Csak semmi katonásdi!
Én esküszöm, sajnálom. Őszintén sajnálom. Őszintén és teljes szívemből sajnálom, hogy a libernyákok képtelenek megélni a saját magyarságukat. Kiderült ugyanis, hogy az Alapjogokért Központ „Igazság, erő, felemelkedés – Együtt tesszük naggyá a Kárpát-medencét!” felütésű szemléletformáló kampánya valójában „klerikálfasiszta propaganda”, „militáns háborús uszítás”. A kampány központi eleme amúgy egy szerintem tényleg gyönyörűen sikerült kisfilm, mely egy családtörténet narrációjába ágyazva meséli el a magyar történelem daliás időit és sorscsapásait is. Majd utóbbiak „legmélyebb pontján” – melyet a család vihar előli barlangba menekülése érzékeltet – a szó szoros értelmében minden megvilágosodik, kiderül, hogy „mi vagyunk azok, akikre vártunk”, hogy felelősségünk túlmutat saját magunk sorsán. A záró, szintén erősen felemelő képsorok azt közvetítik ezért, hogy nekünk, magyaroknak a körülöttünk élő népekkel összefogva kell erőt szerveznünk igazságunk mellé: hogy együtt tegyük naggyá a Kárpát-medencét, hogy „Szent István koronájának összes köve újra ragyoghasson”.
Nos, akkor miért is „militáns” ez az egész? A műhiszti – cikkek a balliberális sajtóban, trollok áradata a közösségi médiában, sőt még petíció is indult – közvetlen kiváltó oka a kisfilmet kísérő kampány egyik újsághirdetése volt, mely amúgy már napokkal azelőtt megjelent az online felületeken: ez a film egyik jelenetét, egy első világháborús magyar kitörést ábrázol, „meglepő módon” katonákkal. Ahogy a többi plakát és hirdetés is a filmből vett jelenetekre – a magyar történelem kiemelkedő eseményeire – épül: vérszerződés a hét vezérrel, Vajk megkeresztelése, a nándorfehérvári diadal és Hunyadi, Rákóczi, Petőfi, 1956-os pesti srácok, első világháború. A film ennél persze több mindent ölel fel, de úgy gondoltuk, e jelenetek képi világa ábrázolható hatásosan statikus formában, és tény, ahogy a magyar történelem megannyi fontos eseménye – sőt a legfontosabbak –, úgy ezek is embert próbáló erőfeszítésekhez, harcokhoz, háborúkhoz, fegyverforgatáshoz köthetők. De ez van, ilyen a történelmünk, ez a miénk: és valóban, pontosan ezt üzeni a kampány is. Hogy sok diadal, de sok viszontagság után is itt vagyunk, és felülemelkedve a régiót oly régóta jellemző széthúzáson, most lehet erőnk együtt naggyá válni. Amihez persze szintén bátorság, tetterő, aktív cselekvés szükségeltetik.
Ami viszont talán a konkrét patáliánál érdekesebb, az az, hogy ha kettőt hátralépünk, és a nagytotált nézzük, megint elénk tárul a sajátos balliberális történelem- és politikaszemlélet. Mármint az a hatalmas kamu, amit ezek kapcsán sugallanak, és hogy saját sugalmazásukat mennyire szelektíven alkalmazzák is saját magukra.
