Apró–Donáth-család: Párhuzamos életrajzok

2021. március 3. 9:17

Békés Márton
Látószög blog
A ’30-as évek utolsó harmadában mindketten a népfront-stratégia végrehajtói voltak, kommunista ügynökként.

„Apró Antal és Donáth Ferenc életútjai 17 éven keresztül párhuzamosan haladtak, majd 1956-ban elváltak egymástól. Gyermekeik azonban politikailag ismét egy oldalra kerültek, unokáik pedig szoros szövetségesei egymásnak.

»A család örök.« A texasi láncfűrészes mészárlás (1974)

Fedett pártmunka, illegalitás

Fél év különbséggel, 1913-ban születtek, de családi körülményeik jelentősen különböztek: a szegedi születésű Apró Antal gyermekmenhelyen nevelkedett s hat elemit végzett, majd szobafestő lett; a jászárokszállási Donáth Ferenc viszont egy városszerte ismert, jómódú ügyvéd fiaként érettségizett, aztán Budapesten járt jogi egyetemre. Életük mégis korán összefonódott, mégpedig az illegális kommunista mozgalomban. Apró már 1929-ben kapcsolatba került a szervezett munkássággal, a kommunista befolyás alatt álló Magyar Építőmunkások Országos Szövetségén (MÉMOSZ) keresztül és tizennyolc éves korában belépett a titkosan működő Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP). Donáth Ferenc marxistaként került Budapestre, rövidesen bekapcsolódott az egyetemi kommunista sejt munkájába, az 1932-es, tandíjreform-mozgalomnak álcázott megmozdulásnak már egyik vezetője volt, csakhamar pedig az egész fővárosi felsőoktatási kommunista csoport főszervezője lett. 1934-ben – méghozzá Rajk László javaslatára – őt is felvették (»Kopasz« fedőnévvel) a földalatti pártba.

APRÓ ÉS DONÁTH KÖZÖS MENETELÉSE 1934-TŐL EGÉSZEN 1951-IG TARTOTT.

Donáth 1935-ben doktorált, abban az évben, amikor a Komintern meghirdette a népfrontot és nemzetközi hálózatának tagjait arra utasította, hogy mindenütt lépjenek taktikai szövetségre a »haladó erőkkel«, legyenek azok paraszti, polgári-demokratikus vagy szociáldemokrata csoportok. Egy év múlva Donáth mint a budapesti Egyetemi Kör vezetője ismerkedett össze a debreceni kommunista sejt tagjaival (Losonczy Géza, Ujhelyi Szilárd, Zöld Sándor), majd Linzbe és Párizsba utazott, ahol a KMP Külföldi Bizottságával lépett kapcsolatba, amely a központi Komintern-direktíva magyarországi végrehajtásáért felelt. Ujhelyi visszaemlékezése szerint 1934–35-ben »találkoztunk mi, forrongó fiatalok a munkásmozgalom tudatos embereivel, aki számunkra Zöld Sándor és valahol Budapesten Donáth« volt. Vezető szerepe a ’30-as évek középső harmadában odáig terjedt, hogy »fegyelmi büntetést« adott és közvetlenül mozgatta a debreceni csoportot, melynek segítségével még a városban erős jobboldali diákszervezetek (Bethlen Gábor Kör, Turul) vezetésébe is be tudtak épülni. Ezidőtájt Apró Antal a szakszervezeti mozgalom kommunista befolyás alá vételéért felelős Egyesült Szakszervezeti Ellenzékben végzett fedett pártmunkát, 1935-ben például nagyobb sztrájkot szervezett, egy évvel később letartóztatták és hat hónapra a szegedi Csillagbörtönbe került, ahol ekkoriban Rákosi Mátyás is raboskodott.

A ’30-as évek utolsó harmadában mindketten a népfront-stratégia végrehajtói voltak, kommunista ügynökként. Donáth fokozatosan »parasztvonalra« került át: jelen volt az 1936-os Debreceni Diétán, aztán részt vett a népi mozgalom balra tolásáért felelős Márciusi Frontban, olyannyira, hogy az 1937. március 15-én, a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjén felolvasott tizenkét pontot részben ő írta, ott volt a Nemzeti Parasztpárt 1939-es megalakításán, sőt a Szabad Szószerkesztője lett és a szárszói találkozón is feltűnt. Apró eközben maradt szakszervezeti vonalon és 1938-ban bekerült a MÉMOSZ vezetőségébe. Donáth ebben az időben egy sor további személyes ismeretséget kötött a földalatti párt tagjaival (Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Mód Aladár) vagy társutasaikkal (Erdei Ferenc, Darvas József). Nézeteikre jellemző, hogy miután 1939 tavaszán közös magyar–szovjet határ jött létre, Donáth a Mód-házaspárral együtt Volócra (ma Volovec, Ukrajna) ment síelni s egy velük tartó barátjuk visszaemlékezése szerint »közben arról ábrándoztunk, hogy onnan majd megpillantjuk a Szovjetuniót«.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 38 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A kommunista nomenklatúráról és nem néhány KISZ titkárról (ami persze szintén gazemberségi jel) :

Könyveket és folyóiratokat zúztak be, színházi előadásokat tiltottak be, és bárki, aki nem volt hajlandó az „önkritika nevű visszataszító játékban részt venni és megtagadni „téves” nézeteit, arra számíthatott, hogy elveszíti állását és privilégiumait. ... A magasabb beosztású állami és párthivatalnokok, mindenekelőtt a központi apparátus tisztségviselői, a köznéptől elkülönülve, villákban vagy tágas városi lakásokban éltek, szolgálati autón jártak, titkos üzletekben vásároltak csökkentett áron, szabadságaikat a csak nekik és családjaiknak fenntartott üdülőkben és szállodákban töltötték, amelyeket például a Balaton mellett vízalatti szögesdrótok és persze a mindig és mindenhol jelen lévő fegyveres karhatalmisták őriztek a közönséges halandóktól. A magasabb rangú elvtársak egészségéről néhány kiemelt kórházban és szanatóriumban gondoskodtak.

(Forrás: Paul Lendvai: Feketelistákon, egy közép-európai élményei, Pesti Szalon Könyvkiadó, 1997, 175.old.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés