Nem csak igen veszélyes szavakkal való felelőtlen dobálózásról van szó (nem is hatástalan a dolog: a mecsetek rongálása olyan mindennapos, hogy be sem igen számol már róla a sajtó, de legutóbb Párizsban támadtak rá iszlám fejkendőt viselő nőkre), hanem az iszlámot illetően lényegében a szélsőjobboldal programjának megvalósításáról, valamiféle háborús propagandával kísérve, amely külön jól hangzik ebben a kijárási tilalmas, rendkívüli állapotos kutyavilágban.
Az iszlamofóbia (most nagyon röviden, máshol részletesen foglalkoztunk a jelenséggel) a rasszizmus egy speciális formája, amely a muszlim vallásúakat és az ebbe a közösségbe születetteket, férfiakat és nőket egyaránt, függetlenül vallásos elköteleződésük fokától vagy egyáltalán lététől, különleges jegyekkel ruház fel: hajlam az erőszakra és az erőszakosságra, a férfiuralom gyakorlására vagy elfogadására, az intoleranciára, az irracionalitásra, a vak alávetettségre és így tovább.
Az iszlamofóbia része, hogy képviselői be kívánják tiltani, vagy lehetségességig korlátozni az iszlám vallás minden kulturális jelét (öltözködés, konyha, életmódbeli szokások) is országukban. Az iszlámgyűlölet ezen formája természetesen kulturális-eszmei-ideológia gyökereit tekintve a gyarmatosító rasszizmusból származik, de nem kevés közös elemmel bír a XIX-XX. század antiszemitizmusával is.”