Macron jobbra át

2021. január 7.
Hiba lenne a francia elnök politikai rugalmasságában szimplán elvtelenséget látni.

Leimeiszter Barnabás írása a Mandiner hetilapban.

Meglehet, megmosolyogtató, ahogyan Emmanuel Macron, akiben még mindig ott rejtezik a színjátszó körös kamasz, teátrális megmozdulásokkal kívánja növelni az elnöki hivatal fényét; és megmosolyogtató sokszor elszabottnak ható nagyravágyása is, amellyel valamiféle új De Gaulle-­ ként igyekszik megreformálni – ha Európát a lelombozó tapasztalatok nyomán már nem is, legalább – Franciaországot. Ám nézzük másképpen a dolgot. Mindenképpen becsülendő, hogy uniós kollégái többségétől eltérően nem elégedik meg azzal, hogy nemzetét rábízza a globalizálódás és a „jogállamiság” robotpilótájára. Macron szilárdan a kezében akarja tudni a kormányt – ez akkor is igaz volt, amikor még egész lényével a liberális, antipopulista „reneszánsz” hullámhosszán rezgett. Megvan benne a bizonyítás, a sorsfordítás, az újat mutatás ösztöne. És hogy ebben az ösztönben összemosódik az egó és a kollektívum végzete, a személyes önmegvalósítás álma azzal az igénnyel, hogy a Grande Nation újra történelmi küldetést találjon magának, már csak természetes.

Az elnök szilárdan a kezében akarja tudni a kormányt”

Csalódások sorozata lett volna a hatalomban eltöltött három és fél éve? Kétségtelen: megválasztása nem nyitott új időszámítást. Ne feledkezzünk meg azonban kivételes politikai érzékéről, amelyet nem homályosít el sem ideológia, sem a készbe való beleszokás – ezen a téren valóban De Gaulle-ra emlékeztet. Sokan bűnös opportunizmusként értelmezik azt, hogy Macron, aki egy újfajta közép forradalmáraként lépett fel a nagypolitika színpadára, az elmúlt időben határozott „jobboldali” fordulatot mutatott be: gesztusértékű, az állam és egyház viszonyának helyreállítását szorgalmazó beszéd a francia püspöki konferencia rendezvényén; választási szövetkezések a Republikánusokkal; a republikánus párti kisvárosi polgármester, Jean Castex kormányfővé emelése; bekeményítés az illegális migráció­val és az iszlamista szervezetekkel szemben. Most pedig kétrészes nagyinterjú a L’Express hetilapban tele alig kódolt üzenetekkel a jobbos szavazótábor felé. Az elnök, aki néhány éve még a példásan nyitott skan- dináv népekre mutogatva korholta a reformoktól ódzkodó franciákat, most azt bizonygatja, hogy nem is úgy gondolta, és hogy magát is a konok franciák közé sorolja. A geopolitikai jelentőségű Európa megteremtése mellett pedig úgy érvel, hogy az lenne a nemzeti szuverenitás igazi támasza… Zagyvaság? A változó hangsúlyokat figyeljük, azok a lényegesek.

Címlapfotó: MTI / EPA / Caroline Blumberg 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés