A meseírás monopóliuma

nem hiszem, hogy van meg szukseg az elnyomo rendszeretek filozofiai takolgatasara. A valodi ertelmiseg mar elfordult toletek, a maradek hiveknek meg boven eleg annyi, hogy "libernyak buzi zsidok".

"Ha a narratíván nem tud változtatni a jobboldal, politikai értelemben vége a dalnak." Mutatok valamit: https://www.youtube.com/watch?v=Yom0JeG8B1o "Ne számítsatok rám, de ha neked kockás a fejed Számtanfüzet legyen a te neved Ne számítsatok rám, de ha neked vonalas a fejed, Akkor is számtanfüzet legyen a te neved" Ezeket Waszlavik a '80-as években nyomta. Politikai értelemben volt lehetősége? Nem. És? Akkor mi van? Azért zenélt, hogy legyen politikai értelemben lehetősége? Hát nem hinném. Azért zenélt, mert zenélni AKART, azt hozta ki magából, és azt adta át a közönségnek, amit tudott. Ha egyáltalán nem adhatta volna át, mert teljesen tiltják, akkor bizonyára szomorú lett volna. Na és a rendszerváltás óta mi változott? Waszlaviknak most van politikai lehetősége? Igen van. És? És akkor mi van? Akkor ő most már politikus és nem előadóművész? És ha az, akkor attól jobb ember? Vagy ha nem az, akkor rosszabb? Vagy mi van? Mi akar ez lenni? Waszlavik nyilván azóta is azt csinálja, amihez ért, és lehet, hogy éppen a Csomor Nagy-családdal zenél Felvidéken: https://www.youtube.com/watch?v=DdMsuM-1XFg Mert éppen erre van lehetősége, megengedik neki, és ő él a lehetőséggel. Mert ezt akarja csinálni, és örül annak, hogy csinálhatja. Valami iszonyat nagyot változott ettől az ő élete, vagy a világ, vagy most vagy korábban neki politikai hatalomért kellene küzdenie, arra törekednie, vagy most mi ez az egész? Bár nem ismerem, de kötve hiszem, hogy olyan eszméletlen nagyot változott volna Waszlavik a rendszerváltás miatt. Legyen egy másik példa, mondjuk Wahorn. Ő még át is ment politizálósba. És? Most ettől jobb művész lett? A művészeknek alá kell rendelniük magukat a politikának és politikai célokért kell küzdeniük, és MAJD HA AZOKAT ELÉRTÉK, akkor majd esetleg lesz lehetőségük alkotni is, csak úgy, l'art pour l'art, de a művészet megvár, mert ELSŐ A POLITIKA? Vagy most mi ez az egész siránkozás, de úgy tényleg, komolyan, mi ennek az egésznek a lényege, azon kívül, amit idéztem, és ami egy szörnyű veszélyhelyzetet vizionál a jobboldal számára (miközben tök régóta uralják a politikát és 2/3-dal behúzzák sorban a választásokat), hogy nehogy már úgy képzeljék, hogy ők csak úgy élhetik az életüket, ezt nem lehet, mert ELŐSZÖR IS minden erejükkel a politikát kell szolgálniuk, mert az micsoda iszonytató veszélyben van, illeg-billeg, összeomlik, itt a vörös veszedelem, ki a frontra, célozz-lőj!! NEM ÉLHETSZ MAGADNAK, az életed a politikáé, és MAJD HA GYŐZÖTT (mert most épp vesztes, jajajajajjajaj), szóval, majd ha győzött, akkor hátradűlhetsz, testvérem, oszt művészkedhetsz! Vagy élheted a magánéletedet, majd ha vége a harcnak! De most háború van! Puzsér jutott eszembe, aki régen kulturális megmondóember volt, meg úgy általában is mindenféléről volt véleménye, de egy idő óta csak a politikával törődik, és már kicsit sem vicces. Nekem a Gang c. műsorban tűnt fel, ott ő volt a jobboldali "elhajló", és a műsor nagy része abból telt ki, hogy aprította Para-Kovács Imrét. Hát, irtóra tetszett, amiket szövegel, rettenetesen jó fejnek találtam. Mostanában egyre kevésbé, mert egyre dühösebb. Pedig most már a jobboldal van hatalmon, de az idő minél jobban telik, a háború annál kiterjedtebb. Ki a gátra mindenkivel! Egy ürgeöntő se maradhat a helyén! Virág Árpád: Arról akartam még beszélni magával Pelikán, hogy lehetetlen és bűnös dolog, hogy egy ilyen öreg harcos, mint maga még mindig a gátőrzéssel bíbelődik. Pelikán József: Nagyon jól érzem én itt magam, Virág elvtárs. Virág Árpád: Magának másutt a helye. Komoly, felelős, vezető funkcióban. Mihez ért? Pelikán József: Semmihez. A gáthoz meg az ürgeöntéshez. Meg nem vagyok én képzett ideológiailag. Virág Árpád: Nem nyitok vitát, Pelikán. Szereti a mi nagy bölcs vezérünket? Pelikán József: Hát hogyne. Virág Árpád: Akkor nem lehet baj. Az a különös, hogy a '80-as évekre mindenki beletörődött, hogy ez a rendszer már sose fog megváltozni, vagy legalábbis nagyon soká. És hirtelen összeomlott, amikor senki sem számított rá. Ami viszont düledezik, rogyadozik, és amiről úgy tűnik, folytathatatlan, olyan állapotban van, annak sosincs vége, erről írt Dezső András egy érdekes kis cikket, amit a mandiner is kiposztolt: "Ez az ország még az összeomlásra sem lenne képes Magyarország azon szerencsés államok egyike, amely már évtizedek óta a 24. órában működik. Bár sokan ezt úgy értelmezik, hogy mindjárt itt a vég, ez tévedés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a 24. óra örökké tart." https://index.hu/velemeny/2018/09/27/egy_orszag_ami_a_24._oraban_van_evtizedek_ota/ Szóval nem igazán értem azt, hogy ha már tíz éve győzött a jobboldali kormányzat, akkor a hangulat hogyan válhat egyre harciasabbá, szorongóbbá?

Nekem az jött le, hogy csak szájtépés minden jó gondolat, ha nem jut el a Fidesz megfelelő személyéhez a kritika. Látni kell, hogy nagyon rossz kezekben van a választási stratégia. Kapkodunk csak a fejünkhöz, hogy némely hülye gondolat, hogy befolyásolna egy ingadozó szavazót, ha engemet is taszít, aki a kemény magnak vallom magam. Nagyon sűrgősen kellene változtatni, s rettenetes érzés, hogy nincs hozzá módom, tehetségem, pedig tele vagyunk aduttal, csak nem tudjuk kijátszani. Jó lenne itt arról is ötletelni, hogyan juthat el a gondolat ahhoz, aki valóban fogékony a kritikára, s módja is van befolyásolni a trendet.

A témával kapcsolatban két fontos körülményt látok, amit nem érintettetek. 1. Az egyik, hogy alapvető különbség van a jobb- és a baloldali motivációja között. Ez utóbbi mozgalmi feladatának tekinti a szájába rágott ideológiák terjesztését. A permanens forradalmi hevület tartja életben, valamint a propaganda, ez ad értelmet az életének, akármennyire elcsépeltnek hangzik is. Ezért harsányabbak, ezért tűnnek többnek, ezért képesek lenyomni sulykolással a békeszerető többséget, aki inkább alkalmazkodik, mintsem mániákus őrültek támadásának célpontjává váljon. Ezzel szemben a jobboldali CSAK ÉL. Nem motiválják világmegváltó őrültségek, elméletek és kitalációk. Ellenben olyan prózai dolgok, mint a család, a barátok, a rokonok, a munkahelyi-, sport- vagy vallási közösségek. A falu vagy a város, ahol él. Olyan hétköznapi dolgok irányítják tetteit, mint a szakmaszeretet, a szorgalom, a tehetség kibontakoztatása és annak a közösség szolgálatába állítása. Igen, kedves kollégák, ezek az ún. polgári értékek. Amelyek liberális nyelven szólva antagonisztikus ellentmondásban állnak a liberálist fűtő mozgalmi hevülettel. Az ellentmondás feloldhatatlanságának oka nyilvánvaló: a jobboldalt természetes folyamatok formálják, a liberálist mesterségesek (globális struktúrák, világbank, nemzetközi szervezetek, EU, társadalmi nemek stb.). Ebből aztán azonnal következik, hogy ugyanabban a ringben e két társaság nem tud megbirkózni egymással. 2. A másik problémáról már csak röviden: kulturális különbségek. Itt leírja a cikkíró, hogy a jobboldali jobban teszi, ha megválogatja a szavait, ellenben a libsi azt mond, amit akar. Ez egyszerűen azért van, mert rengeteg közöttük az ősbunkó. És mint a természetes - mesterséges rendszerek ellentmondása, ez sem a véletlen műve. A baloldal Marx óta azt harsogja, hogy nem azért vagy elesett, mert buta és tehetségtelen vagy, hanem mert mások akadályozzák érvényesülésed. Ez ma is így van. Ezért válogatják maguk köré a föld hülyéit, legkorruptabb, leggátlástalanabb gazembereit. Ez működteti a kontraszelekciót, mely olyan nevetséges figurákat produkál, mint Juncker, Verhofstadt vagy Magyarországon Gyurcsányné.