Művésznő a híres íróportrék mögött

III. évfolyam 1. szám | Meta - Feminens
2021. január 7.
Korának krémjét megörökítette, az ő neve és arca mégis feledésbe merült: Máté Olga portréja.

Család vagy karrier, karrier vagy család – könnyen úgy érezhetjük, a modern nő életének nagy kérdése ez. Holott igen leegyszerűsítő azt feltételezni, hogy e dilemma az utóbbi évtizedek átalakuló családmodelljével és a munkaerőpiaci változásokkal áll igazán kapcsolatban. Inkább csak azzal, mit gondolunk a nőkről és a társadalomban betöltött szerepükről. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1878 januárjában született Máté Olga fotográfus élete.

Máté Olga Szigetváron jött világra jómódú, asszimilálódott zsidó családba. Apja, Mauthner Lőrinc kereskedő, anyja, Spiegel Sarolta varrónő volt. Saroltának előbb Szigetváron, majd Budapesten volt varrodája, a gyerekek tehát dolgos, vállalkozásokat vezető anya mellett nőttek fel. A házaspár nagy gondot fordított a taníttatásukra, többük művészi kibontakozását segítette. Az utódok a 1900-as évek során mind Mátéra vagy Máthéra változtatták nevüket.

Fotó: Wikipédia

A századforduló Magyarországán nőket még nem tanítottak a fotósmesterség fortélyaira. Nincsen feljegyzés arról, Máté Olga miképp tanulta ki a szakmát, de az bizonyos: 1899-ben Budapesten műtermet nyitott, 1907-ben pedig Németországban tett továbbképző tanulmányutat. Elsőként 1910-ben publikálta felvételét, és ugyanebben az évben a Budapesti nemzetközi fényképkiállításon elnyerte az első helyezettnek járó díjat. „Egy asszony, aki az amatőrök stílusérzékenységét nagyon elmélyült technikai tudással kötötte össze. Képein mindenkor kicsendül a képszerűség, anélkül, hogy olcsó effektusokkal, hízelgő háttérrel, muzeális bútorokkal, operett-temperamentummal körítené alakjait” – írta róla Nádai Pál fotókritikus. A következő év a nemzetközi sikereket hozta: díjat nyert Londonban, Rómában, képeit méltatták Hamburgban, Stuttgartban. Portrékat készített kora nagyjairól – például Balázs Béla, Kaffka Margit és Babits Mihály is a kamerája elé állt –, csendéleteket, akt- és mozgásképeket, városokat ugyancsak fotózott. „Bárhol dolgozott, műteremben vagy magánlakásban, egyszerű mintázatú háttér előtt készült képein megszokott környezetükben megörökített modelljei olyanok, mint mindennapi életükben” – fogalmazott munkáival kapcsolatban Szilágyi Gábor.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés