A visszajelzők 25 százaléka a pusztítás mértéke miatt lemondott a termésről, ők a diófákat árnyékadó faként megtartják.
További 15 százalék permetezésben gondolkodik, 9 százalékuk viszont a diófák kivágását tervezi. A kérdőívre zömmel néhány diófával rendelkezők válaszoltak, a válaszok nyolc százaléka érkezett olyan gazdálkodóktól, akik 10-nél több diófával rendelkeznek földjeiken. Még ez utóbbi körben is csupán 35 százalékos volt azok aránya, akik a vegyszeres védekezést választják. Ez azonban azoknál a diófáknál, amelyek 10 méternél magasabbra nőttek csakis gépi technikával, rendszeres alkalmazással és pontos időzítéssel lehet hatékony.
Bolyki Bence szerint attól nem kell tartani, hogy a legnagyobb magyarországi dióültetvények az új kártevő hatására eltűnnek: számukra járható út a költséges és komoly szaktudást igénylő vegyszeres védekezés alkalmazása, a kiskertekből azonban eltűnhet a diótermés. Magyarország diótermő területe az elmúlt tíz évben 3 ezerről 7 ezer hektár fölé emelkedett. Az éves termés nagysága átlagosan 7 ezer tonna, de 2017-ben elérte a 10 ezer tonnát is. A dió becsült hazai termelési értéke 4-6 milliárd forint között mozog. Fő exportpiacok: Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Svájc. Az import elsősorban Romániából és Ukrajnából érkezik. A nyugati dióburok-fúrólégy az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó területéről származik, Magyarországon 2011 óta van jelen.
(MTI)