Nem csata lesz, hanem háború

2021. január 21.
Itt az ideje kulturális és nem csak törvényhozási többségben gondolkodni – véli Békés Márton történész. A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójával új könyve kapcsán a jobboldal ideológiai küzdelméről, a közelgő választás tétjéről és a kuruc attitűdről beszélgettünk.

Szilvay Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.

Mekkora hatásuk lehet a könyveknek a rövid csetüzenetek korában? Lehet velük hadat viselni a kultúra területén?
A könyvek megvárják olvasóikat – ha hiszünk Alfredo Orianinak. A konzervatív jobboldalon abban szoktunk bízni, hogy a lassú változásoknak, a szerves fejlődésnek mindig van nemzedékeken átívelő szöveghagyománya. A Bibliában például írva vagyon, hogy „az Ige testté lett” – ez derűs bizakodásra ad okot. A könyvek szerelmesei lassan bibliofil összeesküvők lesznek, miközben egyfelől megszűnnek az antikváriumok, másfelől soha nem látott mértékű könyvdömping árasztja el a koncentrált kereskedelmi láncolatok által uralt úgynevezett piacot. Anakronisztikusnak tűnhet hinni a könyvekben ilyen helyzetben, de annál jobb! Mindenkinek megvan a saját feladata: van, aki hetilapot ír, van, aki Facebook-oldalt üzemeltet, más könyv- és folyóirat-szerkesztésre alkalmas. Mindenkire szükség van! A könyv sebessége más, mint az interneté, lassabb hordozóeszköz, később térül meg. A hosszú távú kulturális munkához a könyv tempója a megfelelő – ebben hiszek, ezért készült a mostani kötetem is, amely egy ezeroldalas trilógia befejező része. 2017 óta írom, de a szövegek összeállítása s mindazon gondolatok megfogalmazása, amelyek idáig elvezettek, 2008-tól kezdve születtek.

Az Orbán-évtized munkája egy konzervatív korszak ugródeszkája lehet”

Amit akkor elkezdett, ma is érvényesnek tartja?
Szerencsére igen. Miközben írtam a könyvet, muszáj volt visszaolvasnom a régi szövegeket, és olyan generációs kezdőpontokhoz jutottam vissza, mint az induló Kommentár, a Konzervatórium, a Jobbklikk vagy a Mandiner blog, amelyek mind a fiatal jobboldali közeg fórumai voltak. 2008-ban Ifjúkonzervatív készülődés címen írtam egy kiáltványt, majd 2009-ben a Konzervatív korszak közeleg című esszét – úgy tűnik, ez utóbbi küszöbén vagyunk most. 2011-ben egy, az Országházban tartott konferencián azt mondtam, a rendszerváltás után korszakváltás szükséges, amely a politika után a kultúrában hoz változást. Az a hatékony, következetes és stabil politikai munka, amely az Orbán-évtizedet meghatározta, egy konzervatív korszak ugródeszkája lehet. Ez a könyv ahhoz nyújt haditervet, hogyan lehet ezt lassú, de konzekvens munkával felépíteni.

Fotó: Földházi Árpád

Lát fogadóközösséget erre a lassú építkezésre a jobboldalon a napi politikai munka mellett is?
A jobboldal előtt álló közvetlen fel­adat, hogy választást nyerjen másfél év múlva. Nem csata lesz, hanem háború, a másik oldalon a proxipártok mellett álcázott és láthatatlan szereplők is felsorakoznak majd. E politikai háborúban természetesen az aktuálpolitikai események élveznek elsőbbséget, de ezeket narratív keretbe kell helyezni. Ez a kulturális hadviselés stratégiai feladata. A szívós ideológiai küzdelem nemcsak a perspektívában helyezi el a harcot, hanem kellő erővel is felhatalmazza azokat, akiknek meg kell vívniuk – vagyis minket. Valójában kulturális küzdelemről van szó, de nem csupán olyan jelenségeket ideértve, mint az SZFE-ügy vagy a mindennapi csaták a Facebook-világban, hanem a víziók szintjén is. Az egyik oldalon egy önálló, magabíró, belülről vezérelt Magyarország jövőképe áll, a másikon egy kívülről irányított, kiszolgáltatott és gyenge államé. Végső soron ezek a víziók küzdenek egymással, filozófiai, antropológiai, sőt teológiai előfeltételezések ütköznek.

Címlapkép: Földházi Árpád 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés