amelyek radikálisan követelik a hallgatást, de még inkább az egyetértést.
Az író korszakunk mesterkélt dogmáit beszédesen a kötet fejezeteiként csoportosítja: Gay, Women, Race, Trans. A témák közötti átkötő esszék keretezik a tárgyalt csoportok gondolati alapvetéseit és eszköztárát. Végigkövetve a homoszexuálisokat képviselő szervezetek, a feministák, az antirasszista mozgalmak és a transzneműek „harcát” a példákkal teletűzdelt szövegben, nem véletlenül támad az embernek az az érzése, hogy a tárgyalt folyamatok és módszerek hasonlók: a témák köré épült mai, elvadult globális diskurzusunkból visszaolvasva is elrugaszkodott „szakirodalom” propagálása, ezek alapján formálódó mozgalmak felfuttatása, majd üzeneteik politikai segítséggel való fokozatos betolása a fősodorba. Amint az elfogadottság elért bizonyos szintet, kommunikációs tér nyílik a gazdasági szereplők és a társadalom alkalmazkodásának kikényszerítésére.
Murray nem hallgatja el az adott csoportok belső megosztottságát sem, hiszen teljesen más a homoszexualitás dekriminalizációjával, a női egyenjogúsággal, a rasszokon felül álló egyenlőséggel vagy az interszexként született emberek helyzetére való megoldáskereséssel azonosulni és ezekért küzdeni.