Kormánybukás után, választás előtt

2021. január 21.
Megbukott a Mark Rutte vezette kabinet a hónapok óta nagy port kavaró családtámogatási botrány miatt Hollandiában. Hogyan rendezi át ez az ügy a hagyományosan sokpárti belpolitikát, és milyen változások várhatók a tavaszi választáson?

Veszprémy László Bernát írása a Mandiner hetilapban.

Már a március 17-ére kiírt választásra készültek a politikai erők és a választók, amikor Mark Rutte miniszterelnök január 15-én úgy döntött, liberális-centrista kabinetjével együtt lemond. Ez – a koronavírus sokadik hulláma mellett – felkavarta a kampányt: Rutte veterán politikus, első kormányával 2010 őszén került hatalomra, s csaknem öt éven át kormányzott nagykoalícióban a szociáldemokratákkal. A mostani koalíciót Rutte Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) nevű liberális-centrista formációja, a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA), a Keresztény Unió (CU) és a szociálliberális 66-os Demokraták (D66) párt alkotta. A lemondás mögött egy még a korábbi egységkormány alatt zajló ügy kirobbanása áll, amely során bebizonyosodott: 2012 óta családok ezreit minősítették adócsalónak, megvonták tőlük a gyermekgondozási támogatást, és esetenként több tízezer euró visszafizetésére kényszerítették őket. Ez főleg kettős állampolgárságú családoknál történt, s az ügy rasszista hátterét a holland sajtó sem nagyon palástolja. Az ügyben érintett Lodewijk Asscher – aki a tévedések idején szociális ügyekért felelős miniszter volt –, a Frans Timmermans nevével is fémjelzett Munkapárt (PvdA) elnöke lemondott. Hogyan rendezi át ez az ügy a holland belpolitikát, és milyen változások várhatók a tavaszi választáson?

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a koronavírus által végzett pusztítást”

Az újrázni kívánó miniszterelnök
A mérsékelt liberálisnak számító, politikai pályafutása előtt az Unilever menedzsereként dolgozó, agglegény és gyermektelen Mark Rutte tizennégy éve vezeti a VVD-t, és tizenegy éve kormányfő; ha márciusban a botrány ellenére újra győz, és kormányt tud alakítani, akkor megdöntheti Ruud Lubbers rekordját, aki 1982 és 1994 között három cikluson át volt Hollandia miniszterelnöke. Syp Wynia újságíró elemzése szerint a VVD mára egyszerűen Rutte-párttá alakult, egyetlen mérvadó liberális politikus sem maradt a szervezetben – egyedül Stef Blokot lehetne említeni, aki viszont jóval kevésbé karizmatikus, és külügyminiszteri pozíciójával kevéssé van jelen az országos politikában. A párt azonban nyár óta folyamatosan veszít támogatottságából: egy júniusi felmérés 45 széket jósolt neki – minden más pártnak pedig 8 és 15 közötti helyet –, a második hullám óta már alig akad felmérés, amely 40 széknél többet adna Ruttének.

Rotterdami mecset. Az iszlamista és az iszlámellenes szélsőségek is erősödnek. <br> Fotó: Shutterstock

Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a korona­vírus által végzett pusztítást: az okozott kár százmilliárd eurónál, az éves holland GDP egyhetedénél tart, a 17,8 milliós országban jelenleg több mint 900 ezer esetet és több mint 12 ezer halottat tartanak számon. A kormány kezdetben a lezárás ellen és a nyájimmunitás mellett érvelt, ezt március 16-án személyesen Rutte nyilvánította ki. Jellemző, hogy egészségügyi minisztere, Bruno Bruins két nappal később lemondott, utódja, Martin van Rijn pedig négy hónapig sem bírta. Októberben már légi mentővel szállítottak betegeket Németországba, miután a Flevoziekenhuis kórház szóvivője elismerte, hogy megteltek az intenzív osztályok az Almere környéki intézményekben. Wynia elemző cikkében okkal jegyezte meg Rutte kapcsán: az emberek elkezdték feltenni a kérdést maguknak, valóban olyan nagy sikerrel kezelték-e a koronavírus-járványt.

Címlapképen: Mark Rutte lemondása után biciklivel távozik Vilmos Sándor királytól január 15-én. Fotó: Shutterstock 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés