Permanens médiaháború van

„Meddig tartott az az időszak, amíg olyan jó volt újságírónak lenni?

A kilencvenes évek végéig, az első médiaháborúig tartott ez a rendszerváltás utáni kegyelmi állapot. Akkor viszont összeomlott minden. Már az ELTE- s újságíróképzésen is kinéztek engem, mert nem voltam senkinek a senkije. Akkor már szervesen csak a baloldali sajtó tudott fejlődni, jobboldali sajtó nem, vagy csak szigetekben működött. Nem véletlenül volt az Új Magyarország romjain felhúzott Napi Magyarország szlogenje az, hogy »áttörtük a hallgatás falát«. Az volt az egyetlen médium, ami nem az akkori mainstream médiahangulatot szolgálta ki, hanem valami egészen újat hozott. A Napi Magyarországból lett a későbbi Magyar Nemzet.

Első médiaháborút emleget, akkor volt második és harmadik médiaháború is?

Bizony, hogy volt! Azóta is egyfolytában háborúzunk.

Most hányadik háborút éljük?

Nehéz ezt korszakolni.

Permanens médiaháború van?

Igen, ez a helyes kifejezés. Az ország politikai kettészakadása eredményezte azt, hogy a média is teljesen kettészakadt. Az ne zavarjon meg senkit, hogy a jobboldali, fideszes média monolit és egységes, míg a másik oldal széttöredezett és heterogén. A törésvonal a kormánypárti és az ellenzéki média között így is egyértelműen beazonosítható, igaz, az ellenzéki médiumok nem vallják be, hogy ellenzékiek.

Klubrádió?

Ők valószínűleg elismerik, hogy a közönségük ellenzéki, de magukról nem mondják, hogy ellenzékiek lennének.

A fideszes médiumok sem mondják ki nyíltan, hogy ők fideszesek.

Dehogynem. Tisztázzuk: azokat a bélyegeket, hogy ez egy fideszes pártlap, egy kormánypárti szócső vagy propagandista lakájmédia, vissza lehet utasítani. Mi ezek ellen úgy védekeztünk, hogy kimondtuk: ez egy kormánypárti rádió, aminek a célközönsége Orbán Viktor szavazótábora. És nincs ezzel semmi probléma. Nem lenne médiaháború, ha ugyanezt pepitában kimondanák az ellenzéki médiumok is.

Nem pont abból jön a háború, hogy deklarálom, hogy én ezen az oldalon vagyok, így pedig kialakulnak a frontvonalak?

Nem. Nekem mint kormánypárti újságírónak semmi problémám nincs azzal, hogy léteznek nem kormánypárti orgánumok is.

Akkor a nem kormánypárti médiumoknak van bajuk azzal, hogy önök léteznek?

Igen, ezért találták ki a függetlenség mítoszát. De ha mi propagandisták vagyunk, akkor ők is azok. Mert mi azt akarjuk, hogy ez a kormány maradjon, ők meg azt, hogy bukjon. Ők mindent elkövetnek, hogy ebben sikerrel járjanak, mi meg mindent elkövetünk, hogy ezt megakadályozzuk. Ez harc.

Nem inkább a szakmához való hozzáállásban van különbség a két oldal között? Amikor az Origo az alapvető szakmai szabályokat sutba vágva egy teljesen máskor és máshol készült nyitóképpel manipulálja az olvasót, csak hogy szítsa a migránsokkal szembeni indulatot, akkor talán érthető, hogy »a másik oldal« újságírója eltolja ezt magától.

És ha ilyeneket látok az Indexen vagy a 444-en? Amiket mondanak, azokat mind a két oldalon csinálják, nincs mit egymás szemére vetnünk. Csak mondjuk én még nem ültem le úgy, mint Dull Szabolcs egy, a magyar sajtóviszonyokról szóló, szakmai beszélgetésre, hogy ez nem lesz szakmai beszélgetés, mert ő az újságíró, a többiek pedig csak propagandisták.

Attól még, hogy egy orgánumban ellenzéki érzelmű újságírók dolgoznak – ami mondjuk a véleménycikkeikben ki is jön –, miért ne lehetne független?

Jogos a felvetés, de akkor ugyanezt elvárjuk kormányoldalon is. Legyenek szívesek feltételezni, hogy nincs K-vonalam Orbán Viktorhoz, nem diktálják le nekem minden nap, hogy mit gondoljak és mit írjak, hanem én is igyekszem a célközönségemet a szakma szabályai szerint a leghatékonyabban és a legtisztességesebben kiszolgálni.

Tehát ha Orbán Viktor tenne valamit, amivel nagyon nem ért egyet, és írna erről egy vezércikket, annak nem lenne semmilyen következménye?

Miért írnék én ilyen cikket?

Bayer Zsolt azt mondta, hogy az elmúlt húsz-huszonöt évben volt négy-öt hangsúlyos cikke, amiben nem értett egyet Orbán Viktorral.

Biztos, hogy volt neki. Megvannak azok az emberek, akik kellően tehetségesek ahhoz, hogy az ilyen kritikákat úgy tudják megírni, hogy a közösségünknek ne ártsanak, hanem használjanak.

Akkor ön nem kellően tehetséges ehhez?

Ehhez nem.

Miért tartja elképzelhetetlennek, hogy valamikor nem fog egyetérteni egy kormánypárti politikussal?

Ez pont hogy előfordul. A különbség, hogy mi, fönntartva a morgás jogát, egymás között, nem a nyilvánosság előtt beszéljük meg a nézeteltéréseinket. És az, hogy nekem valami nem tetszik a kormányzati munkában, egy jottányit nem tántorít el attól a világnézettől, ami az életemet meghatározza. Az, hogy valamelyik kormánypárti politikus balfasz, és a rábízott feladatot szarul végzi, az engem soha nem fog Gyurcsány táborához zavarni. Soha nem fogok összefogni Jakab Péterrel csak azért, mert a Fidesz nem eléggé radikális nemzetpolitikai kérdésekben.

Akkor vannak néha kritikái a kormánypárti szereplőkkel kapcsolatban...

Nem néha, minden nap. Sok belső információm van, és néha elég paprikás hangulatban szoktunk beszélni arról, hogy mi a csudát kéne csinálni.”