CDU: jobbra, balra, vagy tovább a merkeli úton?

2021. január 13. 21:21
A nyitóképen látható három férfi egyike szombattól a német kereszténydemokraták új elnökének nevezheti magát. De vajon ki mellett döntenek majd a küldöttek? Hagyják Friedrich Merznek, hogy jobbra kormányozza a CDU-t, vagy inkább a tapasztalt Armin Laschetre bíznák a pártot? És mit akar Norbert Röttgen? Körképünk!

A német politika iránt érdeklődőknek a 2021-es év nagyszerű műsort tartogat, idén ugyanis egymást érik majd a különböző választások a szövetségi köztársaságban. Március közepén rögtön három nyugatnémet tartományban (Baden-Württemberg, Hessen és Rajna-vidék-Pfalzban) is választásokat tartanak, ezeket követi áprilisban egy újabb türingiai voksolás, majd június elején még Szász-Anhalt lakóit is az urnákhoz szólítják. A nyári szünetet követően szeptember elején Alsó-Szászország nyitja meg a parlamenti választások sorát, majd a hónap végén szavaznak Berlinben és Mecklenburg-Elő-Pomerániában is –

a Bundestag-választás mellett, ami szintén szeptember utolsó vasárnapjára esik.

A nyitótánc idén azonban a kereszténydemokratáké (CDU), pénteken és szombaton ugyanis nagyrészt online rendezett konferencián dönt a párt a következő pártelnök személyéről. Az új főnök személye rövid- és hosszútávon is kulcsfontosságú lesz, hiszen egyrészt meghatározza, hogy a párt hogyan indul neki az idei választásoknak (és köztük a legfontosabbnak, a Bundestag-választásnak), másrészt az ő feladata lesz az iránymutatás a CDU posztmerkeli korszakának turbulens kezdeti időszakában.

A legtöbb párthoz hasonlóan a CDU is nehezen viseli az ilyen változásokat. Akár kedveli az ember, akár nem, Angela Merkel olyan formátumú kancellárokkal és pártelnökökkel összevethető befolyást gyakorolt pártjára, mint Konrad Adenauer vagy Helmut Kohl. A párt belső szerkezetének átrendeződése azonban mind „az Öreg”, mind „az örök kancellár” távozása után aránylag hosszú időt vett igénybe, most viszont nem fér bele a teketóriázás, ha idén választást szeretne nyerni a CDU.

Ebből a szempontból

elég szerencsétlen, hogy csak ilyen későn tudják megrendezni az elnökválasztást.

Milyen későn? Háromszáznegyven nappal azután, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer lemondott a pártvezetésről – ilyen hosszú „interregnumra” még nem volt példa a CDU történetében. Pedig minden jól indult: 2018 végén Merkel favoritjaként legyőzte Friedrich Merzet a párt elnökválasztásán, de az aprócska Saar-vidék miniszterelnökeként híressé vált AKK nem tudott nagyot alkozni pártja élén, mégha ez nem is teljesen csak rajta múlt. Kramp-Karrenbauer a párt történetének legrövidebb ideig hivatalban lévő elnökeként tette le a lantot tavaly februárban, aztán az utód megválasztásának időpontja a járványhelyzet miatt egyre csak tolódott és tolódott. Az újból ringbe szálló Friedrich Merz meg is jegyezte tavaly októberben: a párt establishmentje minden erejét megfeszítve azon dolgozik, hogy ellehetetlenítse őt, és persze azon is, hogy minél inkább helyzetbe hozza vetélytársát, Armin Laschetet.

A mostani választás fő kérdése tehát végső soron az, hogy kíván-e szakítani a CDU a merkeli vonallal, ami eddig sok sikert, de az utóbbi időben számos fájó kudarcot is hozott, avagy sem. Kramp-Karrenbauer megválasztása akkor inkább az utóbbi álláspontot erősítette meg, az azóta eltelt két év viszont bőséggel hozott változásokat, és többek között az is nyilvánvalóvá vált, hogy Merkel tényleg nem szeretné folytatni a kancellárkodást.

A sokszínűség mellett elméletileg kiálló CDU-nak elég egyhangú jelöltgárdát sikerült kitermelnie az idei választásra: nincs köztük nő, nincs köztük keletnémet, de még – divatos kifejezéssel élve – migrációs hátterű aspiráns sem,

van viszont három, nagyjából egykorú vesztfáliai jogász,

akik persze eltérő utakat tartanak helyesnek a párt számára.

Egyértelmű favorit nincsen, bár a párton belüli preferenciák amúgy is nehezen mérhetők. Az infratest dimap januári felmérése szerint a CDU-szimpatizánsok 29 százaléka Friedrich Merzet tartja a legalkalmasabb jelöltnek a feladatra, ami tíz százalékkal gyengébb érték, mint a novemberi. Ez a tíz százaléknyi szimpátia valószínűleg Armin Laschethez, Észak-Rajna-Vesztfália jelenlegi miniszterelnökéhez vándorolt át, aki Norbert Röttgen egykori környezetvédelmi miniszterhez hasonlóan a CDU-szavazók negyedének rokonszenvére számíthat. A verseny tehát továbbra is nyitott, de várhatóan persze Friedrich Merz és Armin Laschet között dől majd el. Lássuk a jelölteket!
 

Friedrich Merz. Fotó: MICHAEL KAPPELER / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

Merz, Merkel megszelídült kritikusa

Friedrich Merzet aligha kell bemutatni a Mandiner olvasóinak. A hatvanöt éves jogász egyszer már – jórészt Angela Merkelnek köszönhetően – kiesett a CDU piksziséből, és sokáig nem is hallatott magáról. 2018-ban tért vissza, de akkor nem sikerült elnyernie a párt küldöttgyűlésének bizalmát, így nem lett belőle pártelnök. Azóta viszont folyamatosan hallat magáról, és habár a koronavírus-válság miatt némileg háttérbe szorult a választott tisztséget nem viselő sauer-vidéki, és AKK levonulása óta teljesen egyértelmű, hogy nem mondott le elnöki ambícióiról.

A különböző felügyelőbizottsági és tanácsadói állásaiból mesés vagyont összegyűjtő – de saját magát a polgársághoz soroló – Merz nem meglepő módon bírja a párt gazdasági szárnyának támogatását, de népszerű a CDU–CSU ifjúsági szervezetének, a Junge Union tagjainak körében is. A majdnem két méter magas Friedrich Merz

a merkeli vonallal való szakítást, és a hangsúlyosabb pártprofilhoz való visszatérést képviseli.

Erősségei közé sorolják a gazdasági ügyekben való jártasságát és a kivaló transzatlanti kapcsolatrendszerét, amiknek megválasztása esetén bizonyára nagy hasznát vehetné – gondoljunk csak a koronavírus-válságra, vagy a Donald Trump elnöksége alatt igencsak hűvössé vált amerikai-német kapcsolatokra. Nem hagyhatjuk viszont szó nélkül Merz viszonylagos politikai tapasztalatlanságát és megosztó személyiségét, ami sokak szemében ellenszenvessé teszi az egykori frakcióvezetőt – mégha az utóbbi időben látványosan meg is szelídült a kommunikációja.

Friedrich Merzről nemrég közöltünk portrécikket, ami erre a linkre kattintva olvasható.

Armin Laschet. Fotó: MICHAEL KAPPELER / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

Vesztfália nagybácsija, Armin Laschet

Az ötvenkilenc éves Laschet 2017 óta áll Észak-Rajna-Vesztfália kormányának élén, így messze ő rendelkezik a legtöbb kormányzati tapasztalattal a három versenyző közül. A szintén jogász végzettségű, katolikus Laschet évtizedek óta politizál, kipróbálta magát a szövetségi politikában és az Európai Parlamentben is, ráadásul pártján belül is magasra jutott, hiszen 2012 óta ő a CDU egyik elnökhelyettese. Nem csoda hát, hogy

a pártelitből is mögé álltak be a legtöbben,

hátha így meg tudják győzni a még bizonytalan küldötteket.

Az establishment támogatása persze nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy a különböző tartományi frakcióvezetők és egyéb pártfunkcionáriusok már az országos médiában is kénytelenek megtolni Laschet szekerét. Az ő szempontjukból ugyanis Laschet a lehető legjobb jelölt: egy közülük, jó kapcsolatokat ápol a tartományi szervezetek vezetőivel, és azt is meg kell hagyni, hogy a koronavírus-járvány első hulláma alatt tapasztalt kisebb-nagyobb döccenőktől eltekintve elég ügyesen vezeti Németország legnépesebb tartományát a jelenlegi válsághelyzetben. Armin Laschet a CDU nőszervezetenék támogatása mellett még egy prominens személyiség szövetségére is biztosan számíthat: Jens Spahn szövetségi egészségügyi miniszterére, aki a nyögvenyelősen induló németországi oltáskampány ellenére az egyik legnépszerűbb politikus ma az országban.

Armin Laschet kampányával egy baj van, de az annál nagyobb. A düsseldorfi kormányfőnek ugyanis

az elmúlt majd’ egy évben sem sikerült jól beazonosítható profilt kialakítania magának,

így nem is igazán lehet tudni, hogy pontosan milyen jövőt is szánna a CDU-nak. A Focus eheti számának adott interjújában Laschet arról beszél, hogy modernizálni kell a pártot, és hogy „Angela Merkel hosszú kancellársága után a CDU-nak csak egy esélye van: ha továbbvisszük a jót, meggyőző saját válaszokat adunk az új kérdésekre, és egy lehetőleg széles merítéssel dolgozó csapatot állítunk össze.” Magyarán Laschet nem sokat ígér a merkeli vonal korrekciójával kapcsolatban. Ez nagyon kényelmes a pártelitnek, de kérdéses, hogy a választók mennyire lesznek vevők erre az üzenetre.

Norbert Röttgen. Fotó: MICHAEL KAPPELER / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

Norbert Röttgen próféta lenne a saját hazájában

Hogy milyen az, amikor az ember kegyvesztetté válik Angela Merkelnél, azt Friedrich Merzhez hasonlóan Norbert Röttgen is megtapasztalhatta, hiszen amikor 2012-ben, negyvenhét évesen elveszítette a tartományi választásokat Észak-Rajna-Vesztfáliában,

a Bundesmutti kivágta őt a szövetségi kormányból,

ahol addig környezetvédelmi miniszterként tevékenykedett.

Röttgen számára a környezetvédelmi tárca nem parkolópálya volt, sőt. A másik két jelölthöz hasonlóan szintén jogot végzett Röttgen jól érti, hogy a CDU-nak képesnek kell lennie tematizálnia olyan kortárs kérdéseket, mint a klímaváltozás és az energiabiztonság – feltéve, hogy továbbra is a közép pártjaként szeretne fellépni. Habár nem támogatta az azonos nemű párok házasságkötését, és a legutóbbi, drezdai késelés után kijelentette, hogy folytatni kellene a kiutasításokat a polgárháború dúlta Szíriába, Röttgen a párt liberálisabb politikusai közé tartozik.

Az egykori miniszter szerint a pártnak dinamikusabban kellene politizálnia, ha továbbra is középen szeretne maradni, és nyitnia kellene a fiatalabb választók felé is, akik általánosságban kevésbé lelkesednek az uniópártok iránt. Norbert Röttgen ennek megfelelően

leginkább a párt reformszárnyának támogatására számíthat.

A kérdés persze az, hogy a párt hajlandó-e megtenni a Röttgen által szükségesnek vélt lépéseket. A CDU soha nem arról volt híres, hogy könnyen le tudná győzni saját tehetetlenségét, különösen nem olyan rövid idő alatt, amennyi rendelkezésre állna, ha Norbert Röttgent választanák meg pártelnöknek. Sokan emiatt nem is számítanak arra, hogy ő nyeri majd a választást, mégha javaslatai között mindenképpen vannak átgondolandók is.

Hogyan tovább?

Néhány nappal a voksolás előtt tehát egyáltalán nem eldöntött, hogy a három jelölt közül ki ünnepelhet majd a virtuális pártnap végén. Friedrich Merz jobbra rántaná a CDU-t (á la Kohl?), Laschettől a merkeli vonal kisebb-nagyobb korrekciókkal való folytatását várhatjuk, Röttgen pedig… nos, reformálna, ami további baloldali témák felvállalását is jelentené a párt számára.

Azt viszont már tudni, hogyan zajlik majd a párt történetének első virtuális pártnapja. A berlini nemzetközi vásár területén megtartott rendezvényen személyesen csak a CDU elnökségi tagjai, illetve a három elnökjelölt vesznek részt, az 1001 küldött pedig online kapcsolódik majd be. A jelöltek tehát a küldöttek tömege helyett egy kamerának fognak majd szónokolni, ami valószínűleg nagyon megnehezíti majd a dolgukat – különösen Friedrich Merzét, aki közvetetten a gyengére sikerült hamburgi fellépésének is köszönheti, hogy 2018 decemberében nem lett belőle pártelnök. Maga a választás szombaton zajlik majd le, a szokásos módon legfeljebb két fordulóban.

Eredmény tehát már szombaton is lesz,

de hivatalossá majd csak jövő pénteken válik, mert az online választás eredményét levélszavazatban is meg kell erősítenie a küldötteknek.

A pártelnök-választás mindenesetre csak az első fontos és nehéz lépés, amit idén meg kell tennie a CDU-nak, hiszen a belpolitikailag nagyobb jelentőségű kancellárkérdés még mindig nyitva áll. Legalábbis akkor, ha az embert nem Armin Laschetnek hívják. „Aki egy tizennyolc milliós ipari országot [tartományt] kormányoz, az a kancellárságtól sem ijedhet meg” – mondta a Focusnak. Nos, rövidesen kiderül, ki kell-e állnia erre a bátorságpróbára az ötvenkilenc éves miniszterelnöknek.

A nyitóképen a három jelölt (fotó: AFP/Mandiner)

Összesen 43 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó is lenne, minden más szempontból is, de nem bízom abban h. így alakulna. A nagyon okosokat, ha nincs csapatuk, nehezen fogadják el.

Túl sok a "demokrácia", a szavazás. Ez még akkor is sok, ha minden nagyjából rendben van, de most NEM ez a helyzet.

Az első Merz választás óta mennyivel lettek okosabbak azok a németek, akiken a hazájuk, népük sorsa múlik? Egyáltalában, EZ motiválja őket és NEM a személyes karrierjük? Nem úgy néz ki.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés