Korának krémjét megörökítette, az ő neve és arca mégis feledésbe merült: Máté Olga portréja.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
Család vagy karrier, karrier vagy család – könnyen úgy érezhetjük, a modern nő életének nagy kérdése ez. Holott igen leegyszerűsítő azt feltételezni, hogy e dilemma az utóbbi évtizedek átalakuló családmodelljével és a munkaerőpiaci változásokkal áll igazán kapcsolatban. Inkább csak azzal, mit gondolunk a nőkről és a társadalomban betöltött szerepükről. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1878 januárjában született Máté Olga fotográfus élete.
Máté Olga Szigetváron jött világra jómódú, asszimilálódott zsidó családba. Apja, Mauthner Lőrinc kereskedő, anyja, Spiegel Sarolta varrónő volt. Saroltának előbb Szigetváron, majd Budapesten volt varrodája, a gyerekek tehát dolgos, vállalkozásokat vezető anya mellett nőttek fel. A házaspár nagy gondot fordított a taníttatásukra, többük művészi kibontakozását segítette. Az utódok a 1900-as évek során mind Mátéra vagy Máthéra változtatták nevüket.
Mint írta, a mikrobuszokba tuszkolt, erőszakkal elhurcolt járókelők annyira gyakori jelenséggé váltak, hogy már külön kifejezés is született rá a sajtóban: „busification”.
A csütörtöki nappal azonnal berendelte a Külügyminisztérium Ukrajna budapesti nagykövetét, miután ukrán toborzótisztek kényszersorozás közben megvertek egy magyar férfit Kárpátalján, aki később belehalt sérüléseibe.
A miniszterelnök leszögezte, „ezekben a nehéz órákban önök mellet állunk.”
Két legyet ütne ezzel egy csapásra a Tisza Párt fővárosi szövetségese.
A mackó (The Bear) nem valami gyerekmese ezzel a címmel, hanem egy élet és lélek mélyére fúró, filmes sorozatként megszületett kortárs dráma.
Július 4-én eltemettük. Mennyi tisztelet, mennyi szeretet volt ott a levegőben! Rengetegen jöttek, Orbán Viktor és Németh Zsolt is, csendben kísértük őt utolsó útjára. Boris Kálnoky írása.
Sétálóutcát csinálna az önkormányzat a Tűzoltó utcából, ahol a Gyermekklinika is működik.
Zajlik a diplomáciai csörte Ukrajna EU-s csatlakozásáról.
