Ami Dél-Koreát illeti: velük történelmi vitáink vannak, és ezekben Amerika megpróbál közvetítőként fellépni. Én úgy vélem, hogy ez nem szükséges, ezeket a japánoknak és a dél-koreaiaknak kellene egymás között elintézniük. Japán sem ad kéretlen tanácsokat Amerikának például a mexikóikkal való vitáiban.

Fujisaki Ichiro volt japán külügyminiszter-helyettes beszél Tokióból a videókonferencián
A kínai kapcsolat mellé felzárkózhat-e a japán a magyar külkereskedelmi diplomáciában?
N.T.: Magyarország Kína egyik legnagyobb kereskedelmi partnere a régióban, nagyon látványos közeledés és kooperáció történt az elmúlt években a két ország között. De emellett
Magyarország érdekelt a Japánnal történő kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében is,
mert a japán gazdaság a globális kereskedelem egyik motorja. Ha viszont politikai konfliktus alakul ki Kína és az Egyesült Államok között, akkor nem kérdéses, hogy melyik oldalra áll Magyarország. Az alapvető értékek, a demokratikus felfogásunk tekintetében egy hajóban evezünk Amerikával és Japánnal. Kína nagyon aktív az európai országokkal való kereskedelmi kapcsolatfelvételben, eközben Japán visszafogottan viselkedik.
Mennyire látható Magyarország Japánból? Az EU fontos kereskedelmi partnerük, de benne Magyarország mennyire vonzó befektetési célpont?
F.I.: Általános szinten a japánok jól ismerik a magyar zenét, és ismert a magyar konyha is, egy dolog azonban érdekes módon felzárkózott hozzájuk: ez pedig a herendi porcelán. Onnan ismerik sokan Japánban, hogy van egy hagyományos japán birkózóverseny, amelyet közvetítenek a tévében, és a bajnokot ilyen vázával jutalmazzák meg. És persze ott van a Suzuki gyár, amely a kapcsolataink egyik motorja.
Ön említette, hogy Japán visszafogott az európai kapcsolataiban. De milyen a magyar közeledés? A magyar keleti nyitás politikája nem fókuszál túlzottan Kínára?
N.T.: Nem hiszem, hogy a magyar külkereskedelmi törekvésekben bármi hiányosság lett volna a japán orientáció tekintetében. A magyarokban van egy általános szimpátia a japánok iránt, ez részben abból adódik, hogy vannak genetikai hasonlóságok a két nép között. Ezek a szimpátiák nagyon fontosak.
A probléma szerintem ott van, hogy a japán üzletemberek, befektetők nem aktívak, nem kezdeményezőek Magyarországon.
Ezért én arra buzdítanám őket, hogy jobban ismerjék meg a magyar lehetőségeket, és lépjenek fel bátrabban itt.
F.I.: Köszönjük ezt a tanácsot, ez valóban megfontolandó. A japán mentalitás szerves része, hogy hosszútávú dolgokban gondolkodunk.
Nem a rövidtávú kereskedelmi, gazdasági üzletekre koncentrálunk sokszor, hanem a hosszútávú kapcsolatok ápolására.
Hadd mondjak erre egy példát: amikor súlyos válság sújtja az ázsiai piacokat, akkor az amerikai és európai cégek rövid időn belül kivonulnak, mi nem. Mi ott maradunk ilyenkor is Thaiföldön, Szingapúrban és Indonéziában, mert inkább kivárjuk a válság leültét – azért, mert hosszútávú befektetésekben gondolkodunk.

Egy korábbi interjúnkban azt kérdeztük Szijjártó Péter külügyminisztertől, hogy mely külföldi eseményeket tartja a legmeghatározóbbaknak a 2020-as évből, és ő első helyen a délkelet-ázsiai szabadkereskedelmi övezet megalakulását említette. Egyetért?
F.I.: Japán szempontból ez egy nagy jelentőségű döntés volt. A szövetség tagállamainak összlakossága ötször több, mint Japán lakossága. Ezt a piacot tudjuk jobban elérni tehát a jövőben, sőt, ez lesz a híd az európai piacok felé is.
Becslések szerint ezzel a GDP-nk egy százalékkal fog növekedni.
Tizenöt-húsz évvel ezelőtt, amikor vezető kereskedelmi tárgyaló voltam, ez még elképzelhetetlen volt, akkor szóba sem jöhetett, hogy megnyitjuk például a mezőgazdasági szektorunkat.
N.T.: A szabadkereskedelmi övezet megalakulása valóban történelmi esemény, mert nagyban hozzájárul majd a globális gazdaság stabilitásának megőrzéséhez. Az ASEAN-országok és az EU-államok nagyon fontos oszlopai a világgazdaságnak, a szabadkereskedelem sok politikai probléma megoldásához hozzájárulhat, és talán új lendületet is adhat a gazdasági növekedésnek. Az európai gazdaság stagnál, óriási szüksége van arra, hogy közvetlen kereskedelmi kapcsolatba kerüljön robosztus, növekvő ázsiai gazdaságokkal.
Visszatérve az amerikai témához: mi volt a Trump-ciklus jelentősége? Mik voltak Trump elnökségének mély-, illetve csúcspontjai?
F.I.: Trump elnök
legfontosabb érdemének azt tartom, hogy keményen reagált a nyílt kínai gazdasági kihívásra.
Mi ismerjük Kínát, szomszédos állam vagyunk, tisztában vagyunk a törekvéseivel – az amerikaiak azonban csak most álltak a sarkukra ebben az ügyben, és ez üdvözlendő volt. A mélypont megítélésében ismételten a nemzetközi együttműködések mellőzését említhetem. Ezek fontos intézmények: az ENSZ, a párizsi klímaegyezmény, WTO, WHO – ezeket a szervezeteket a nyugati világ hozta létre a második világháború után, és Amerika Trump vezetésével ezeket látványosan negligálta. Ez hiba volt, mert mindannyiunknak szükségünk van nemzetközi keretekre, tájékozódási pontokra. Biden vissza fog térni ezekhez a fórumokhoz, és inkább a csapatmunkára fogja helyezni a hangsúlyt, mint az egyéni kezdeményezésekre.
N.T.: Egyetértek nagykövet úrral, szerintem is a Trump-kormányzat érdemei közül hangsúlyos, ahogy nagyon gyakorlati módon állt hozzá a diplomáciai és a kereskedelmi kapcsolataihoz. Trump világosan az amerikai érdekeket képviselte a kereskedelmi politikájában, kicsit protekcionista módon is, de a nemzetközi versenyhelyzetet ismerve, én ezt érthetőnek éreztem. Amerika ugyanis előtte egy gazdasági és kereskedelmi visszaesésen ment keresztül, így én értettem, hogy az elnök miért ilyen irányú kereskedelmi politikát kezdett gyakorolni. Magyarország számára különösen kedvező volt, hogy a diplomáciai kapcsolatokban egy kevésbé ideologikus megközelítést alkalmazott,
így az amerikai-magyar viszony nagyon pragmatikus alapokra helyeződött,
ennek eredményeképpen pedig évtizedek óta nem tapasztalt kiváló viszony alakult ki a két ország között. A Trump-adminisztráció mélypontja – egyetértve Fujisaki nagykövet úrral – szerintem is a multilaterális kapcsolatok mellőzése volt. A NATO gyengítése, konkrétan az amerikai csapatok kivonása Németországból hiba volt, ugyanakkor Trump kritikájának hatására a tagállamok pozitívan változtattak védelmi hozzájárulásaikon. Az Egyesült Államok a jelen világrend szavatolója, ezért fontos, hogy a többoldalú kapcsolatrendszerek támogatója legyen – a Biden-elnökség ehhez a gyakorlathoz fog a remények szerint visszatérni.
fotó: Ficsor Márton, Fujisaki Ichiro