Budapest 70 éve adós a csepelieknek a közvetlen budai összeköttetéssel

„Csepel polgármestereként érdeklődéssel figyelem a hetek óta zajló szakmai, mostanra viszont egyre inkább politikai színezetet nyert vitát a kerületünkben magvalósuló Galvani híd kapcsán. Eredetileg nem is terveztem hozzászólni, hiszen számos szakértő elmondott már rengeteg érvet mindkét oldalon, és az eddigi írásokból is egyértelmű volt (többek közt Kassay Tamás, Schneller István, Vitézy Dávid véleményei), hogy a híd megépítése melletti érvek voltak többségben. Karácsony Gergely mai posztja után viszont úgy érzem, hogy csepeli lakosként és megválasztott polgármesterként hangot kell adjak véleményemnek ezen a fórumon is.

Budapest 1950, azaz Nagy-Budapest megalakulása óta, több mint 70 éve adós a csepeliek számára a közvetlen budai összeköttetés megteremtésével. A kormányzat szakembereinek elmúlt 3 évi munkája ezt mára elérhető közelségbe hozta, hiszen év végére már talán az engedélyei is meglesznek az új hídnak.Karácsony Gergely a mai bejegyzésével most ezt támadja. Az immár elérhető közelségű új átkelőt venné el tőlünk. Másként fogalmazva: a Városháza utcai kényelmes irodából vívott kormány elleni sakkjátszmájának egy lépéseként odadob közel 80 ezer csepelit, gond nélkül feláldozza azt a lehetőséget, hogy a lakosaink napi 30-40 perccel kevesebbet töltsenek utazással, dugóban. És ez az a pont, ahol meg kell szólalni: eddig, és ne tovább.

A cinizmusnak is kell legyen határa.Vannak persze olyan szirénhangok, amelyek a híd elhelyezkedését vitatják, mondván, hogy az Albertfalvi hidat kellene először megépíteni. Azon túl, hogy ez olyan, mintha a Lánchíd után nem a Margit hidat, hanem rögtön az eggyel távolabbi Árpád hidat építették volna meg elődeink. Ha rájuk hallgatunk, azzal szinte biztosan 2030 utánra tolódik a híd jelenleg 2024-re tervezett átadása. Ezt akarjuk? A csepeliek, illetve Dél-Budapest félmillió, saját híddal nem rendelkező lakója biztosan nem. (Nem beszélve arról a végeláthatatlan vitáról és tiltakozáshullámról, amit az Albertfalvi híd lehetetlen, sok százmilliárd forintba kerülő budai levezető útja, a »rózsavölgyi alagút« gerjesztene.)

Karácsony Gergely főpolgármester elődei – Demszky Gábor és Tarlós István – alatt, jóllehet nem azonos sebességgel, de egyaránt fejlődött a város. Ki-ki a város anyagi lehetőségeihez, illetve saját tehetségéhez, városirányító képességéhez mérten igyekezett fejleszteni Budapestet. És ha olykor szűkösek is voltak ezek a lehetőségek, egy dologban mindenképp közös volt a két korábbi városvezető: ha a mindenkori kormány fejleszteni akarta a fővárost, akkor sosem utasították el a kinyújtott kezet. Jó példa erre a Rákóczi (Lágymányosi) híd megvalósítása 1995-ben, illetve a Megyeri hídé 2008-ban, amelyeket – a Lánchídhoz vagy épp a Szabadság hídhoz hasonlóan – szintén az akkori kormányok építettek, hiszen önerőből az elmúlt 150 évben egyetlen hidat sem tudott megépíteni Budapest önkormányzata.Karácsony Gergely most megtörni látszik ezt a hagyományt.

A főpolgármester szintet lépett a »minél rosszabb, annál jobb«-játékban. Ez önmagában véve is elgondolkodtató, szerintem ebbe kár beszállni. Az azonban, hogy a főpolgármester játszmáinak a csepeliek igyák meg a levét, ennél sokkalta több. Elfogadhatatlan. Értem én, hogy a semmittevés és a panaszkodás már megy. Talán túl jól is. De Önt, ha jól emlékszem, a város vezetésére választották. Másfél év eltelt, Főpolgármester úr, végre ideje volna már felnőni a feladathoz”.