Becsület és aranyforint – így került elő a simontornyai éremkincs

Nyitókép: A simontornyai éremlelet a pénzeket rejtő korsóval (fotó: Retkes Tamás fotós, Wosinsky Mór Megyei Múzeum)

Az elmúlt hónapokban különleges, 16. századi éremkincsekre bukkantak a Tolna megyei Simontornyán (2020 szeptember) és a Pest megyei Újlengyelen (2020 december) egyaránt. Az érmék elrejtésének és felfedezésének története ugyan különbözik, ahogy az érmék száma és kora is, azonban egy biztos:

A leletek egyszerre segítik a régészeti jelenségek jobb megértését, a történelmi háttér kiegészítését, pontosítását, és a kor emberének motivációira is rálátást kaphatunk.

Riportunkban a Wosinsky Mór Megyei Múzeum kutatóival adunk képet az elmúlt időszak felfedezéseiről, sőt, még a simontornyai kincs megtalálóját is megszólaltattuk – riportunk következő részében pedig hamarosan az újlengyeli éremlelet nyomába eredünk!

***

A simontornyai éremlelet a megtaláláskor (fotó: K. Németh András)

Simontornya

A Tolna megyei lelet titkaiba Dr. K. Németh András (1976) régész, főmuzeológus, tudományos titkár (Wosinsky Mór Megyei Múzeum); valamint Varga Máté (1985) régész, doktorandusz (Szegedi Tudományegyetem; Rippl-Rónai Múzeum) avat be minket.

Az éremleletben összesen 1655 darab érme található, amik közül I. Ferdinánd (1526–1564) magyar király Körmöcbányán vert ezüst denárjai vannak túlsúlyban. Az érméket egykoron összegyűjtő személy alaposan megfigyelhette az érmék minőségét, hiszen a leletben a korabeli hamis érmék száma nem éri el a tíz darabot. A külföldi, nagyobb értékű ezüst batzenek, fél batzenek és garasok között sikerült azonosítani Kampen városában, valamint a Salzburgi és Passaui Érsekség területén vert érmét, de akadnak szász és bajor (Nördlingen, Öttingen) eredetű pénzek is. 

A pénzlelet legértékesebb darabja az az öt aranyforint, amelyeket utoljára helyeztek az edénybe:

Az edényben az érméken kívül mindössze egyetlen további tárgy volt, egy borostyánból készült gyöngy. I. Ferdinánd 1543-ban vert két denárja az utolsó kibocsátott pénz (a keltezést valószínűleg a még fel nem dolgozott török érmék meghatározása sem fogja módosítani).

Így pedig egyre biztosabbnak tűnik, hogy az éremlelet elrejtését az 1543-as török hadjárat eseményeihez köthetjük, amikor többek között Székesfehérvárt is bevették, a Simontornyához közeli Ozora várát pedig eredménytelenül ostromolták az oszmánok. Az éremlelet teljes és minden apró részletre kitekintő feldolgozása még további hónapokat vesz igénybe.

A szakemberek elárulják: „a simontornyai lelet különlegessége egyrészt abban áll, hogy a megtalálók, amikor megtalálták az első érméket, egyből jelentették a múzeum felé. Másrészt belterületen, egy családi ház udvarán került elő, a felszíntől 30 centiméterre.”

Nem utolsósorban, egy régész tárhatta fel a leletet, így pontos megfigyeléseket lehetett tenni, ami azért is fontos, mert nagyon sok középkori éremleletnél nem ismerjük a pontos előkerülés körülményeit.

A szétszedett korsó, belsejében az érmekkel (fotó: K. Németh András)

Hozzáteszik: a leletek bejelentésének gyakorlata egyáltalán nem megszokott (amit az is mutat, hogy a szekszárdi múzeumba több mint negyedszázada nem került be régészeti korú érem- vagy kincslelet), így

Arról, hogy az illegális fémkeresősök mit találnak, sokszor csak félinformációik vannak, de sem az adatok, sem a leletek nem kerülnek múzeumba: így nemcsak a tudományos kutatás, de a nagyközönség számára is ismeretlenek maradnak, jelentősen károsítva ezzel a magyar kulturális örökséget. Összességében azt mondhatjuk, hogy az emberek, illetve a fémkeresős kutatók többsége elhallgatja a leleteket, ami régészeti és örökségvédelmi szempontból nagyon káros.

A megtalálás körülményei sem voltak mindennaposak: a kutatók elmondása szerint a földben sekély mélységben fekvő, összetörött korsóból kicsúszott néhány érme, majd ezek közül

erre figyelt fel az ott lakó. Hangsúlyozzák: tulajdonképpen szerencse, hogy a korsó megroppant, kissé összetörött, mert ha ez nincs, akkor az arra ásó vakond sem tudott volna belőle párat a felszínre túrni.

Az éremlelet öt aranyforintja (fotó: Retkes Tamás fotós, Wosinsky Mór Megyei Múzeum)

A lelet felfedezője – aki 24 éves, foglalkozása szerint CNC-esztergályos – így nyilatkozik a Mandinernek:

„Az éremlelet szeptember 18-án került elő. A föld nagyon száraz és kemény volt, nehézkes volt ásni. Az ásásba a vakond által feltúrt érmék miatt kezdtem bele. A korsó félig egy járda alá lógott be, ez pluszban nehezítette a keresését. Megtaláláskor az ásó ketté is repesztette a kincset rejtő agyagkorsót. Amikor napvilágra került a kincs, nem hittem a szememnek. Nagymamám mellettem állt éppen: izgatottan mondtam neki, hogy megvannak az érmék. Ő sem hitte el, amíg nem látta saját szemével. Tudtam, hogy nem szabad bolygatni a leletet, hogy amennyire lehet, egyben kell kiemelni az edényt.”

A kincs megtalálólja elárulja:

Hozzáteszi: „Számomra sokkal fontosabb, hogy olyan helyre kerüljön a lelet, ahol szakemberek foglalkozhatnak az érmék összetételével, eredetével, történelmével. Leírhatatlan érzés a mai napig egy ilyen lelet megtalálása. Rögtön szóltam egyik helyi ismerősömnek, aki kapcsolatban áll a Wosinsky Mór Megyei Múzeum munkatársaival. Másnap ki is emelték szakszerűen, régészeti vezetéssel a korsót. Titkon abban is reménykedtem, hogy a kancsó fog rejteni legalább egy darab aranyérmét. Összesen öt aranyforint lapult benne.”

A megtaláló jutalmáról a régészek elmondják, hogy törvény szerint

Az értékbecslést a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei végzik, ami alapján a múzeum felterjeszti jutalomra a megtalálót. A folyamat még tart, így hozzávetőleges összeget sem tudnak mondani. „Mivel a múzeumban nem kereskedünk érmékkel, és személyesen sem gyűjtünk érméket, így jobbára mi is internetes aukciók áraiból tudunk tájékozódni. Ez alapján például a horgony verdejegyes I. Ferdinánd-denár ára önmagában bőven százezer forint felett van” – árulják el.

Mindenki oszthat, szorozhat!

Az éremlelet előkészítése fotózásra (a képen csíkos pulóverben Varga Máté régész-numizmata, barna pulóverben dr. K. Németh András régész-főmuzeológus) (fotó: Retkes Tamás fotós, Wosinsky Mór Megyei Múzeum)

A simontornyai éremlelet a pénzeket rejtő korsóval (fotó: Retkes Tamás fotós, Wosinsky Mór Megyei Múzeum)

K. Németh András és Varga Máté régészek emlékeztetnek, hogy a leletet decemberben kezdték el feldolgozni: először uralkodók szerint, majd verési évszám és pénzverde szerint kezdték szétválogatni. Ez a folyamat még most is tart.

„Eddig találtunk néhány korabeli hamis érmét, amik közül II. Ulászló korában készült hamis veretei a legérdekesebbek. A legtöbb hamis veretnél azt lehet megfigyelni, hogy rézből készültek és ezüstözték őket – ezüsttel vonták be a felületüket –, ezeket a pénzeket – tehát a hamisított Ulászló-érméket – azonban teljesen ezüstből készítették, de az érme körirata teljesen zavaros, összekeverték a betűket. I. Ferdinánd pénzeinek többségét a körmöcbányai pénzverdében készítették, erre utal a K-B verdejegy, azonban találtunk olyan érmét, amin horgony verdejegy van, ennek azonosítása még a mai napig bizonytalan” – mondják végül a kutatók.