ban.

Nézzük, hogy ez mit jelentett a nők esetében. 2010 és 2020 között a 20–64 éves korcsoport foglalkoztatási rátája 13 százalékponttal emelkedett, ami Málta után a második legjelentősebb javulás az unióban. A 15–24 éves nők körében a negyedik, a 25–54 évesekében pedig a második legjobb eredményt hoztuk 2010 és 2019 között. Ha végzettség szerint vizsgáljuk a számokat, ugyancsak dobogósak voltunk: a legfeljebb alapfokú végzettségű nők foglalkoztatási rátája a második, a középfokú és a felsőfokú végzettségűeké a harmadik legnagyobb mértékben növekedett.

A koronavírus-járvány a világon mindenütt, így itthon is nyomot hagyott a foglalkoztatási mutatókon. A karantén és az egyéb restrikciós intézkedések elsősorban a nőket érintették, hazánkban az uniós átlaggal megegyezően 0,6 százalékponttal csökkent a foglalkoztatásuk. A jelenség oka, hogy az otthoni, digitális oktatás bevezetése és a nagyszülői segítség kiesése miatt megnövekedett a családi teendők mennyisége, ami elsősorban a nőkre hárul.

Az ágazatok közül a vendéglátásban, az idegenforgalomban, a rendezvénykiszolgálásban, illetve a személyes szolgáltatásokban sok a nő, s e szektorokra a válság nagyobb hatást gyakorolt. Jó hír viszont, hogy 2020-ban a korábbi módszerrel számolt foglalkoztatási ráta a 20–64 éves nőknél 67 százalék volt, ami 12,4 százalékponttal magasabb, mint 2010-ben – 2021 januárjától az EU-ban a munkaerőpiaci adatokat új módszerrel számolják, ami elsősorban a magyar női mutatókat módosítja (lásd kiemelésünket).

Hallani ugyan olyan becsléseket, miszerint hazánkban a járvány miatt soha nem látott mértékűre nőtt a munkanélküliség – egyesek 500 ezer főt emlegetnek –, az adatok azt mutatják, hogy 2020-ban éves szinten 198 ezer fő volt az állásnélküliek száma. Ebből 94 ezren voltak a nők, ezzel 4,5 százalék azok aránya, akik nem dolgoznak. A magyar női munkanélküliségi ráta az uniós tagállamok közül várhatóan az ötödik legjobb érték lesz, s 2010 óta a hatodik legnagyobb mértékű javulást tudhatjuk magunkénak, nálunk jobban csak a három baltikumi ország, Lengyelország és Szlovákia teljesített. A javulásunk 6,2 százalékpontos, az Európai Unióban átlagosan 2,5 körül van ez a mutató.

Több női felső vezető a közszférában
Gyakran hallhatjuk, hogy a vezetők körében továbbra is megingathatatlan a férfidominancia. Csakhogy Magyarországon a női vezetők aránya 2019-ben jóval meghaladta a tagállamok átlagát, a hatodik legnagyobb volt az Európai Unióban. Az évtized közepén egy ideig a második legjobb adattal büszkélkedhettünk, majd előbb Lengyelországban, később más országokban is növekedni kezdett a nők aránya, így utolérték a 40 százalék körüli magyar szintet.

Az Eurostat szerint a magas vezetői szinteken is jóval meghaladja az uniós átlagot a nők hányada, a csúcstechnológiai iparban dolgozó hölgyek aránya pedig az összes női foglalkoztatotton belül nálunk volt a legmagasabb az EU-ban 2019-ben. Ezzel együtt tény, bizonyos területeken bőven van hová javulni. A hatévesnél kisebb gyermeket nevelő nők foglalkoztatása alacsony szinten van, és bár 2014-ben a gyed extra hatására jelentős növekedés történt, így is nálunk az egyik legkisebb az arányuk a tagállamok között.

A heti 36 órát nem meghaladó részmunkaidős foglalkoztatottak aránya 2019-ben az ötödik, a néha vagy gyakran otthonról is munkát végző nők aránya pedig a hatodik legalacsonyabb. A járvány hatására ez kicsit megemelkedett, de még így sem érjük el az uniós átlagot.

Mérséklődő különbségek
Klasszikus téma a férfiak és nők közti bérszakadék, holott már ebben sem állunk rosszul, sőt. Többnyire az Eurostat és az OECD méréseire szoktak hivatkozni, ám fontos tisztázni: egyik sem mutatja az azonos munkakörben és körülmények között dolgozó férfiak és nők bérének eltérését. Mindkét adatot úgy számolják, hogy az összes foglalkoztatott férfi és az összes nő keresetét vetik össze.

Az OECD a két csoport összes keresetének középső értékét, a mediánt hasonlítja össze. Az ezzel a módszerrel számított eltérés 2018-ban 5,1 százalék volt, ami a negyedik legjobb érték a harminchét OECD-tagország között, s kevesebb mint fele az átlagnak. Az Eurostat csak a rendszeres kereseteket vizsgálja, s a két nem átlagát hasonlítja össze. Mivel a nők harmada a közszférában dolgozik, ahol az alapbérek mellett pótlékok, többféle címen járó bérkiegészítés, nem az alapbérhez tartozó elemek is vannak, magasabb a számolt eltérés.

Mivel a férfiak sokkal nagyobb arányban dolgoznak a magas bért adó informatikai szektorban, a nők pedig többen vannak az egészségügyben, a szociális ágazatban és az oktatásban, ha utóbbi területeken emelkednek a fizetések, a különbség csökken. Például 2014-ben nagyszabású bérrendezést hajtottak végre az oktatási szférában, ami jelentősen mérsékelte a két nem közti keresetkülönbséget. Ugyancsak ekkor a gyed extra bevezetésével lehetővé vált, hogy a gyes és gyed folyósítása mellett a gyermek egyéves (most már féléves) kora után a nők újra vállalhassanak munkát, ami szintén érdemben csökkentette a hátrányt. Várható, hogy idén az orvosbérek duplázódása, az ápolók béremelése, valamint a bölcsődei dolgozók folytatódó bérrendezésének hatására tovább apad a különbség.

A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért munkaerőpiaci szakértője.

***

***

SZENTKIRÁLYI ALEXANDRA,
kormányszóvivő

Szemantikus szaturáció – így hívják azt a pszichológiai jelenséget, amikor egy szó vagy kifejezés az ismétlés hatására elveszti jelentését a hallgató számára, így ő ezután csak mint jelentés nélküli hangsorozatot érzékeli. Ez játszódik le manapság a nőiség mibenléte körül. A fogalom mára olyanná vált, mint egy szép rózsakert, amelyet minden kertész szeretne gondozni, de végül nagy igyekezetükben letapossák a virágokat.

Ha túl sokat beszélünk arról, hogy milyen nőnek lenni, bármennyire is tartalmat akarunk neki adni, mi magunk üresítjük ki. Sokféleképpen megpróbálták az utóbbi években erőszakkal megreformálni, újradefiniálni a nőiséget ahelyett, hogy egyszerűen hagynák a nőknek megélni a maga természetességében. Úgy, hogy aki például a hagyományos szerepek mentén képzeli el az életét, az a maradiság vagy szűklátókörűség bélyege nélkül tehesse ezt meg.

Hogy milyen ma nőnek lenni Magyarországon? Nagyon jó. Mert az országnak újra van lelke, és nőként nekem ez különösen fontos. A 2010 előtti években a kormányzás nyelve egy termelési jelentéshez hasonlított. Mostanra Magyarország gazdaságilag is rengeteget fejlődött, és számtalan kézzelfogható, racionális eredménye van az előző éveknek, emellett legalább ennyire fontos, hogy a kormányzás az értéksemlegesség felől a valódi értékek felé mozdult. Mára utóbbiak váltak meghatározóvá, belőlük következik a politikai cselekvés.

Egy olyan öntudatos, büszke és erős nemzet, mint amilyenné egyre inkább a magyar lesz, megengedheti magának, hogy nagyvonalúan jutalmazza a tehetséget, a szorgalmat, az elhivatottságot, a hősiességet, a mindennapi küzdelmet és a hazaszeretetet. A kormány pedig továbbra is azon dolgozik, hogy ennek köszönhetően egyre többen és többen, férfiak és nők, fiatalok és idősek, nagyvárosokban és falvakban élők érezzék, hogy jó magyarnak lenni.

Szemantikus szaturáció – így hívják azt a pszichológiai jelenséget, amikor egy szó vagy kifejezés az ismétlés hatására elveszti jelentését a hallgató számára, így ő ezután csak mint jelentés nélküli hangsorozatot érzékeli. Ez játszódik le manapság a nőiség mibenléte körül. A fogalom mára olyanná vált, mint egy szép rózsakert, amelyet minden kertész szeretne gondozni, de végül nagy igyekezetükben letapossák a virágokat. Ha túl sokat beszélünk arról, hogy milyen nőnek lenni, bármennyire is tartalmat akarunk neki adni, mi magunk üresítjük ki. Sokféleképpen megpróbálták az utóbbi években erőszakkal megreformálni, újradefiniálni a nőiséget ahelyett, hogy egyszerűen hagynák a nőknek megélni a maga természetességében. Úgy, hogy aki például a hagyományos szerepek mentén képzeli el az életét, az a maradiság vagy szűklátókörűség bélyege nélkül tehesse ezt meg. Hogy milyen ma nőnek lenni Magyarországon? Nagyon jó. Mert az országnak újra van lelke, és nőként nekem ez különösen fontos. A 2010 előtti években a kormányzás nyelve egy termelési jelentéshez hasonlított. Mostanra Magyarország gazdaságilag is rengeteget fejlődött, és számtalan kézzelfogható, racionális eredménye van az előző éveknek, emellett legalább ennyire fontos, hogy a kormányzás az értéksemlegesség felől a valódi értékek felé mozdult. Mára utóbbiak váltak meghatározóvá, belőlük következik a politikai cselekvés. Egy olyan öntudatos, büszke és erős nemzet, mint amilyenné egyre inkább a magyar lesz, megengedheti magának, hogy nagyvonalúan jutalmazza a tehetséget, a szorgalmat, az elhivatottságot, a hősiességet, a mindennapi küzdelmet és a hazaszeretetet. A kormány pedig továbbra is azon dolgozik, hogy ennek köszönhetően egyre többen és többen, férfiak és nők, fiatalok és idősek, nagyvárosokban és falvakban élők érezzék, hogy jó magyarnak lenni.

***

***

***

***

KARDOSNÉ GYURKÓ KATALIN,

a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke

Ma már összehasonlíthatatlanul több lehetősége adódik egy nőnek arra, hogy kibontakoztassa valódi énjét. Szerencsére egyre kevésbé kell a munkára és a családra egymást kizáró lehetőségként tekintenünk, ami nagy előrelépés. A lehetőségek kiszélesedése azonban magával hozza a döntések számának növekedését is, ezért fontos, hogy őszintén nézzünk a szívünkbe, és a nőiesség megélésével merjünk szeretni – mert olyanok vagyunk a férjünk, a gyermekeink, a barátaink, a kollégáink szemében, amilyenek a döntéseink.

Egy nő akkor élheti meg igazán nőiségét, ha kíméletlenül őszinte, elsősorban önmagához. Csak így tudhatja igazán, hogy mit akar az élettől, önmagától, a családjától, a férjétől. Egyedül a magunkhoz való őszinteség képes megkülönböztetni a „festett egeket” és a tényleges vágyainkat, és ez segíthet jól dönteni egy-egy élethelyzetben és az olyan, egész életre szóló elhatározásokban is, mint a házasság vagy a gyermekvállalás.

Amikor tisztába kerülünk önmagunkkal, képesek vagyunk igazán megélni az életet. Úgy gondolom, ha ezt az életörömöt át tudjuk adni gyermekeinknek, már sokat segítettük őket abban, hogy boldog életet élhessenek, és nőként is megvalósíthassák önmagukat. Az életben vannak nehéz helyzetek, de aki önmagával képes szembenézni, az nem fél újratervezni, és nem vádolja magát emiatt.

Számomra a nőiséget igazán megélni nagy ajándék, ami független a kortól. Egy nő tud egyszerre nagyon erős és alkalmazkodóképes lenni: képes őrizni az otthon melegét, terelgetni a gyermekei útját, de ha az élet úgy kívánja, van bátorsága a társa támaszának lenni még akkor is, ha beteg, vagy épp a csatamezőkre indul – ahogy nagyszüleinknél láttuk. Lehet, hogy a világ más elvárásokat fogalmaz meg napjainkban, de ezt az ősi nőiességet, a változékonyságot jó megélni

Nyitókép: Shutterstock