A tragédia egy lépésre ólálkodik tőlünk, és nem szabad megvárni a következő pillanatot. Ami most a Schwedenplatzon történt, megtörténhet a Dohány utcában is, és ez már nem egy vérmes fantazmagória, hanem egy lehetséges forgatókönyv. De talán még nem késő, talán még meg lehet akasztani a történelem menetét. Ha civilizációnk újra öntudatra ébred, és
ha végre azzal foglalkozunk, ami létünket fenyegeti, s meghatározza a következő évtizedeket, talán még van remény.
Erősen idekívánkozik most ez a Wass Albertnél olvasható párbeszéd:
„- Európa a valóságban nincs is többé. Szétosztották maguk között a barbárok.
A pap halkan nevetgélt.
-- Van valami abban, amit mond. Azonban nem szabad elfeledni, hogy ezeknek a barbároknak egy részét valamikor Európa dobta ki magából. Most csak visszajöttek a fegyver erejével.”
Amit a huszadik század derekán az Amerikába menekült író látott, még értelmezhető költői túlzásnak. Ami most zajlik azonban, az a kézzelfogható, véres valóság.