Fullánk a szívbe

II. évfolyam 37. szám | Meta - Jegyzet
2020. szeptember 10.

Szombathy Pál
A Vespa dacol cserélhetős, eldobhatós, tervezetten elavulós korunkkal. Minél sűrűbben látom valahol, annál inkább érzem: jó helyen vagyok.

Itáliában a táj része. Pontosabban a városkép eleme, de feltűnik vagy elidőzik a tájban is. Észrevenni középkori temető falánál éppen úgy, mint citrusfák alá letámasztva, tengerparti sziklák fölött félredöntve, toszkán dombok hátán gurulva, a Dolomitok hágóin kanyarogva vagy Friuli rövid síkságán, a szőlőtőkék között. Mindegy, milyen színű, észreveszed, mert lehetetlen nem észrevenni.

Bár mindenhol megél, természetes lelőhelye a város: az utca tartozéka, elárasztja a járda menti parkolóhelyeket, felzúg tízesével-százasával a zöldre váltó lámpáknál a zümmögő raj. Sok színben pompázik, az ősi verzió az olívazöld. Tavasszal kivirágzik, késő őszig virul, téli álmot nem alszik, dél felé haladva élénkebb marad egész évben, de északon sem vonul búvóhelyre: inkább nedvességálló takarókba öltözik a hideg ellen.

Vespa. Az olasz életérzés és -stílus egyik szimbóluma a második világháború óta. Az olasz szépérzék és formatervezés klasszikusa a 20. század második felének technológiai modernitásában. A bőség korának tartozéka, pedig az éhínség korában született a pusztulás torzói között, életigenlő ötletesség jegyében: kellett egy olcsó, fürge, kis helyen forgolódó, minden sikátorban elférő járművecske a háború sújtotta városok romjai között. Ez lett a Vespa. (És fedett, háromkerekű szállítójármű verziója, az Ape.)

A toszkánai Pisa mellett egy kis iparvárosban született, a háborúban lebombázott Pontederában, az 1884-es alapítású Piaggio motorgyártó manufaktúrában. A kultikussá lett kis robogó 1946-ban indult el hódító útjára. Különleges szépsége a még ma, a műanyagok korában is fémtestű, acélvázú, oldalt jellegzetesen kidudorodó, gömböc karosszéria. Kezdetben volt a Paperinónak (kiskacsa) becézett modell terve, de elégedetlenek voltak a formával, így szerződtették a feladatra Corradino D’Ascanio repülőmérnököt, aki amúgy gyűlölte a motorkerékpárokat, mert nagydarabok, piszkosak és megbízhatatlanok. A prototípus elkészültekor a gyáros Enrico Piaggio felkiáltott: „Sembra una vespa!” – azaz úgy néz ki, mint egy darázs.

Címlapkép: Shutterstock

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés