Mi voltunk az első kísérleti osztály

2020. szeptember 12. 0:43

Gregor Bernadett
Facebook
Értünk senki nem vonult az utcára. Értünk senki nem tüntetett.

„Az jár a fejemben a több századik free szfe posztot látva, hogy vajon akik őszinte hittel, lázadva tüntetnek, tisztában vannak-e bizonyos tényekkel...

1991-től 1995-ig voltam az intézmény hallgatója. Mi voltunk az első kísérleti osztály, a harmadik rostát egy hét kőkemény műhelymunka előzte meg. A döntő vizsgán a Mesél a bécsi erdő című darabból kellett jelenetet csinálni. Bikinire kellett vetkőzni és lezuhanyozni az öltözőben, így járultunk a vizsgabizottság elé. Vizes hajjal, álló mellbimbóval... Szerencsétlenségemre a csoportunkban több fiú volt, mint lány, ezért kétszer kellett eljátszanom a jelenetet. A kettő között dideregve ültem a vizsgabizottság mellett egy széken... Ezt amúgy már évekkel ezelőtt leírtam egy bejegyzésben. 

Az első hét az Életem sötét foltja című gyakorlattal kezdődött. El kellett mondani valamit magadról, amit szégyellsz és még talán senkinek nem mondtad, ötféleképpen. Kihívsz valakit a színpadra, annak mondod, egyedül mondod az ott ülőknek, telefonbeszélgetésben mondod, levélben és az ötödik, hogy leoltják a villanyt és a vak sötétben a legkínosabb kérdéseket teszik fel. 18-19 éves gyerekekről beszélünk. 

Értünk senki nem vonult az utcára. 

Talán el sem mertük mondani otthon, mert elhittük, ez a képzés része és természetes. És akkor a csók-pofon gyakorlatokról, amelyekben valóságos csóknak és valóságos pofonnak kellett történnie, szót se ejtsünk... Ezek az én tapasztalataim, nem másé. Ezt mindig vállaltam. A mai napig gyomorgörcsöm van, ha elmegyek az épület előtt. Értünk senki nem tüntetett.

Ha ez most a gyerekeimmel történne, elmennék a legvégsőkig. Azért írtam le mindezt, mert ez is hozzátartozik az igazsághoz.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 201 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezt a sok vén kéjencet el kell hajtani onnan.

Egyébként meg semmi szükség erre a műintézményre.
Szerintem.
Ismerek egy csodálatos igazi színésznőt, aki soha nem művészieskedett a színpadon, aki a nézőknek játszott, akit a Jóisten is a deszkákra teremtett, akiből sugárzik az élet, aki úgy megnevettet, hogy az már fáj, aki úgy bele szegez a székedbe, hogy levegőt is elfelejtesz venni, akiért rajongok.
Aki soha nem járt ide, mert nem vették fel,
mert alkalmatlannak találták.
Aki Kossuth díjas.
Akit Vári Évának hívnak.

Tényleg elvették a gyerekek lelkét, hogy aztán ők újra felépítsék.
Felháborító!!!!!!

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2020. szeptember 12. 7:08

Ha most lennék elsős ott, már most félnék, mi vár rám.

Kérdés, hogy a saját igazukért álltak-e ki. Annyira jó buli egy diáktüntetés... Annyira könnyű mögé elbújni...

Pontosan.
Az ÁVó kihallgató alagsori szobáiban a villanyáram herékbe vezetése ugyanaz a perverzió,
...mint a keresztény lányocskák, a sikszék bögyörödött mellbimbóinak kiszolgáltatása a ..., milyen szemeknek, altesti gerjedelmeknek is?
Ugyanaz a perverzió.
Mint ötven év kisajátított, elrabolt "oktatás" után telezokogni az álcázásként demokratikusnak nevezett szemét médiát: ki akarnak csinálni, újakat IS - IS!!! - akarnak. Helyettem...

Gyorsan meg is nézem, hogy a függetlenobjektív média - akik ugye haladóprogresszívek, és amúgy alaphelyzetben imádják az ilyen ügyeket (ne vicceljünk, rémisztő képződmények aláznak 18-19 éves lányokat) - hozza-e ezt a posztot... kezdjük mondjuk a szfe-ügyben hiperaktív hvg-vel és 444-gyel...

Robespierre, Lenin, Hitler, Sztálin, Rákosi, Kádár: Elvenni a gyerekek lelkét, hogy aztán ők újra felépítsék...

Válaszok:
pollip | 2020. szeptember 12. 7:22

Ezek a tanárok tőlük szerezték a szocializációs alapjaikat.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2020. szeptember 12. 7:32

Jó fizetésért kéjenckednek.

Ezért írtam, pontosan.

Válaszok:
pollip | 2020. szeptember 12. 9:20

Bernadett gyönyörű!

Kleopátra jut az eszembe Berniről. Lennék Antóniusz.

A Nemzetiben színész.
Nem tudom, hová járt.

Nem baj, de kiállt Vidnyánszky mellett.

A 75-78 éves tanárbácsinak egyedi TB-kedvezménye van a kék pirulákból, azzal tömködi magát reggel, délben, meg este...
Tanítanának ezek és tanítani is fognak - a síron is túl, mint a fajtájuknál ez szokás.
Ott mindig van, aki tovább viszi az "üldözöttként" előjogokat bitorló "fáklyát"...

A név kötelez......s hányan vannak, akik nem mernek megszólalni. Ha fordítva lenne, akkor már Hitlert idéznénk. Miért kell nekünk balliberális oldalon mindent elfoglalnunk, miért nem hagyunk teret a magyaroknak is? ma még Ők vannak vannak többségben, vagy mégsem?

Még rosszabb is történt vele.

Az egyik feladat során a Mesél a bécsi erdő című darabból csináltunk meg egy jelenetet. Előtte fürdőruhába kellett öltözni, majd letusolni, aztán vizesen, dideregve lejátszani a jelenetet a bizottság előtt. Szerintem ez nincs rendben, ugyanakkor előzménye volt annak a szituációnak, amikor még csupán elsőévesként, de már teljesen ruhátlanul küldtek színpadra.

csupán elsőévesként, de már teljesen ruhátlanul küldtek színpadra.

Mondhatni. Az eltelt huszonhárom év nem szépítette meg az akkori emlékeimet. Hajdani osztálytársaimmal, más kollégákkal is konfrontálódtam már, amiért "rosszakat mondok" a főiskolás éveimről. De mit feleljek, ha kérdeznek róluk? Nem mondhatom, hogy életem legfelhőtlenebb évei voltak. Felnőtt nőként sem tudok egyetérteni azzal, ami történt. Ha az én gyerekem élne meg hasonló szituációkat, akkor enyhén szólva is dühös anyuka lennék. Különben, amikor évekkel később elbeszélgettem néhány hajdani tanárral az akkori dolgokról, közülük is többen mondták: szerintük is történtek olyan dolgok, amelyeket nem lett volna szabad megengedni.

Tanáraink túlkapásaikkal együtt a magyar színháztörténet kiemelkedő alkotói voltak. De például a minket ugyancsak tanító Sinkó László is képes volt olyan szorongást kelteni, hogy amikor Hajdu Steve - ahogy ezt volt osztálytársam maga meséli el a dokumentumfilmben -, hazautazott a szüleihez, és meglátta a rádióújság címlapján Sinkót, konkrétan elsírta magát. Ezen ma már nevetünk, de akkor ez egy sérülékeny fiatallal történt meg.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés