Meglep, hogy bárki azzal kampányoljon, hogy kétséget kíván ébreszteni a magyar szakemberek tudásában, felelősségében. Magam naponta szedek be gyógyszereket, amelyeket az orvosaim írtak fel nekem. Bízom bennük, ezért szedem be, forgalomban pedig azért lehetnek, mert a magyar szakintézmény engedélyezte. Jelenleg – épp a vírushelyzetre tekintettel – a vakcina beszerzésében nehézkesen mozgó Unió is engedélyezte, hogy közösségi engedély nélkül olyan oltóanyagot használjanak az országok, amelyre a nemzeti szakhatóság áldást ad. Még nem tudjuk, hogy ez a vakcina megkapja-e az engedélyt vagy sem, de azt biztosan tudjuk, hogy minden oltásellenes hang káros, továbbá azt is tudjuk, hogy szabad a pálya:aki nem akarja, nem oltatja be magát, vagy nem oltatja be magát addig, amíg ízlésének megfelelő oltóanyagot nem kap. A jelenleg itthon használt oltóanyag 95%-os biztonságot ad, míg a másiknak a gyártója 79 százalékos valószínűséggel ígér védettséget. Mind a kettőben közös a fellelhető olvasmányok szerint: ha el is kapja az oltott személy a betegséget, nem lesz fatális a kimenete.
Jobb érzés a 95 százalékos biztonság, de a másik is majd' 80 százalékos garanciát ad a védelemre, vagyis nyolcvan százalékkal többet, mintha nem oltatja magát valaki.
A véletlen úgy hozta, hogy két nagyszerű farmakológus orvost is ismerhettem, egyiket barátomnak is tudhattam. Kivételes felkészültségű, rendkívüli műveltségű művelői voltak szakmájuknak.