Aki politikával foglalkozik, annak Arisztotelészt ismernie kell

Igazi rejtély, hogy mi történt Arisztotelész politikai tanításával, amelyen továbbra is mindenki úgy lép át, mint családi otthona megszokott küszöbén. Czopf Áron írása.

Nem a hagyományt kell megmenteni, hanem önmagunkat – mondja Lovász Irén népdalénekes, érdemes művész. Népdalaink éneklése segít megtalálni gyökereinket és identitásunkat, vallja.
Őry Krisztina írása a Mandiner hetilapban.
Ritka, ha valaki sikeresen ötvözi a művészi és a tudományos pályát. Lovász Irén néprajzkutató-népdalénekes a kettő között sosem tudott és nem is akart választani, máig ugyanúgy otthon érzi magát a színpadon, mint a katedrán. Számos lemezzel a háta mögött, többtucatnyi külföldi koncertfellépés után egyetemi docensként tanítja, amit maga is művel: szakrális kommunikációt és hagyománypedagógiát.
József Attila születésnapján született, a költő A Dunánálcímű versének sorai kamaszkorában tudatosultak benne, azóta is kísérik a pályáján. Az ősök hagyatékának továbbadása személyes életfeladatává vált. A szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán diplomázott, majd néprajzkutatóként kandidátusi fokozatot szerzett. Tíz éve tanít a Károli Gáspár Református Egyetemen kulturális és vallásantropológiát. Művészi, énekesi pályája az évek során ezzel párhuzamosan bontakozott ki, az autentikus népzenétől a határműfajokig sokféle formációban és lemezen énekelt.
Minden a családban kezdődött: az anyatejjel szívta magába az éneklés szeretetét és éltető erejét. „A dalolás olyan természetes volt nálunk otthon, mint a levegő. Mikor édesanyám ringatott, mesélt, folyton énekelt. Minden élethelyzetben dalolt: hétköznap, ünnepkor, örömében, bánatában, egyedül és közösségben. Nekem ő a tiszta forrás” – vallja. Mivel jó tanuló volt, és ragadtak rá az idegen nyelvek, érettségi után nem zenei pályára, hanem a bölcsészkarra jelentkezett. „Látszólag választanom kellett a művészi és a tudományos pálya között. A valódi döntést azonban mindig halogattam” – mondja.