Baloldali útkeresőink nélkül

2020. szeptember 18. 11:21

Gróh Gáspár
orszagut.com
Ideig-óráig nagyszerű magyar írók és gondolkodók is közel kerültek a kommunizmus örvényéhez, valójában azonban nem lettek rabjai annak a (rém)álomnak, amit ma a kommunizmus szón értünk.

„Képzeljük el: úgy ér véget a II. világháború, hogy Magyarországot nem szállja meg a Vörös Hadsereg, és utána nem épül ki a kommunista diktatúra. Vagy megszállja, de csak tíz évre, és megmenekülünk a szovjet zsarnokságtól, ahogy Ausztria. Ha így történik, bizonyosan nem folyna vita azon nagyjaink megítélését illetően, akikre kisebb-nagyobb mértékben hatottak a kommunizmus eszméi. Ez esetben a kommunizmus nem az életünket kisiklató terrorista rendszer mindent maga alá gyűrő ideológiájaként jelenne meg gondolkodásunkban. Akkor, mint a kommunista rendszer kártételétől megmenekült nyugati feleink, azt elemezhetnénk, hogy a marxizmus a klasszikus német idealista filozófia önmagával szembeforduló vadhajtása-e, elgondolkodhatnánk a marxizmus kapitalizmuskritikájának megszívlelendő igazságain, és azon, hogy miként válhatott a materializmus egyfajta vallási meggyőződéssé.

Vitázhatnánk arról, hogy törvényszerű volt-e, hogy ez a XIX. századi,  ábrándos utópizmus erőszakra és rettegésre épülő, tébolyult, működésképtelen, gyilkos diktatúrához vezessen. Aztán csodálkozhatnánk, hogy miként nyerhetett meg lenini–sztálini változatában annyi jó szándékú, értelmes szimpatizánst, akik kezdetben nem akartak mást, mint megteremteni a szabadság, egyenlőség, testvériség és igazságosság birodalmát.

Mert a XX. század elejének fiatal útkeresői nem különböztek más korok ifjúságától, talán csak naivabbak voltak, mert a világtörténelem kivételesen derűlátó időszakában, a tudományok és a technika diadalmenetének kezdetén úgy érezték, hogy a még csodálatosabb világ kibontakozásának útját csak néhány könnyen leküzdhető társadalmi akadály keresztezi. Kommunizmusuk hátterében nem annyira Marx, mint Nietzsche állt, miközben még élt bennük a keresztény Európa öröksége. Ezért akarták minden törekvésüket erkölcsileg igazolni, és végül paradox messianizmusuk egy részüket a forradalmi erőszak kultuszáig vezette.  Aminek működését látva jó néhányuk, mint Orwell vagy Koestler, végleg szembefordult egykori hitével és eszmetársaival.

Ideig-óráig nagyszerű magyar írók és gondolkodók is közel kerültek a kommunizmus örvényéhez, valójában azonban nem lettek rabjai annak a (rém)álomnak, amit ma a kommunizmus szón értünk. Pedig még ez is megeshetett volna. Ne felejtsük el: a századelő a XX. századi romlás nyitányaként kirobbant háborút is nagynak mondta, és minden küzdő fél lelkesen rohant a csataterekre, ahol négy év alatt tömegek tanultak meg gyilkolni. Nem csoda, hogy a háború végeztével a jakobinus diktatúra után bő száz évvel napi gyakorlat lett a politikai racionalitás jegyében történő öldöklés.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

„Az nem véletlen, hogy a Judaizmus adott életet a Marxizmusnak, és az sem véletlen, hogy a zsidók készségesen vállalták fel a Marxizmust: ez mind tökéletesen megfelel a Judaizmus és a zsidók haladásának.”
(Harry Waton rabbi: Program a zsidók és az emberiség számára, New York, 1939, 148.old.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés