Egy kisiklatott élet

2021. január 28.

Leimeiszter Barnabás

A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója hunyt el tavaly szeptemberben Bertók László személyében: különlegessé tette őt többek között egyedi versnyelve, amelyet egyszerre határozott meg a jellemzően zárt formákra, szigorú kötöttségekre (mint az általa kifejlesztett „szonettkék”, „háromkák”) járó költői ösztöne, valamint a költészete „bölcseleti”, rákérdező jellegéből következő töredezettség-töredékesség. Elismert költő volt Bertók, ha divatos nem is: bár látszólag minden arra predesztinálta, hogy „népi” lírát műveljen, a Weöres, Pilinszky, Nemes Nagy jelentette élmény hatására végül másféle versideál felé mozdult el; az urbánusnak nevezett irodalom köreiben tisztelet övezte, a Jelenkor folyóirat főmunkatársa volt, könyveit a Magvető adta ki, pécsi lakosként – a városi létet a megyeszékhely jelentette méretarányokig viselte el – valamelyest mégis az irodalmi közélet perifériáján maradt. Egyszóval senki sem igyekezett valamilyen kánon sarokkövévé tenni Bertókot, de nem is hiszem, hogy ezt bánta: nem fecsérelt időt-energiát helyezkedésre vagy magakelletésre, arra koncentrált, hogy verseivel az ismeretlen, igazi valóságból „egy kicsit mindig elszedjen, meghódítson vagy legalábbis megmutasson”.

A rendszerváltozáskor jelent meg Priusz című, 2016-ban újra kiadott visszaemlékezése, amelyből kiderül, az ötvenes években milyen hatalmi packázások akadályozták tanulmányait és költői indulását. Bertóknak és a vele együtt elítélt fiatalembereknek mindössze annyi volt a bűnük, hogy irodalmi köröket alapítottak, illetve a hatóságok kezébe került néhány versük, amelyekben hangot adtak a Nagy Imre-féle „mérséklődés” alatt is változatlanul sanyargatott falusi emberek dühének. Hetek az ÁVH pincéjében, nyolc hónapnyi, később kegyelemből három évre felfüggesztett börtönbüntetés, a forradalom által rövidre zárt katonai „munkaszolgálat” – és persze elutasított egyetemi felvételi kérvények sora. Ebből tevődött össze Bertók megleckéztetése, hogy az évekkel később is a nyomában loholó hivatásos követőkről vagy a pártemberek rosszindulatú utalgatásairól ne is beszéljünk.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés