500 éve történt a mohácsi csata

1526. augusztus 29-én, éppen 500 évvel ezelőtt szenvedett súlyos vereséget a magyar hadsereg az I. Szulejmán szultán vezette oszmán seregtől. A mohácsi csata nem pusztán egy elvesztett ütközet volt: II. Lajos király halálával a középkori magyar állam működése is összeomlott, az ország pedig hamarosan két király vetélkedésének és az oszmán terjeszkedésnek a színterévé vált.

A mohácsi vereséghez hosszú évek belső válsága vezetett. A Jagelló-korban a korábban Mátyás király alatt erős és központosított állam fokozatosan meggyengült. A főurak jelentősen korlátozták az uralkodó mozgásterét, miközben az arisztokrata és köznemesi csoportok egymással is komoly politikai küzdelmet folytattak.

II. Lajos 1516-ban, még gyermekként került a trónra, és hiába próbált kitörni a rá nehezedő politikai és pénzügyi korlátok közül, kevés mozgástere maradt. Az ország vezetését belső hatalmi harcok, pénzügyi nehézségek és a katonai védelem elégtelensége gyengítette.

A veszély közben egyre közelebb került. I. Szulejmán 1521-ben elfoglalta Nándorfehérvárt, a magyar déli végvárrendszer egyik legfontosabb erősségét. A vereség világossá tette, hogy az Oszmán Birodalommal szemben egyre nehezebb lesz fenntartani az ország védelmét, olvasható a Rubiconban.

Szulejmán 1526-ban már döntő ütközetet akart

A magyar vezetés 1526-ban több figyelmeztetést is kapott a készülő török hadjáratról. Ennek ellenére a mozgósítás lassan haladt, és a magyar királyi sereg csak nehezen tudott megfelelő létszámú haderőt felállítani.

Szulejmán serege eközben akadálytalanul haladt Magyarország felé. A törökök elfoglalták Péterváradot és Újlakot, majd Eszék felől elérték a Drávát. A magyar hadvezetés végül Mohács térségében döntött úgy, hogy felveszi a harcot.

II. Lajos mintegy 24 500 katonát tudott összegyűjteni, miközben az oszmán hadsereg létszáma legalább 60 ezer fő lehetett. A magyarok 85 ágyúval rendelkeztek, a törökök azonban mintegy 150 löveget vonultattak fel.

A magyar sereg további erősítésekre is számíthatott volna, többek között cseh és horvát csapatokra. A hadvezetés azonban augusztus 29-én vállalta az ütközetet, így a magyarok jelentős túlerővel kerültek szembe.

Rövid csata, katasztrofális vereség

A magyar csapatokat Tomori Pál és Szapolyai György vezette. A hadrendet két sorban állították fel, és Tomori abban bízott, hogy a nehéz terep miatt az oszmán hadtestek nem egyszerre érkeznek a csatatérre.

A terv kezdetben működni látszott. A magyar lovasság támadása meglepte a törököket, és a ruméliai csapatok egy része visszavonult. A kezdeti sikert azonban nem sikerült kihasználni.

Az anatóliai hadtestek megérkezésével a török túlerő fokozatosan érvényesült.

A magyar sereg nagy része elpusztult. A csatában elesett többek között számos főúr és főpap, valamint Szalkai László esztergomi érsek is.

A legsúlyosabb veszteséget azonban II. Lajos király halála jelentette. Az uralkodó a vereség után menekülni próbált, ám a Csele-patakba zuhant, és a páncélja miatt megfulladt.

Mohács után összeomlott az ország

A csata következményei messze túlmutattak a katonai vereségen. II. Lajosnak nem volt kijelölt utódja, így halála trónviszályt robbantott ki.

A magyar trónra két jelentős jelölt is fellépett: Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd. Kettejük vetélkedése hosszú évekre megosztotta az országot, miközben az Oszmán Birodalom egyre nagyobb befolyást szerzett Magyarországon.

Szulejmán kezdetben maga sem látta át teljesen a győzelem jelentőségét. A szultán nem számított arra, hogy Magyarország ilyen rövid idő alatt összeomlik, és II. Lajos haláláról sem tudott azonnal. Szeptemberben azonban serege elfoglalta és felégette Budát és Pestet, majd jelentős zsákmánnyal visszavonult.

A mohácsi csata így a magyar középkor egyik meghatározó töréspontjává vált.

Augusztus 29. ezért a magyar történelem egyik legtragikusabb dátuma lett.

Nem véletlen az sem, hogy a törökök számára különleges jelentőséggel bírt ez a nap: Nándorfehérvár 1521-es elfoglalása és Buda 1541-es megszerzése is augusztus 29-én történt.

Nyitóképen: A királyi sereg (balra) és a szultáni had a mohácsi csatatéren, egykorú török miniatúrán  Fotó: Wikimedia Commons