Százéves lenne apám, az ÁVH alezredese

2021. január 20. 14:00

Bauer Tamás
Facebook
Úgy szokták emlegetni, és ezt időnként nekem is odasziszegik ma is az utcán, hogy „a körmös Bauer”.

„Január 20-a van, 2021-ben. Számomra fontos nap: ma lenne százéves apám, dr. Bauer Miklós, jogász, akiről a magyar közéletben azt szokás tudni, hogy az ÁVH alezredese volt. Úgy szokták emlegetni, és ezt időnként nekem is odasziszegik ma is az utcán, hogy »a körmös Bauer«. Ez a bélyeg őt is elkísérte élete végéig, és engem is elkísér. Mint annyi minden, ez is féligazság. Az igaz belőle, hogy az ÁVH alezredese volt, az intézmény egyik vezetője 1953 január 3-ig, amikor – ugyanakkor, mint Péter Gábort, az ÁVH vezetőjét – őt is letartóztatták, novemberig letartóztatásban volt, és ha nem hal meg márciusban Sztálin, és nem váltják le Rákosit, talán ki sem jött volna élve. De Sztálin meghalt, a Szovjetunióban kezdetét vette az a folyamat, amit akkoriban olvadásnak hívtak, és ahogy akkoriban mindenkinek a szovjet példát kellett követnie, a Szovjetunióban megállt a zsidó orvosok elleni eljárás, Magyarországon pedig az, amit az ÁVH zsidó vezetői ellen készítettek elő.

Amikor letartóztatták, még koncepciós kémper készült ellenük is, azután azt kezdték vizsgálni, hogy másokkal együtt ő mennyiben felelős a korábbi koncepciós eljárásokért, ahogy akkoriban a hivatalos pártzsargonban mondták, a »törvénytelenségekért«. Őt büntetőjogi értelemben nem találták felelősnek, és míg másokat, mint Péter Gábort, Farkas Vladimirt és többeket börtönbüntetésre ítéltek, vele szemben ejtették a vádakat. Nem tartozott azok közé a vezetők közé, akik utasításokat adtak a törvénysértésekre, kínzásokra, és nem tartozott azok közé a vizsgálótisztek és verőemberek közé sem, akik azokat végrehajtották. Senkinek e körmét nem tépte le, és Ries István egykori igazságügy-miniszter haláláért sem volt felelős, akinek kihallgatását csak elkezdte (nyelvismerete miatt bízták rá, aki nem volt vizsgálótiszt, mert Ries idegennyelvű levelezése is a »bűnjelek« között volt), de át kellett adnia másnak, és amikor Ries belehalt súlyos betegségébe, nem is volt Magyarországon.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 312 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

https://hu.wikipedia.org/wiki/..án
"A Szakasits Árpád ellen konstruált perben szándékozták őt elítélni, azonban még a per előtt, a váci börtönben Princz Gyula verőlegényei mára már kideríthetetlen körülmények között agyonverték. Ries megkínzatásáról Faludy György is említést tesz Pokolbéli víg napjaim c. könyvében. Ries kihallgatását többek közt Bauer Miklós végezte, aki írásos jelentése szerint Ries megalázottságát beismerő vallomása előtt leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekezett fokozni"

írásos jelentése szerint...

"a zsidó orvosok elleni eljárás, Magyarországon pedig, amit az ÁVH zsidó vezetői ellen készítettek elő."
Szegények, sőt: szegénykék, mennyi aljasságot kellett elviselniük, ÁVH-sként.
Minden kihallgatott fasiszta, népellensége, mikor behozták a kihallgatószobába, a kihallgató ÁVH-s orvos, ÁVH-s vezető félelmében azonnal a sarokba kuporodott, újszülött pózba összehúzva magát, úgy védekezett...
Ez a remek Bauer úgy gondolja, a szarból jött mélymagyar úgyis elhiszi, amit mond nekünk...

Szerecsenmosdatás, de a fiától nem meglepő. A baj az, hogy az alma nem esett messze a fájától/fiától.

Nahát! Azok a szemét ÁVO áldozatok elnevezték körmös Bauernek a kedves papát.
Kibaszásból!
Direkt körmösnek nevezték pedig most megtudtuk, hogy nem volt az.
Hogy szegény kisbauernek rossz legyen, csak azért nevezték körmösnek.

Pedig szegény csak azért baszott rá, mert ismerte a Péter Gábort. Szegény kisbauer meg a Petőt ismerte (honnan?), ezért lépett az szdsz-be. Amely párt belügyminisztere arról adott ki igazolást, hogy nem volt kínzás a magyar ÁVO-n.
Tehát apuka sem lehetett körmös, ezt csak a mocskos áldozatok találták ki.

Na, ez az ember takarodjon el innen! Az auschwitzi szakácsot is meghurcolják.

Tudod faszikám, ha bocsánatot kérnél, és egész életedben mezitláb és szőrcsuhában kárpótolnád apád áldozatait, akkor elhinném a bűnbánatot.

De ez, amit idehánytál, csak azt jelenti nekem, hogy apukádat életfogytiglanra kellett volna becsukni 1990-ben, Vagy amíg volt halálbüntetés...

Csurkának sajnos ismét igaza volt. Kicsináltad.

Azok meghaltak a betegségükben.

He-he, a facebookról eltüntette a hozzászólásokat.

Pedig egy szép is volt:

"Anna Zsigmond Igazán köszönöm B Tamásnak ezt a visszaemlékezést, megemlékezését."

Anna Zigmond az Eltén tanít, a bölcsészkaron. A mi gyerekeinket!

:-(

Válaszok:
Teknős | 2021. január 20. 15:42

Palóc szavakat használsz, földim vagy?

Tudod úgy szokott az lenni,csak úgy véletlenül kapnak az emberek ragadványneveket....Ja, nem.

Aztán csodálkozunk, hogy a gyerekeink mitől balliberálisok...

Válaszok:
packó | 2021. január 20. 15:59

Hát igen.
De ne tanítson az ilyen!

"Horthy Miklós nem volt antiszemita."... nagyon nem, ellenkezőleg...
1944 március elején Roosevelt három küldöttet dobott le a Muraközben, akik a magyar fegyverszüneti tárgyalás megkezdésére érkeztek. Feltételük volt, az Elnök parancsára, hogy Magyarország érje el, hogy a németek, Hitler megszállja az országot!!! Még egyszer:
"az Elnök parancsára, Magyarország érje el, kényszerítse ki, hogy a németek, Hitler megszállja az országot!!!"
Ezzel Hitler 14 hadosztály átdobására kényszerül, meggyengítve a normandiai német védelmet.
Ez a hivatalos szöveg.
A valóság: a budapesti gettókat amerikai kívánság, de inkább utasítás hozta létre. Hisz Magyarország ekkorra a teljes vereséggel nézett szembe, azt kellett tennie, amit az amerikai Elnök utasított.
---Horthy már 1941-ben világosan Hitler szemébe mondta, nincs esély a háború megnyerésére, mert: "Aki a tengereket uralja, azé lesz a győzelem!"
Amiért Magyarország belépett a háborúba, az a magyarországi zsidóság megvédése volt a náci elhurcolásoktól, a bridzspartik között ezt megbeszélték.
---A globális nemzetközi cionista zsidó irtotta az asszimiláltakat, vagy akiket az asszimiláció "veszélye" fenyegetett + előre kiszámított bűntudatipart ez teremtette meg.
Ma a zsidó bűntudatiparé a teljes uralom, de legalábbis 90%-ban...
Ez volt a cél, amit elértek.

Az ÁVH-ra nem volt jellemző, hogy a saját tevékenységét, belső működését olyan nagyon dokumentálta volna. Bauer Miklós később érthetően nem vallotta be a bűneit, különösen a fia előtt miért tette volna. A 'körmösség' vádja, meglehet, a demagóg Marosántól ered, s mivel ez az egyik legszörnyűbb kínzás volt az ÁVH-ban, ennek révén könnyen ráragadhatott, ha ő személyesen nem is csinált ilyet. A Ries-ügyben azonban maga Bauer dokumentálta, hogy részt vett kínzásos vallatásban. Aligha valószínű tehát, hogy Bauer Eisenberger Benjámin révén csupán 'belekeveredett' az ÁVO-ba, ahonnan nem tudott kiszállni. Életszerűtlen, hogy egy egykori földalatti kommunista párttag ne tudta volna elintézni a más beosztásba helyezését, ha azt a munkát annyira utálta volna. Csakhogy egyáltalán nem utálta, hanem kéjelgett benne. Ezt a Ries-iratok egyértelműen dokumentálják.

Arra, hogy Bauer Miklós előszeretettel hazudozott a múltjával kapcsolatban, bizonyíték a Vajda Tibor ausztráliai peréhez a Kuncze-minisztérium egykori ÁVH-s munkatársa által kiállított igazolás arról, hogy az ÁVH-ban nem volt megengedett a fogvatartottak bántalmazása. Vajdát ugyanis Eörsi Mátyás ügyvédi irodája képviselte, ahol Bauer volt az egyik tulajdonostársa.

A 'körmösség' kérdésében tehát szemben áll egymással Marosán György és Bauer Miklós állítása. Egyik megbízhatóbb, mint a másik. Emellett sokszorosan dokumentált történeti tény, hogy az ÁVH-ban minden szörnyűség megtörtént, amit csak el lehet képzelni. Ahol Bauer Miklós szeretett dolgozni és főnöke, Péter-Eisenberger Benjámin-Gábor igencsak nagyra becsülte a munkáját. Természetesen az adminisztratív tevékenységét és a nyelvtudását, hiszen azok voltak ott akkoriban a megbecsült foglalkozások. Miközben, szintén csak a szóbeszéd szerint, különleges kínzási módokat is kiagyalt a művelt, tisztakezű és igazmondó édesapa egykori munkaadói számára. Olyanokat, mint a rabok fejére húzott vödör ütlegelése.

Ehhez képest valóban szelíd, szorgos társadalomgyarapító munkát végzett nyugdíjazásáig a Komplex Külkereskedelmi Vállalatnál jogtanácsosként és "német és francia nyelvterületen szerzett széles körben szakmai megbecsülést". No igen. A legújabb történeti kutatások szerint a magyar külkereskedelmi vállalatok 'intézték' a KGST-országok, magyarán a ruszkik számára a COCOM-listán lévő termékek beszerzését, és főszerepet játszottak Magyarország eladósításában.

Tipikus "huszadik századi magyar sors", valóban. Hullik a könnyem...

Ezek szerint Bauer apuka a jó zsaru szerepét játszotta. Mindig, amikor belépett a vallató szobába, meglepetten tapasztaltra, hogy valakik letépték a vallatott személy körmét, ő pedig még vizet is adott nekik. Szégyen, hogy ennek az üldözött embernek az emlékét nem tartják egyesek tiszteletben.

A DK értelme, hogy lássuk: vannak Gyurcsánynál sokkal nagyobb férgek is.

Szóval semmiért lett alezredes. Akkor Eichmann is?

Reméljük, hogy Biden alatt nem Vörös Kína lesz az USA legnagyobb kereskedelmi partnere. Nem is értem, hogy a Zsidó Lobby ezt hogy hagyta idáig fejlődni? Nem mertek beleszólni?

Hogyne jutna eszébe: megkeresi a hűtőszekrényt!
DDD

Akiket a kommunisták megbízhatónak találnak, azok gazemberségben egyenlők a megbízóikkal.

Százéves öregembereket járattak évekig bíróságra és ítéltek el, mert például olyan förtelmes bűnt követtek el, hogy szakács volt egy koncentrációs táborban. De Németországban Horst Tappert is "unperson" lett, miután kiderült róla, hogy félig még gyerekként az SS-ben szolgált. Náluk elég volt annyi, hogy a nácikhoz köthetőek. Úgy tűnik, hogy duzur most is lubickol a kettős mércében.

És közben ők követelnek folyamatosan elhatárolódást, bocsánatkérést, kárpótlás. Hányinger. Tényleg az kiabál a leghangosabban, akinek a háza ég.

Akkor itt valaki hazudik. Nyilván te, mert apád ezt állította.
Belügyminisztérium vizsgálati főosztályának lapunk birtokába jutott jelentése szerint megállapítható, hogy a Ries Istvánnal kapcsolatos vizsgálat során erőszakot is alkalmaztak. Éppen Bauer írja az alábbiakat az 1950. július 22-én készült beszámolójában: "Beismerő vallomása előtt a sírása, piszkossága és bevizelése általi megalázottságát leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni. ...Tegnap azonban egy-két hangos szóval és szitkozódással sikerült visszatérő önbizalmát elvenni. "Bauer Miklós így folytatja a jelentést: "A verést Ries István meglepően jól bírta, egyáltalán nem tört meg utána, magatartása legfeljebb annyiban változott, hogy az eddigieknél is alázatosabb lett, de ravaszkodása, mellébeszélése továbbra is megmaradt. További veréssel szemben nem mutat különösebb félelmet.

"Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori elnöke, a Horn-kormány belügyminisztereként azzal írta be magát a magyar történelembe, hogy párttársa, Eörsi Mátyás kérésének eleget téve kiadott egy igazolást, amely szerint az '50-es években az ávón nem történtek atrocitások és nem fordultak elő bántalmazások.

Eörsi SZDSZ-es képviselőként is működtette ügyvédi irodáját, amelynek munkatársai között több egykori ávós főtiszt is volt: párt- és képviselőtársának, Bauer Tamásnak az ávóban főtiszti rangig emelkedő apja, Bauer Miklós, illetve Bárd Károly, az ÁVH vizsgálati osztályának egykori ezredese.

Az igazolásra Eörsinek azért volt szüksége, mert Bauer és Bárd egykori ávós tiszttársát, Vajda Tibort Ausztráliában feljelentette egyik egykori áldozata, Bárdi Magda, akit férjével együtt Vajda az ávón, kihallgatás közben súlyosan bántalmazott. Vagyonukat elkobozták, családjukat meghurcolták. Vajda Eörsi ügyvédi irodáját bízta meg magyarországi képviseletével, Eörsi pedig Kuncze belügyminiszteren keresztül be is szerezte a felmentő iratot."

https://mandiner.hu/cikk/20200..

"Amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki: "Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én őrizetesem inkább meghalt." Ries Istvánról volt szó.

Bauer dolgozott az ÁVO III. alosztályán is. Ez az alosztály az egyházak felmorzsolásával foglalkozott. Páter Kiss Szaléz ferences-rendi szerzetest is kínozták az Andrássy út 60-ban, többek között az ő javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt a szenvedéseibe. Bauer a kínzási módszereit többek közt ókori (pl. kínai) leírásokból adaptálta, több szemtanú szerint betegesen szadista módon."

Egyébként ez a megnyilvánulás legalább annyira szól Bauer Tamásról, mint Bauer Miklósról. Nem példa nélküli, amikor idős korában kibukik valakiből valami, amit egész életében hurcolt magával, ami mindvégig bántotta, de amiről nem mert nyilvánosan beszélni, sőt elnyomott magában. Számára ilyen a 'körmösbauerség". Micsoda frusztráció, micsoda idegenség érzés lehetett politikusként, közszereplőként leélni egy életet ezzel a teherrel és azzal a tudattal, hogy az ő szeretett apja nem is csinált ilyet, nem is volt olyan. Mert most megtudtuk, hogy így gondolta és most is így gondolja.

Hát persze, hogy nem mondta el neki őszintén az apja, hogy mit művelt ávós vezetőként. Melyikünk mondaná el? Melyik apa nem azt szeretné, hogy a fia szeresse és becsülje? Hány besúgó apa mondta el a fiának az igazat, pedig mi az ahhoz képest, ha valaki kínzásokat kitaláló és levezénylő pribék, ezreket embertelen módon meggyötrő, halálra kínzó és eltüntető titkosrendőrség egyik vezetője volt. Esterházy Péter mit megkínlódott az apja múltjával. És még hány névtelen hordozza magában a szégyent és keserűséget a felmenői múltja miatt. Hacsak nem menekülnek a szembenézéstől úgy, mint Bauer Tamás.

Hány náci élte le úgy az életét, hogy elrejtette vagy tagadta (a gyerekei előtt is), amit fiatalon, egy eszmétől elvakítva tett? Miközben egymásnak is falaztak. És bizonyára legtöbben szégyellték is magukat. Miért lennének másmilyenek a sztalinista bűnösök?

Bauer Tamásról most megtudtuk, hogy egész életében képtelen volt őszintén szembenézni az apja múltjával és az ebből rá vetülő következményekkel. Nem is könnyű ez, valószínűleg sokan belebuktunk volna. Csakhogy Bauer Tamás a közösségének irány mutató politikus és az erkölcsi ítéleteket megfogalmazó véleményvezér szerepét játszotta el köztünk és játssza a mai napig, ezzel a morális defekttel és a közösségtől való idegenség érzésével. Nem csoda, hogy ő lett az extrém gondolkozás egyik megtestesítője Magyarországon. Világmegváltó ideológus, aki mindig csak a legújabb haladó irányzatokért tud lelkesedni, azokat propagálja a saját környezetében, az anyanyelvén, aki a világ összes szenvedőjével együtt érez, de a saját közösségére, amelyben él, úgy tekint, hogy nem kár érte, ha esetleg a TÖRTÉNELEM a világ jobbá tétele közben eltakarítja az útból. Lényegében épp úgy gondolkozik, mint ávós korában az apja.

Szerencsénk, hogy már nem fiatal. Ebben a korban az ember már nem szeret ölni. Csak az a baj, hogy a fiatalok egy része minden korban rajong a világmegváltó eszmékért és az Egyesült Államok példája is mutatja, milyen könnyű ezektől eljutni mások kényszerítéséig és az erőszakig.

"Felmerül a kérdés a magyar történelmet ismerő emberben: Bauer Miklós, aki 1921-ben született, érintve volt a zsidótörvényekben, amelyek már egyetemi éveit is befedték, mikor, hol és milyen néven végezte el a jogi egyetemet a vészkorszak alatt? Még 2000-ben egy parlamenti képviselő segítségével megkerestem a debreceni egyetem akadémikusát, Fésüs László egyetemi tanárt, rektort. Arra voltam kíváncsi, hogy valóban ott végzett-e Bauer Miklós, mint ahogyan azt állította. A válaszlevélből egyértelműen kitűnik, hogy Bauer Miklós Iván az 1938/39-es tanévben az Állam- és Jogtudományi Kar első éves hallgatója volt, de 1939. augusztus 8-án az egyetem quaestori hivatala távozási bizonyítványt adott ki részére. Bauer anyagában egy velem együtt dolgozó barátom egy Bálint Mihály névre kiállított hallgatói igazolvány másolatát találta. Azonban, mint a mellékelt levélből is kitűnik, Bálint Mihályra vonatkozó adatokat sem 1938-at megelőzően, sem az azt követő időszakban nem találtak. No comment.

Feltehetnénk azt a kérdést is, hogy az, aki származása miatt a zsidótörvények alá esett, de közben részt vett az ellenállásban is, hogyan végezhetett el bármilyen egyetemet? A Budapesti Ügyvédi Kamaránál tett állampolgári bejelentés alapján még 2000-ben igazgatási eljárás indult Bauer Miklós és Bárd Károly kamarai tagok törlése tárgyában. A bejelentésben a bejelentő azt kérte, vizsgálják meg, alkalmas-e a két nevezett az ügyvédi kamarai tagságra, mivel Bauer Ries István, Rajk László és mások kihallgatásában, illetőleg megkínzásában játszott aktív szerepet, Bárd Károly pedig részt vett Ocsovai Sándor vallatásában. A Budapesti Ügyvédi Kamara egyhangúlag visszautasította a kamarából való kizárásukat. A határozatot Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke és Bárándy Péter főtitkár jegyezte."

"Ráadásul Bauer Miklós attól a Rákositól, akit Bauer Tamás úgy emlegetett, hogy csak bukását követően kerülhetett élve apja újra szabadlábra, szóval ettől a Rákositól apja – az Országos Levéltárban őrzött levél tanúsága szerint – tízezer forint kártérítést kapott 1954. február 27-én."

"Drága Rákosi Elvtárs!
Nagy kéréssel fordulok Rákosi elvtárshoz. Az elmúlt évben a BM vizsgálati szervei ártatlanul és indokolatlanul tíz hónapon keresztül fogva tartottak. Ártatlanul és indokolatlanul a BM, illetve a KEB szerint is, hiszen szabadlábra való helyezésemkor a BM, majd később a KEB közölte velem, hogy nem tettem semmit, ami büntetőeljárásra adna alapot. De nem merült fel ellenem semmilyen politikai vagy erkölcsi kifogás sem. Ártatlanul és indokolatlanul szenvedtem 10 hónapon keresztül és indokolatlanul szenvedett családom is. De rehabilitálva mégsem lettem, sőt szabadulásom óta újabb igazságtalan ítéletek sújtanak. A KEB polgári származásomra hivatkozva kizárt a Párt soraiból. Kizárt annak ellenére, hogy a Pártnak számos polgári származású értelmiségi tagja van, akik közül a felszabadulás előtt bizony csak kevesen tudták vagy akarták tanújelét adni a Párt iránti feltéten áldozatkészségüknek. Kérem azonban Rákosi elvtárs, ne értsen félre! Én nem azért érzem magam a Párthoz tartozónak, mert a Pártban vannak még olyan személyek is, akiket inkább a becsvágy fűt, mint a lelkesedés a munkásosztály ügye iránt - nem! Én azért akarok a Párt tagja maradni, mert ugyanabból a különleges anyagból vagyok gyúrva, mint a többi kommunista, és azért, mert egyszerűen nem tudok más lenni, mint kommunista, nem tudok másként élni, csak mint kommunista, nem tudok máshová tartozni, mint a Párthoz, nem tudok másért élni, mint a Pártért! Engem vádoltak azzal, hogy államvédelmi munkám során vettem jegyzőkönyvbe egyes őrizeteseknek Péter Gáborra vagy más volt államvédelmi vezetőkre tett vallomását, de ez alaptalannak bizonyult. (Megjegyzés: a jegyzőkönyveket általában Bauer Miklós felesége, Schönfeld Juci vezette - a szerk.) A BM vizsgálati szervei viszont az én ügyemben következetesen nem vették jegyzőkönyvbe azokat a vallomásaimat, amelyek csak a legkisebb mértékben is kompromittálók lehettek volna jelenleg fontos beosztásban lévő elvtársakra.
Drága Rákosi Elvtárs!
Nagyon, nagyon nehéz helyzetben vagyok! Sokszor vívódom magamban, hogy mi a helyes, mit kell tennem, hiszen ha valakit a saját anyja fojtogat, s mégis életben szeretne maradni, vigyáznia kell, nehogy az anyjának okozzon fájdalmat. Igyekezni fogok ezt mindenképp elkerülni. Nagy kéréssel fordulok tehát Rákosi Elvtárshoz! Kérem, segítsen rajtam, nyújtson segítséget ahhoz, hogy visszakapjam párttagságomat, és munkába állhassak. Kérem, hallgasson meg személyesen is, ha bármilyen kételye lenne abban, amit most leírtam. Kérem Rákosi Elvtárs, bízzon bennem, és én nem fogok segítségére méltatlannak bizonyulni" (MOL 288.f.9./1962/51.b).

Gerő Ernő intézkedett, hogy a BM azonnal adjon neki kétezer forint segélyt, és tizennégy napon belül helyezze el. Bauer végül tízezer forint kártérítést kapott...

Szép és nemes szándék. Ám itt az archívum felé gördülő Mandiner-periférián emlékeztetném arra, hogy a liberalizmus mai értelmezése és gyakorlata nagyon messze áll a 18. századi klasszikus liberális gondolkodóktól, az illiberalizmus mibenlétéről pedig nincs közmegegyezés. Önkényt csak abban az esetben kapcsolhatunk hozzá, ha egyszerűen liberalizmusellenességként vagy még tovább menve demokráciaellenességként értelmezzük.

A magyar nyelvbe Orbán 2014 nyarán elmondott beszédéből került be a fogalom, amit azóta agyonértelmeztek, ezért célszerű néha visszaolvasni az eredetit. Szerintem ez volt a lényege:

"A liberális társadalomszervezés kiindulópontja a két ember közötti viszony tekintetében arra a gondolatra épül, hogy mindent szabad megcselekednünk, ami a másik szabadságát nem sérti. Erre a gondolati, eszmei kiindulópontra épült föl a 2010-et megelőző húszévnyi magyar világ – elfogadva egyébként a Nyugat-Európában általános elvet. Azonban húsz év kellett ahhoz, hogy Magyarországon meg tudjuk fogalmazni azt a problémát, hogy ez egy intellektuálisan ugyan rendkívül vonzó gondolat, de nem világos, hogy ki fogja megmondani, hogy mikortól sérti valami az én szabadságomat. És miután ez nem magától adódik, ezért ezt valakinek meg kell határoznia, el kell döntenie. És miután senkit nem jelöltünk ki arra, hogy ezt eldöntse, ezért folyamatosan, a mindennapi életben azt tapasztaltuk, hogy az erősebb döntötte el. Folyamatosan azt éreztük, hogy aki gyengébb, azt letapossák. Nem valami elvont igazságosság elve szerint dőlnek el az egymás kölcsönös szabadságának elismeréséből fakadó konfliktusok, hanem az történik, hogy mindig az erősebbnek van igaza. ... Vagyis ami Magyarországon ma történik, értelmezhető úgy, hogy a mindenkori politikai vezetés ma arra tett kísérletet, hogy az emberek személyes munkája és érdeke, amelyet el kell ismerni, a közösség, a nemzet életével szoros összefüggésben álljon, a kapcsolat megmaradjon, és ez a kapcsolat erősödjön. Vagyis a magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni, sőt építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz."

Ebben nincs semmi 'önkény'. Maradt a demokrácia és maradt a szabadság, mint a liberalizmus lényege. Kiegészült azzal, hogy az állam feladata a piaci alapon kialakult erőközpontok visszaszorítása és kiegyensúlyozása is, illetve azzal, hogy a hatalmat gyakorlók feladata a nemzeti közösség szervezése és építése valamilyen irányba. Az irányt a többség választáson dönti el.

Azt sem mondhatjuk, hogy ez valami új lenne. A magyar történelem legnagyobb tiszteletnek örvendő liberális politikus-nemzedéke a reformkorban nem ugyanígy gondolkozott? Ócska konzervatív polgári liberálisok ezek a mai illiberálisok.

Nem az apád miatt utálunk.

Az állami intézmények akármilyen irányba 'terelése', az kormányzás. Eddig még minden kormány ezt csinálta.

Ha kommunikációs eszközökön az állami tévéket és rádiókat érti, és az a problémája, hogy az egyébként alig nézett állami médiát nem osztják meg a kormány és az ellenzék között, akkor visszautalnék a rendszerváltozást követő 'médiaháború' időszakára, amikor az állami médiában helyzetben maradó és az akkori ellenzéket támogató korábbi nómenklatúra nem engedte szóhoz jutni a kormányt. Ennek a harcnak lett az eredménye, hogy a mindenkori kormány felügyelete alá vette a magyar állami médiát. A nem állami médiában is a teljes egyoldalúságból indultunk a rendszerváltozás után és mára mondhatjuk el, hogy nagyjából kialakult a tulajdoni és szellemi egyensúly.

A hazaárulózás éppúgy mint a fasisztázás, antiszemitázás, rasszistázás vagy diktatúrázás, a politikai viták része, nem rendszerjellemző. Ausztriában koalíciós kényszer és koalíciós kormányzás van, ebből eltérő politikai kultúra következik, ahhoz képest, ahol többségi kormány működik. Talán ez téveszti meg, amikor 'önkényről' beszél. Magyarországon vagy Angliában, nincs koalíciós egyeztetés eltérő irányultságú pártok között. Korábban a többségi kormányzás elég gyakori volt Európában és mindenhol ilyen 'önkényes' volt. Miért kellene az ellenzékkel egyeztetni kényszer nélkül?

Sok értelmét nem látom liberálisnak nevezni a koalíciós kormányzatokat és illiberálisnak vagy önkényesnek a többségi kormányokat. A kisebbségben lévő ellenzék persze keresi a megfelelő propagandát és ha ezt érzi megfelelőnek, akkor kiforgatja a nyelvet is.

Ez nálunk is megy ezerrel, azt hiszem, némileg nagyobb demagógiával. Feltételezem, a parlament végül ott is a kormány javaslatait szavazza meg, nem a médiáét és másokét. Azt viszont nem értem, hogy "a törvényeket se szokás az aktuális kormány igényeihez igazítani". Hát ki készíti elő a törvényeket és a törvénymódosításokat, ha nem a kormány? Gondolom, valami mást akart mondani.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés