Így neveld az oroszodat

2021. január 26. 7:00

Kohán Mátyás
Mandiner
Ha a Nyugat nem segít egy áhított reform alá struktúrákat építeni, akárhova nyúl, csak káoszt fog csinálni.

Több ezres tömegek vonultak vasárnap Oroszország-szerte az utcákra az először idegméreggel megmérgezett, majd sikkasztási vádak miatt letartóztatott Alekszej Navalnij szabadon engedéséért. Egy ilyesfajta ellenzéki kiállás egy vaskézzel vezetett országban

mindenféleképpen intő jel a hatalom számára,

még akkor is, ha TikTokon összeverbuvált fiatalkorúakat arra buzdítani, hogy állig feketébe öltözve dobják magukat a rendőrök elé, felelőtlenség.

Az orosz ellenzék informális vezére aktivistaként igazi őstehetség. A központi hatalom korrupciós ügyeit bemutató videóiból pixelről pixelre árad a profizmus, a zenei aláfestéstől a címadáson át a képi világig minden szempontból kitűnően összerakott anyagok ezek, Navalnijnál jobban senki nem tudta még elérni azt, amitől minden rezsim fél, legyen bár kommunista diktatúra vagy neomarxista banánköztársaság: nevetségessé tenni, semmirevaló tolvajnak láttatni a marcona Putyint és a mellette ügyködő Medvegyevet, és a felcseperedő orosz nemzedékek szemében megfosztani őket mindattól a pátosztól, amit a Szovjetunióban szocializálódott, idősebb oroszok körében élveznek. Elképesztő médiahack az is, hogy a Pobjeda légitársasággal repült haza, ez ugye oroszul győzelmet jelent, a börtönbe zárt mártír Navalnij hazahozza az oroszok győzelmét, a nép pedig fellázad a gyilkos diktátor ellen. Zseniális. Tényfeltárásból jeles, summa cum laude, malagyec.

De itt véget is érnek a pozitívumok. Aki Navalnijért Sydneyben, Biskekben, Berlinben vagy Stockholmban tüntet, és benne látja Oroszország jövőjét, az vagy nem látott még élő oroszt, vagy annyit írt és beszélt az elmúlt években, hogy nem maradt ideje történelemkönyveket olvasni. Sőt, feltehetőleg újságot sem, mert minden bizonnyal elkerülte a figyelmét az a kálvária, amin Ukrajna 2014 óta keresztülmegy.

Az volt mindezidáig az utolsó olyan alkalom, amikor a Nyugatnak sikerült elzavarnia egy keleti szláv autokratát és kiíratni a szabad választást.

Amit aztán megnyert… egy csokigyáros oligarcha.

Utána pedig egy médiacézár oligarcha alkalmazásában álló tévészínész.

A projekt keretében sikeresen felpiszkálták Ukrajna évtizedek óta megoldatlan identitáskrízisét, egymásnak estek oroszpártiak és oroszellenesek, kirobbant egy háború, melynek során az ország egyetlen épkézláb iparvidékét szétlőtték, ezrek meghaltak, vergődik a gazdaság, kétséges Ukrajna szuverenitása saját területe és állampolgárai felett, és Oroszországé lett a Krím, akár bevalljuk magunknak, akár nem.

De legalább jogállam lett Ukrajna, ugye. 

Dehogy lett.

Ukrajna ugyanaz a korrupt, önigazgatásra képtelen, oligarchák gazdasági kiskirályságaiból és nagyhercegségeiből álló hajóroncs, ami posztszovjet lánykorában volt, és olyan otrombaságokra képes a területén élő kisebbségekkel szemben, ami nem csak a felvilágosult Nyugaton lenne elfogadhatatlan, de a nyolcvanas évek kimúlófélben lévő Szovjetuniójában is az lett volna. A nyugati beavatkozás megtörtént, a kudarc totális.

Oroszországot szívből tisztelő – és nyelvét, lelkét, kultúráját valamelyest ismerő – firkászként hadd kérjem alássan: eddig s ne tovább! Ha a Nyugat az oroszok javát akarja, tartsa távol magát az orosz belpolitikába való közvetlen beavatkozástól. Mindezt pedig nem azért, mert az ottani viszonyokon lehetetlen volna változtatni, hanem épp azért, mert lehetséges. Csak nem úgy, ahogy Nyugaton gondolják.

A minap hallgatta meg a szenátus Antony Blinkent, Joe Biden leendő külügyminiszterét, aki a meghallgatáson bevallotta, hogy az európai migránsválságot legalábbis részben előidéző líbiai beavatkozásuk előtt nem igazán mérték fel, van-e az országban bármiféle olyan államigazgatási rendszer, amire Moammer Kadhafi kiiktatása után rá lehetne bízni az országot. S láss csodát,

a felszabadult Líbiában nem kevesebb, hanem több teret nyert a terrorizmus,

az ország azóta se állt a lábára, Európa pedig nyögi a migránsok képében nálunk landoló következményeket.

Mindezt csak azért, mert a Nyugat még mindig nem érti, hogy demokraták és demokratikus hagyomány nélkül rendszert váltani nem olyan, mint Dániában lecserélni a miniszterelnököt.

Ha a Nyugat nem segít egy áhított reform alá struktúrákat építeni, akárhova nyúl, csak káoszt csinál. És a tizenhétmillió négyzetkilométeren száznegyvenmillió embert kormányozni képes struktúrákat nem pótolja egy harcos vlogger, ahogy egyébként egy másik vlogger angoltanárnő felesége sem. Ha szereti az ember Putyint és Lukasenkát, ha nem, azt józan ésszel be kell látnia, hogy Oroszország és Belarusz számára se Navalnij, se Szvjatlana Cihanoǔszkaja nem jelentenek perspektívát. Semmilyet. Ez nem véleményes állítás, nem oroszpártiság vagy oroszellenesség kérdése, hanem premissza, kiindulópont, evidencia – csak az akarjon Oroszországnak egy Navalnijt, Belarusznak egy Cihanoǔszkaját, aki a saját hazája élére is szívesen megválasztaná. Aki az ő „hatalomátvételükért” tüntet,

az nem demokratikus Oroszországot akar, hanem egy újabb Ukrajnát, csak most atomfegyverrel.

Ha a Nyugat egy szelídebb Oroszországgal kíván tárgyalni, erősen vegyen vissza a ruszofóbiából. Ne összeoroszozással próbálja hitelteleníteni politikai ellenfelét. Ha az oroszok előrukkolnak egy minőségi vakcinával, ne úgy beszéljen róla, mint egy rozsdás Moszkvicsról, és ne az legyen az alapnarratívája minden nyilvános külpolitikai tanácskozásnak, hogy vagyunk mi, a fejlett, nemes Nyugat, meg vannak a világrendre veszélyt jelentő autokráciák, like China and Russia.

Ha a kölcsönös tisztelet hangja terjedne szét, akkor a hidegháborús-külföldiügynöközős állami propaganda is menten elveszítené minden hatását. Köpködni, óbégatni és mindenbe beleszólni bárki tud. Besétálni az az Ekho Moszkviba, interjút adni és az oroszokhoz partneri hangon, meggyőzően beszélni csak kevesen.

Másodsorban tessék felismerni az orosz és belarusz rendszerek gyengeségeit – mármint azokat, amik a ottaniakat zavarják, nem azokat, amik minket –, és ezekben a témákban nagyot villantani,

kulcsszó a soft power.

Észveszejtően drága egyetemre járni Oroszországban? Legyenek a Moszkván kívüli egyetemeken is két diplomát adó szakok, kapjon minél több orosz nyugati ösztöndíjat Krakkótól Budapesten át Münchenig bárhova, nyíljanak sorra Jekatyerinburgtól Vlagyivosztokig a nyugati egyetemek campusai!

Túl sok a korrupt, inkompetens csinovnyik az orosz államigazgatásban? Akkor legyen respektje Nyugaton is annak, aki nagyon is lát a pályán, ismerjék el érdemei szerint Lavrov külügyminisztert, Sojgu hadügyminisztert, Misusztyin miniszterelnököt, Szobjanyin moszkvai főpolgármestert!

Törekedjen a Nyugat az orosz gazdaság elfojtása helyett az üzleti partnerségre, a közös kutatás-fejlesztési partnerségre, az orosz szakértelem kirángatására a torrentoldalakról és becsatornázására a világgazdaságba. Építsen a Nyugat hidakat Oroszország és saját maga között, szakembertől szakemberig, vállalkozásról vállalkozásra.

Ha a Nyugat arra vágyik, hogy az oroszok viselkedése megváltozzon, abba kell hagynia a van sapka-nincs sapka politikáját, az oroszok sikereit, teljesítményeit és jó döntéseit ugyanúgy el kell ismernie, mint Új-Zélandét vagy Dél-Koreáét.

Tisztelet hiányában a kritikára sem lesz igény soha.

Saját magára és szövetségeseire nézve is káros szankciókat osztogatni, ellenzéki vezéreket a közösségi médiában simogatni bárki tud.

De aki nem térdre akarja kényszeríteni az oroszokat, hanem a javukat akarja, annak ennél szofisztikáltabb stratégiára van szüksége, a monomániás aktivizmus pedig minden, csak nem szofisztikált.

Oroszországgal van dolga a világnak, de ahogy 1964-ben Brezsnyevért, 1991-ben Jelcinért, 1994-ben a korrupcióellenes programmal hatalomra került Lukasenkáért, 2000-ben Putyinért vagy 2019-ben Zelenszkijért is felesleges volt rajongani, úgy Navalnijt és Cihanoǔszkaját éltetni most is tökéletesen értelmetlen.

A Nyugat, amely a marxistáknak oly készségesen megbocsátotta a marxizmusukat,

most akár az oroszoknak is megbocsáthatna az oroszságukért,

és megpróbálhatna úgy reagálni a belpolitikába való beavatkozás folyamatos putyini vádjára, hogy innentől nem avatkozik bele. Ha végre így állnánk egymáshoz, abból nem putyinizmus válna, és nem is ukrán mintájú romhalmaz – hanem egy egészségesebb, békésebb, gazdagabb eurázsiai régió, amelyben helye és értéke van mindannak, ami orosz, és biztonsága mindannak, ami európai.

Összesen 88 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kristálytiszta!

Csakhogy: "hanem egy egészségesebb, békésebb, gazdagabb eurázsiai
régió, amelyben helye és értéke van mindannak, ami orosz, és
biztonsága mindannak, ami európai." - pont ez akadályozandó meg.

A vége Oroszország és Kína kézfogása lesz.



Látom, gőzöd nincs, mit kéne szólni ehhez a cikkhez, ezért azzal szórakozol, aki írta. Ez a mindenáron alkotni akaró szellemi szegénység megnyilvánulása.

Oroszországot átverték a Gorbacsovnak tett ígéretekkel, Jelcin idején pedig megpróbálták gazdasági befolyás alá vonni. Úgy, ahogyan ez nálunk történt. Ezt akadályozta meg Putyin. A nyugat ezt nem viseli, szerintük a világnak úgy kell működni, ahogyan azt ők elképzelik. Ma az amerikai érdekszféra, az amerikai fegyverek közelebb vannak Moszkvához, mint a hidegháború idején. Ukrajna destabilizálása is más egyebek mellett ezt a célt szolgálta. Amerikai részről természetesnek veszik, hogy amíg nekik érdekeik, beavatkozási joguk van bárhol a világon, ez az oroszokat fenyegetettség esetén sem illeti meg a saját határaik mentén.

'Európa az Atlanti óceántól az Ural hegységig terjed.' (de Gaulle).
Ettől nem lehet eltekinteni.

Mégis-mégis furcsa egy dolog, hogy Navalnij előállt azzal a történettel, hogy Oroszországban megmérgezték. Ő Németországba menekült, ahol meggyógyították.
Navalnij ki tudja miért, mégis visszatért Oroszországba, ahol életét állítólag veszély fenyegeti!
Ennyire hülye lenne Navalnij, hogy visszatér oda ahol életét állítólag veszély fenyegeti?

Válaszok:
Cassi | 2021. január 26. 11:46

Ennyire. Sok példa van rá a múltból. Navalnij szerintem csak egy orosz Hadházy, egy troll, de nem kétséges, hogy őrült bátorság kell ahhoz, hogy ilyen körülmények között valaki ellenzéki politikát folytasson. Senki sem mondta, hogy Navalnij bármilyen formában alkalmas lenne Oroszország vezetésére, de normális országban kell, hogy legyen valamilyen ellenzék.

Putyinnak volt 20 éve, hogy elkezdjen valamiféle reformot Oroszországban, de ennek már régen vége van, és megint idegméreggel ölik az ellenzéket, mint a hatvanas években. Putyintól már nem lehet várni semmit.

Válaszok:
Agricola | 2021. január 26. 13:43
Agricola | 2021. január 26. 13:43

Már megint nem érted. A mondanivaló lényegesebb, mint a személy, de úgy látszik neked a 2x2=4 is csak aszerint igaz, hogy ki mondja.

Nem ölik idegméreggel az ellenzéket Oroszországban, csak a lejárató propaganda meséli.

Nem ölik idegméreggel az ellenzéket Oroszországban, csak a lejárató propaganda meséli.

Nem hazafi, hanem a külföldi oroszellenes propaganda bábja.
Navalnij azt állította, hogy hogy Putyin egy 100 milliárd rubelt - mintegy 400 milliárd forintot - érő titkos birtokot építtetett magának a Fekete-tenger partján, Gelendzsik üdülőváros közelében.
Putyin azt nyilatkozta:

"Semmi, amire ott (a filmben) rámutattak, nem a tulajdonom, és nem volt sem az én tulajdonom, sem a rokonaim tulajdona. Soha".
Navalnij állított valamit, de nem bizonyította.
Az Investigation Discovery TV csatornán az USA-ban megtörtént bűneseteket elemeznek, ismertetnek.
Az ismertetett esetekből kiderül, hogy egy jogállamban a gyanúsítgatás nem elegendő, bizonyítékokra van szükség ahhoz hogy valakit elítéljenek.
Navalnij még ott tart, ahol a salemi boszorkányok történetének hisztériázó lánycsapata.
Az egész meredek dumája hasonlít a salemi boszorkányok történetéhez, ahol előítéletek terhelték a közösség tagjainak agyát és egy hisztériázó lánycsapat felhasználta ezt a helyzetet arra, hogy kiiktassa a közösségből a nekik nem tetsző egyedeket.
A hisztériázó lánycsapat elhitette, hogy ők látták a Sátánt és megnevezték a közösség azon tagjait, akik a Sátánnal cimboráltak

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés