Zavarba ejtő ideológiai bőséget láthatunk az ellenzéki térfélen.
Vajon hogyan irányítaná a jelenlegi ellenzék az országot, ha a 2022-es választáson többséget szerezne a parlamentben? Bár sokunk reménye szerint erre sohasem fogjuk megtudni a választ, miután demokráciában élünk, nem lenne gond, ha erről előzetesen kaphatnánk valamilyen képet. Hogy tudjunk mérlegelni, mielőtt behúzzuk az ikszet a szavazófülke magányában. A kormány ilyen szempontból „könnyű” helyzetben van: az elmúlt évtized zsinórmértéket jelent, a polgári oldal nem árul zsákbamacskát, politikájának alapvetései, az abból fakadó intézkedések és irányok ismertek.
A baloldalon ezzel szemben egy igencsak széttartó konglomerátumot, zavarba ejtő ideológiai bőséget láthatunk. Hiába forrnak egybe a különböző pártok, agendáik között máig komoly eltérések vannak. Legfőbb ígéretük persze hasonló: nem akarnak Orbánt. Hogy a jelenlegi kormányfő helyére kit ültetnének, azt egyelőre nem tudják megmondani,
A 2019-es önkormányzati választás nyomán azonban mégiscsak nyerhetünk némi betekintést a gyakorlati megoldások világába is, ami segíthet megválaszolni alapkérdésünket.
Nézzünk néhány egészen friss példát, tematikusan csoportosítva!
Párbeszéd és tolerancia. Fontos eleme a baloldali politikusok mondandójának, hogy az elhallgattatás helyett a nyitottság és a párbeszéd kultúráját akarják bevezetni Magyarországon. Hogy senkit ne lehessen meghurcolni a véleménye miatt, senkit ne érhessen hátrány azért, mert mást gondol a világról, mint a döntéshozók. Ezt hangoztatja Gyurcsánytól Karácsonyig mindegyik, szerintük ugyanis ez most így van.
A valóság ezzel szemben az, hogy például Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester a minap azonnali hatállyal kirúgta a kerületi Pinceszínház vezetőjét, miután kiderült róla, hogy az immár Vidnyánszky Attila nevével fémjelzett SZFÉ-n vállalt munkát. Aztán ott van Pikó András esete, aki Szarka Gábor kancellártól vonná meg a tíz évvel ezelőtt kapott józsefvárosi kitüntetését. De
Kétségtelenül egy országot háborítottak fel egy fővárosi szakértő a kereszténységgel kapcsolatos agymenései, azt azonban nem gondoltuk volna, hogy Karácsonyék az érintett megkérdezése nélkül, egyik napról a másikra kirakják a botrányhőst.
Harc a korrupció ellen. Elég a visszaélésekből, jöjjön el (ismét) a tiszta kezek politikájának időszaka – harsogják odaát az országos hatalomba készülők. Azt mondják, ha 2022-ben kormányváltás lesz, mindenki megnyugodhat afelől, hogy az újak véget vetnek a szerintünk burjánzó visszaéléseknek. Vége akkor a mutyivilágnak, minden sandaságnak következménye lesz.
A valóság ezzel szemben az, hogy hiába keveredtek drogos-korrupciós botrányba a kispesti szocialisták és famulusaik, még kokainos videó is kiszivárgott a díszes társaságról, az érintettek továbbra is vígan tengődnek közpénzes munkájukkal. Vagy ott van a vádlottak padján immár másodszor ülő Czeglédy Csaba (éppen felfüggesztett) ügyvéd esete, aki úgy kap százmilliós nagyságrendben önkormányzati megbízásokat, hogy közben költségvetési csalással vádolja az ügyészség. De felhozhatjuk a kamuvideót is:
Leszámolás az előjogokkal. További fogadkozás a Fidesz-ellenes táborból: vége lesz az uram-bátyám világnak, az ellenzék leszámol azzal, hogy valaki csak azért részesül jobb elbánásban, mert közel áll a hatalomhoz, netán maga is felelős beosztásban van. Mindenki egyenlő, nincsenek egyenlőbbek!
A valóság ezzel szemben az, hogy például Gyöngyösön a baloldali polgármestert soron kívül, az oltási rendet megkerülve a feleségével együtt oltották be a koronavírus ellen, s nemhogy a jól járt városvezető nem mond le azóta sem, ezt a szövetségesei sem várják el tőle. Egyikük, bizonyos Varju László odáig megy, hogy azt mondja, ugyanezt a kivételezést Orbán Viktortól nem nézné el. Hiesz György, ja, ő más, hiszen velünk van – olvashatjuk ki a dadogó nyilatkozatból. László Imre DK-s újbudai polgármester oltakozását már csak megemlítjük.
Sajtószabadság, korlátlan nyilvánosság. A Freedom House is megmondta: Magyarországon nincs sajtószabadság, korlátozott a közbeszéd, jobboldali túlhatalom van a nyilvánosságban. Ha jön a várva várt változás, ez nem így lesz. Még akkor sem így lesz, ha egyébként most sincs így!
A valóság ezzel szemben az, hogy ha a 2019 óta regnáló ellenzéki polgármesterek eddigi gyakorlatát nézzük, azt látjuk, hogy a kerületi médiát szinte mindenütt a saját embereikkel tarolták le, a fővárosi vezetés pedig odáig merészkedett, hogy az ingyenesen terjeszthető utcai kiadványokban kötelezően előírta négy oldalnyi, az önkormányzat által készített tartalom megjelentetését. Ez már a Kúriának is sok volt, felülírta a példátlan intézkedést. De emlékezhetünk sok más mellett arra is, ahogy a Momentum elnöke berontott egy szerkesztőségbe, s élőben közvetítette, ahogy megfenyeget egy újságírót. Nem tetszett ugyanis neki, amiket írt.
Jogállamiság, vagy amit akartok. A Fidesz minden évben diktatúrát épít, ennek egyik eszköze a törvények megerőszakolása, a kétharmados felhatalmazással való visszaélés – olvassuk, halljuk tíz éve, azoktól a bizonyos szakértőktől, meg a rájuk hivatkozó „demokratáktól”. Erről még tudományos elemzések is születtek. Ahogy arról is: nem a többség, a társadalmi legitimáció a fontos, hanem a fékek és az ellensúlyok rendszere. Ezek adják ki ugyanis a jogállamiság mitikus magasságokba emelt fogalmából következő valamit. Ha váltás lesz a kormányrúdnál, ez is helyrebillen.
A valóság ezzel szemben az, hogy
Vagyis azt, hogy törvények ide, szabályok oda, minden Fidesz által kinevezett közszolgát átvilágítanak majd, sőt elküldenek, utcára tesznek. Mindezen túl pedig Fleck Zoltán, Magyar György és még jónéhányan azzal a gondolattal is elkezdtek kacérkodni, hogy ha nem lesz meg a szükséges számú parlamenti mandátuma, a baloldal akkor is felülírhatja a kétharmados szabályokat. Mert csak. Ők az elitkommandó, rájuk nem vonatkoznak a demokratikus korlátok.
Mindezek nyomán némi képet kaphatunk arról, hogyan irányítaná a jelenlegi ellenzék az országot, ha a 2022-es választáson többséget szerezne a parlamentben. Valahogy így.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Kormánypárti médiumok háza táján visszatérő dilemma: helyes-e, ha gyakorló elmebetegek akcióiról tudósítunk.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
A műsor kritikus és szatirikus hangnemben vizsgálja, hogyan épül fel a „slim fit messiás” narratívája, miközben egyre több politikai ellentmondás kerül felszínre.
Íme a lista, hogyan alázzák a magyar embereket azok, akik a szavazatukat kérik.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Ordas hazugságnak nevezte korábban az agrártámogatások megvágásáról szóló brüsszeli terveket.
