Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Szigorítás, szigorírás, szigorítás. Minden ettől eltérő válasz a terroristáknak tett gesztus.
Írta: Pócza István, kutatási igazgató, Danube Institute
Franciaország, Ausztria: egy új terror-modell rajzolódik ki a szemünk előtt. Az újdonság nem az eszközökben, az elkövetés módjában vagy a szervezésben van. Az újdonságot a terror alapelemét jelentő megfélemlítés céljában találjuk. Megfélemlíteni mindenkit, aki a bevándorlással szembe mer fordulni. Az originálisan bevándorláspárti Macron totális ellenséggé vált csak amiatt, mert egy fél lépést visszalépett korábbi álláspontjától. Merényletsorozat Franciaországban. A magát egyébként a nyitott határok támogatójának tartó Kurz kancellár néhány hete a nyitott határokat hibának nevezte. Terror Bécsben. Ami pedig a háttérben zajlik: egy korábbinál intenzívebb európai gondolkodás a migráció korlátozásáról. Féloldalas, de eltökélt elképzelések, amelyeket a német EU-elnökség még idén szeretne tető alá hozni. Az iszlamisták üzenete erre: nem változtathattok a szabályokon!
A terrorizmus célja a megfélemlítés – mondja a terror rövid definíciója. Ez közös minden terrorcselekményben. De az újra és újra fellángoló terrorhullámoknak mindig van valamilyen külön üzenete: miért félj, miért ne érezd magad biztonságban, miért vagy bűnös. A kétezres évek európai merényletei még másfajta megfélemlítésről szóltak. Az európai életvitel megszokott biztonságát igyekezett aláásni. Az üzenet: senki sem lehet biztonságban. A néhány évvel ezelőtti, de egyébként máig tartó – elsősorban németországi erőszakhullám üzenete: nem élhettek többé a saját, európai szabályaitok szerint, el kell fogadni az iszlám rendet.
Most egy új terrormodell látunk kirajzolódni: a bevándorlást támogató álláspontból visszakozó országok megfélemlítését.
Hogy miért lehet ezt kijelenteni? Ugyan meglehetősen keveset tudunk a franciaországi merénylet-hullám pontos hátteréről és mozgatóiról, még kevesebbet az éjszakai bécsi merényletről. Egyet azonban fontos látni: a mögöttünk álló időszakban Európába elindult a migrációs szigorítás gondolkodásának útján. Még közel sem beszélhetünk valós cselekvésről, igazi szigorításokról, csupán gondolati trendfordulóról. Magyar szempontból nézve ez a trendforduló eléggé féloldalas, ugyanis még mindig nem érkeztünk el addig a pontig, hogy minden tagország beismerje: a migráció veszélyes üzem.
Amit viszont trendfordulónak tekinthetünk, az egyébként szinte végletekig bevándorláspárti francia elnök az iszlám szélsőségeseket egyre erősebben, s már-már támadó kritikákkal illette. Korábbi nyilatkozataiban jellemzően a védelemre, a biztonság szavatolására fókuszált. Az elnök most támadó, de közel sem migrációellenes kommunikációba kezdett, az iszlamisták számára mégis mindenhol szinte első számú ellenségévé vált. Sebastian Kurz, aki magát egyébként a nyitott határok támogatójának tartja, éppen néhány héttel ezelőtt jelentette ki, hogy a nyitott határok politikája hiba volt.
Ugyan nem lehet felelősségteljesen kijelenteni azt, hogy a franciaországi és ausztriai események az iszlamisták azonnal és személyes válaszai a két politikus erős megnyilvánulására, azonban érdemes arra is figyelni, hogy a német EU-elnökség csendben, de annál határozottabban próbál egy migrációs megállapodást tető alá hozni. Egy olyan megállapodást, amely a tervek alapján nem tökéletes, számos szempontból kifejezetten rossz, de mégis azt mutatja, hogy ötéves késéssel, de csak elindul a szigorítás irányába való gondolkodás, még ha féloldalasan is. Majd jött Párizs, Nizza, Bécs – és csak remélni tudjuk, hogy ez a sorozat nem folytatódik. Ezekből pedig egy tudatos megfélemlítési üzenet kezd kirajzolódni: el a kezekkel a bevándorláspárti migrációs politikától! Erre egyetlen jó válasz lehet: könyörtelen ellenállás a zsarolásnak és szigorítás, szigorírás, szigorítás. Minden ettől eltérő válasz a terroristáknak tett gesztus.