Jókairól, Tóth Krisztáról és a nemi szerepekről

2021. február 25. 7:08

Szilvay Gergely
Mandiner
Három okból sincs igaza Tóth Krisztának Az arany emberrel kapcsolatban.

A nőalakok ábrázolása miatt venné ki a kötelező olvasmányok közül Jókai Mór Az aranyemberét Tóth Krisztina költőnő. Azok ugyanis nem tetszenek neki, márpedig „a gyerekeink az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek”. 

Több baj is van az egyébként általam nagyra becsült Tóth Krisztina elképzeléseivel. 

Először is, számomra úgy tűnik, kissé tévesen értelmezi azokat a nőalakokat, az egyiket legalábbis biztosan. Szerinte ugyanis „Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem.”

Nos, ezzel szemben

Tímeát feminista ikonnak is értelmezhetnénk,

amiért egyedül és sikeresen viszi Tímár gazdaságát. És mivel nem volt szerelmes belé soha, ezért nem némán tűr, ellenben valóban hálás Tímárnak, amiért megmentette őt.

Van még itt más is ám. A diákok – gyerekek – ugyanis egyáltalán nem csak az iskolában olvasott művekből alkotnak képet a nemi szerepekről. Bizonyára ez is hozzájárul a képalkotáshoz, de még csak a legerősebb hatásnak sem mondanám, az ugyanis a környezet: hogy mit látnak otthon és mit látnak a haverok közt. Naiv értelmiségi elképzelés, hogy a gyerekek olvasmányaikból fognak informálódni a nemi szerepekről.

Amennyiben pedig olvasmányaikból is, annyiban Jókainál jóval erősebb hatású lesz az éppen aktuális tinisorozat, játszódjon a suliban, legyen vámpíros vagy varázslós. Jókait nem szokás szeretni, érthető módon: egy iskolásnak lassú, hosszú és régies, főleg Az arany ember. Ha még szeretnék, akkor még érthető lenne az „aggodalom”, de hát még csak nem is szeretik, és miért tennénk magunkévá egy olyan regény alakjainak nemi szerepeit, amelyet nem szeretünk (vagy nem szerettünk)?
Régen híve voltam a kötelező olvasmányok listájának – és az egész oktatás – korszerűsítésének, de ma már óvatosabb vagyok.

Nem való a gyereknek Jókai? Való igaz. De mi való neki a kötelezők közül? Hiszen az irodalomóra a felnőttirodalomról szól. Valójában

az egész oktatás a felnőttek tudományait akarja megtanítani a gyereknek, beletölteni a fejébe, egy 18-19. századi, felvilágosult tudáseszmény alapján.

Ha nagyon akarom, azt is mondhatnám, hogy az egész tananyag, úgy, ahogy van, nem való a gyereknek – de hát mikor tanítsuk meg, huszonéves korában? Akkor pedig már belefér Jókai is, legalább életében egyszer olvas ilyet is. 

Tóth Krisztának sem Jókai nőalakjaival kapcsolatban, sem a kötelező olvasmányok gyerekekre gyakorolt hatásával kapcsolatban nem kikezdhetetlen az álláspontja.

Ha Jókai nőalakjai hagyományosak és passzívak lennének, imádnák a gyerekek a regényeit, és a diákok tényleg olvasmányaikból kreálnának maguknak elképzelést a nemi szerepekről, akkor vajon baj lenne, hogy olvastatjuk? Nem, nem lenne baj.

Abszolút ott a helye mind a gyerek, mind a felnőtt olvasmányai közt a hagyományos – „sztereotipikus” nemi szerepekkel operáló irodalomnak. Ugyanez a helyzet a filmekkel és minden mással. 

Egyrészt: a világ így működött pár ezer évig, jelentős részben még most is így működik.  Nem árt tudni róla. Másrészt:

egy mű irodalmi értékét nem pusztán a benne lévő nemi szerepek határozzák meg.

Harmadrészt: fel lehet adni más irodalmat is kiegyensúlyozásként, ha szükségét érezzük, amiben megkérdőjeleződnek a hagyományos szerepek. Negyedrészt: a nemi szerepek jelentős részt biológiailag meghatározottak, a biológiai és környezeti hatások pedig elválaszthatatlanok egymástól. Bonyi ez a természet/környezet-vita, de mostanában épp nők és férfiak tömegei sírják vissza valamennyire a hagyományos leosztást. 

A hagyományos nemi szerepek irodalmi megjelenítése ne legyen se tiltott, se tűrt kategória. Nem fog egy nő sem emiatt a konyhába költözni. 

Összesen 118 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A szerző gondolatmenetéhez hozzáfűzném, hogy hogy Timea török, vagyis idegen kulturális (bevándorló) hátterű, akit ezért diszkrimináció is ér!

Természetesen, Angliában és Amerikában is a kötelező kurrikulum része, maximum BLM aktivisták és cancel hívők kérdőjelezik meg.

Itt van még Lilla is, akitől az ember kancsalul, festett egekbe néz.
Tisztára, mint az LSD. Oidipusz maradhat, megdugta az anyját.

Nem értek egyet Tóth Krisztinával, de a poszt szerzővel is csak részben.

Szerintem a felső tagozatban igenis alkalmas olvasmánynak és elemzésre is. Ugyan a regény romantikus, meseszerű mégis megtalálhatók benne a realisztikus elemek, amelyek napjainkban is életszerűek. A regény szereplői mellé oda lehetne írni ma is élő társadalmi, politikai szereplők nevét. Talán még Tóth Krisztinának is találnánk szerepet.
A jó tanár szerepe, segítsége, magyarázata azonban elengedhetetlen.

Egy elemzés a regény néhány szereplőjéről.

Idézet.

,,TÍMÉA
– hűséges, de nem szerelemből, hanem hálából Kacsukába szerelmes, de elrejti az érzéseit: ,,olyan, mint egy alabástromszobor,,
- fiatalon hiszékeny és naiv
- szemérmes, visszahúzódó
- még az ellenségeivel szemben is jóindulatú
- nem nő, hanem mártír, házasságával föláldozta boldogságát
- jó üzletasszony

NOÉMI
- szerelmes Mihályba, képes kimutatni az érzelmeit és boldoggá tenni a férfit
- egyszerű nő, mindent világosan és egyszerűen lát
- dolgos, házias
- nem csak jó feleség lenne, de jó anya is
- talán túl tökéletes, eszményített alak
- nőiesség megtestesítője

ATHALIE
- védördög megtestesítője - gonosz, ördögi
- féltékeny, nagyravágyó, önző, kitartó, bosszúálló / – vágyó, kárörvendő, kegyetlen, pénzéhes
- jellemének negatívumai a nagy veszteségei után erősödnek fel
- miután mindent elveszít, még van tartása

BRAZOVICS ATHANÁZ
- kereskedő, pénzéhes, rossz üzletember, álszent, kihasznál másokat
- pénz mozgatja az életét, ez fogja okozni a halálát
- lop, csal, hazudik - züllött kalandor
- zsaroló, aki meg akarja szerezni a szigetet - menekülési pont
- bosszúálló, török kém
- értelmes, ravasz, lényeglátó ember – átlátja Mihály kettősségét

KACSUKA IMRE
- befolyásolható: pénz, hatalom, rang, pénzéhes, hatalomra vágyó , őszintén szereti Timéát,,

Mit is kéne Tímeának némán tűrnie? Aki itt tűr, az Tímár Mihály.
Hol engedte meg régen egy férfi, hogy az asszony vigye az üzleti ügyeit?
Amit Noémiről ír a költőnő, az sem igaz, mert Mihály mindig váratlanul jön, nincs ideje kicsinosítva várnia.
Nem osztozik a férfin, hiszen azt sem tudja, hogy van egy másik nő is, egy feleség.
Nem ártana Tóth Krisztinának felfrissítenie az Aranyembert, mert mindenre rosszul emlékszik.

Ami pedig Szabó Magda könyvét illeti, Szabó Magdát fordítják le legtöbb nyelvre és olvassák a világon a legtöbben.
Szabó Magda népszerű meséje egy olyan bárányfiúról szól, aki nem szeret iskolába járni, és mindig borsot tör mások orra alá.
Nem az anyáról Borbáláról szól, aki természetesen nem hidegen teszi a férje elé a levest, hanem melegen, ahogy teszi több millió asszony.

A szüleink az első minta, ezért kardoskodunk a családokért. Nem azokért, amit Gulácsi elgondolt.

Azt hittem, hogy direkt írta így.
De gondolom a telefonja tréfálta meg. A telefonok nagy tréfamesterek.

Regényt drámával nehéz összehasonítani. Egy ókori görög dráma is olvasmányosabb, mert rövidebb. Jókai stílusa konvergál az összes nagy 19. századi író stílusával, Hugo, Verne, Dickens, stb, veretes és szép nyelvezetével. Ezt a stílust meg kell tanulni olvasni. Meg kell tanulni kezelni a 3-4 oldalas tájleírásokat, amik kb. a mai National Geographic elődei (Jókai egyes növényeknek még a latin nevét is megadja, amolyan verne-i tudományos ismeretterjesztő jelleggel.) Az ilyenek a mai regényekből már teljesen kivesztek, de épp ez az értéke. Amúgy az Arany ember tényleg Jókai legjobb regénye: a maga korában sok nyelvre lefordították, és máshol is bestseller volt.

Akkor jól gondoltam. Azért humoros volt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés