Váratlan fordulat: már a The New York Times is a magyar álláspontot képviseli
Az államok között nincs összehangolt, alapos megfigyelés.
A történelemre vezethető vissza, ettől nincs igénye a személyes szabadságra, ettől válik szolgalelkűvé, alattvalóvá a magyar. Interjú.
„Tehát nem futamodtál meg, vállalod továbbra is a véleményed. Vagyis, gondolom, figyeled, ami ma Magyarországon történik. Ezért nyugodtan megkérdezhetem, hogy szerinted a 2012-es állapotokhoz képest, a magyar demokrácia helyzete rosszabbodott, vagy maradt ugyanolyan, netán javult?
Elégedj meg egy rövid válasszal: Magyarország éppúgy nem ismeri a demokráciát, mint a jegesmedve a púpos tevét.
Következésképp azok a minősítések, amelyeket a magyar emberekről leírtál, és amelyet sokan tudatosan félremagyaráztak, ma is érvényesek?
Bánatomra, senki sem tett Magyarországon semmit, hogy megcáfoljon engem. Mert mit is írtam? A magyar genetikusan alattvaló. Igenis az! A »nyílt levél« óta eltelt idő alatt, a magyarok ezer százalékig bebizonyították. Ha csak egyetlen ember mer föllázadni a hatalom ellen, már megcáfolt volna. De nem akadt egyetlen ember sem. Egyetlen szó, a genetikus szó az, ami állítólag félreérthető, aminek kettős értelme van. Ez sem igaz. Csak az érti félre, aki félre is akarja érteni, és csak egyetlen egy értelme van. Odaírtam: József Attila még talált mentséget: »…ki ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít vagy parancsot követ«. Ettől az egyetlen József Attila idézettől egyértelmű, hogy a »genetikus« kifejezés nem is jelenthet mást, mint történelmi eredetet, fejlődést feltüntető, oknyomozó tudományos terminust. Vagyis: történeti meghatározottságból adódóan, a (hosszú ideig feudalizmusban élő) magyar társadalom tagjainak kulturálisan meghatározott, jellegzetes viselkedése, hozzáállása a mindenkori hatalomnak való alárendelődés.
Ez kétségkívül szabatosabb, támadhatatlanabb megfogalmazás, viszont szürke, és unalmas, tehát az olvasóhoz nehezen jut el. Márpedig ez nem lehetett egy nyílt levélben a célom. Ezért használtam erősebb hatású retorikai eszközöket. Még most sem világos? Még mindig hozzá kell fűzni valamit a gyöngébbek kedvéért? Tehát az alattvalói attitűdöt nem a génjeink örökítették, az nem faji tulajdonsága a magyarnak. Ilyet sosem állítottam, bár ezt akarták a számba adni. Az engedelmességre való hajlam, a retardált feudalizmusra, a polgári demokratikus hagyományok és a szabadságjogok krónikus hiányára, vagyis a történelemre vezethető vissza, ettől nincs igénye a személyes szabadságra, az alapvető emberi jogokra, ettől válik szolgalelkűvé, alattvalóvá a magyar.”