Miért ünnepeljük bizonyos forradalmak évfordulóit? Hiszen a forradalom lényegi alkotóeleme az erőszak, annak korlátozása pedig egyik legősibb törekvésünk. Mielőtt bálványozni kezdjük e szót, Roger Scruton nyomán fontos különbséget tennünk kétféle forradalom között.
Hahner Péter írása a Mandiner hetilapban.
Mintegy másfél évezreden át a legtöbb gondolkodó úgy vélekedett: nincs rettenetesebb annál, ha egy állami közösség tagjai egymás ellen harcolnak. A Római Birodalom óta az ilyesmit polgárháborúnak nevezték. Shakespeare királydrámáinak is a legszomorúbb jelenete, amikor az apák fiaik holttestét találják meg a polgárháború csataterein.
A 18. században a felvilágosodás hatására azonban elterjedt az a nézet, hogy az igazi aranykor nem mögöttünk van, a múltban, hanem előttünk, a jövőben. Egyre többen vélekedtek úgy, hogy a történelemben van fejlődés, haladás, az emberiség nemcsak tárgyi környezetét, de társadalmi-politikai rendszerét, sőt saját természetét is képes tökéletesíteni. Ebben az esetben viszont a rossz, az erőszak, a polgárháború a jó, a fejlődés, a haladás szolgálatába állhat.
Albert Camus, néhány láda őrizetlen pénz és az olasz Lazio futballcsapat himnusza – 1956 nem csak a magyar lelkekben hagyott örök nyomot. Farkas Anita írása.
A miniszterelnök Facebook-oldalán tette közzé üzenetét.
Ebben az évfordulóban az a legszörnyűbb, hogy egy látszólag megnyert helyzet válik hirtelen bukássá. A szép remények a túlerejét könyörtelenül érvényesítő medve talpa alatt halnak el. Ungváry Zsolt írása.
A kommunista hatalom egyik legaljasabb bűntény-sorozata az ártatlan, fegyvertelen emberekre nyitott, karhatalmi sortüzek voltak.
Túlzás nélkül állítható, hogy 1956 a nemzetet megmozgató eseménysorozat volt.
A konzervativizmusnak ma ellen-kulturális mozgalommá kell válnia. Csak így mentheti meg azokat az értékeket, amelyeket Roger Scruton is fontosnak tartott.
Győztes gólpasszt adott a magyar középpályás a Real Madrid elleni BL-csúcsrangadón.
Elképesztő meccse van!
