Egy könyvfetisiszta lábjegyzete

2020. szeptember 20. 8:01

Ács-Fehér Kinga
20on
A papírlapok kapaszkodók. Valahányszor fájt a valóságom, a könyvek közötti egérutakat mindig megtaláltam. Az olvasás: ópium, menekülés, egérút.

„Szerencsés voltam, mert kisgyerekként olvasó emberek vettek körül. Az olvasás példáját mutatták, ezt láttam természetesnek, ebben nevelkedtem szép csendben. Könyvek és könyvfaló emberek között, könyvekről szóló diskurzusokkal az élen, elérve ezzel azt, hogy észrevétlen váljék mindennapjaim kihagyhatatlan állomásává az olvasás. Csak ámultam és bámultam nagymamám végeláthatatlan tudásán és műveltségén, 5-6 évesen még csak felfogni sem tudtam, hogy férhet el annyi információ és ismeretlen szó a fejében.

Nagymamám már azelőtt könyveket pakolgatott a kezembe, hogy egyáltalán tudtam volna, mi fán teremnek. Forgattam, lapozgattam őket, pedig olvasni még nem igazán tudtam, de később, amikor már értettem a betűk nyelvét, nem tudtam betelni velük; párhuzamos univerzumokban éltem. Olvastam iskola alatt, iskola után, lépcsőn ülve, vonaton, vacsora közben, fürdőkádban ázva, az ágyban, macskával az ölemben; mindegy volt, hogy hol, mert jobban érdekelt a könyvek világa, mint a magamé.

De hogy mit is jelentenek nekem a könyvek?

Azt szeretem az olvasás művészetében, hogy képes szupererővel felruházni. Mert aki olvas, azt békén hagyják. Nem kérdeznek tőle semmit, nem beszélnek hozzá. Mintha láthatatlanná válnának a való életben azzal, ahogy a fejükben a képzeletbeli világot járják. Az olvasás: szupererő, láthatatlanná válás.

A papírlapok kapaszkodók. Valahányszor fájt a valóságom, a könyvek közötti egérutakat mindig megtaláltam. Az olvasás: ópium, menekülés, egérút.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A könyvet sem fetisizálom, mert csak az élő Abszolúttól, a Szentháromságtól várok teljességet / meg is adja /. A jó könyv viszont erősíti-segíti a gondolkodást, a saját lelki erőt, hogy egyre realisztikusabban viszonyuljunk a valósághoz.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában