Kommunista Höfgen

2020. augusztus 22. 8:38

Bayer Zsolt
Magyar Nemzet
Odafönt a pulpituson Brezsnyev, Kádár, Biszku Béla. Válogatott gyilkosok. Alattuk pedig, a szószéken, egy fiatal, tehetséges rendező, bizonyos Székely Gábor szónokol.

„Nézem a fényképet a Magyar Nemzet oldalán. 1975-ben készült. Rajta van minden, amitől szabadulni akartunk egykoron.

Odafönt a pulpituson Brezsnyev, Kádár, Biszku Béla. Válogatott gyilkosok. Alattuk pedig, a szószéken, egy fiatal, tehetséges rendező, bizonyos Székely Gábor szónokol. A Magyar Szocialista Munkáspárt 11. kongresszusán vagyunk. Tizenkilenc évvel 1956 után. A kivégzettek jeltelen sírban, a börtönviseltek már akár éjjeliőrök is lehetnek valahol, egy lepusztult, vasporos reszelőgyárban, a nép pedig már önfeledt, már ki vannak mérve az első nadrágszíjparcellák az M7-es mentén, rajtuk kiszuperált Ikarus busz, az asszony horgolt függönyt az ablakára, és a rossz autógumik is be vannak ásva félig a földbe, vidám sárga-piros-kék színekre festve, kijelölvén a birtok s a létezés határait.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 187 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem akarok hatásvadász lenni, ezért nem másolom ide a NER-ben dolgozó III/ I, II, III stb ügynökök, volt állampárti fejesek és tagok, az olajbűnözők, alvilági verőemberek neveit.
Sokan és sokszor megtették már előttem mások.

EZ NAGY TRUVÁJ LETT!

BRÁVÓ!

Válaszok:
marko11 | 2020. augusztus 22. 20:54

Mi van, szó bennakad, hang megszakad, és csak ennyit sikerül kinyögni? Netán téged is talált ez az írás?

Ez a magasrangú kommunista funkcionárius 2000-ben bombaként ható könyvet jelentetett meg, amelyben teljesen leszámol azzal a rendszerrel, amit lényegében egész életében kiszolgált. Könyve angol fordításából idézek lényeges megállapításokat:
Mit adott a bolsevizmus a világnak, a népeinek és az egyénnek?

A világnak: lázadásokat, rombolást, erőszakos forradalmakat, polgárháborúkat és erőszaktevést az egyéneken.
A népeinek: szegénységet, ínséget, törvénytelenséget, anyagi és szellemi rabszolgaságot.
Az emberiségnek: végtelen szenvedést.
Az egyénnek: a bolsevik állam megvonta az egyéntől a szabadságot, a becsületet, az erkölcsöt, a gazdagodást és még az Istenben való hitet is.
A bolsevizmus nem más, mint sokarcú ördögi tobzódás, egy militáns embertelen bohózat.
Forrás:Alexander N. Yakovlev: A Century of Violence in Soviet Russia (Az erőszak évszázada Szovjet-Oroszországban), Yale University Press, 2002, 234-35. old.

Ezt szolgálta Székely, nem mást. A művészi érzékenysége még ezt se vette észre?

Na azért csak óvatosan azzal a kommunistázással.
Guglizz rá, hogy hogyan is áll a Fidesz az egykori MSZMP és KISZ tagokkal.
Ha 89-ben kinyírják a kommunistákat, akkor a Vezérednek például már nem élne az apja és sok mai prominens Fideszes is már alulról szagolná az ibolyát.

Keressünk!
A csúcsban 840,000 törzskönvvezett párttagból elég lett volna fölülről számolva 840 darab, minden ezredik, fölakasztása, hogy csöndben legyen a többi.

Ez így van. Látni azt kell, sajnos, h. az ország fele az övék, a gondolkodás, vélemény szempontjából. Ilyenre van alakítva a véleményük aszerint, h. fogyasztják-e a balos médiát, v. inkább a szemüknek hisznek.

Ez főleg azért keserves, mert ez az egész még nagyon vissza fordítható és a kinti, nyugati világ az ő partnerük. El fog az dőlni, talán egy évtizeden belül, h. Közép-Európa megmarad-e a normalitás szigetének, v. jön nálunk is az őrület és nemcsak az, de bármennyire természetellenesnek tűnik, mint nem mellékes velejáró, a tanult, dolgozó, iparkodó középosztály anyagi ellehetetlenítése. Középosztály ebben az értelemben minden, munkáját jól végző szakember.

Az öregek ki fognak maradni a végkifejletből és talán ők így jobban járnak.





Nem felmentve a Bayer által említett gyilkosokat, de, ugye a náluk még nagyobb gyilkos amerikai elnökökről (Vietnam, Irak stb.) vajon írt-e Bayer?
Ja, és mi köze az ifjú Székely Gábornak ezekhez a gyilkosságokhoz?
Ennyi erővel "leleplezhetné" a Liberális Internacionálé egykori ifjú alelnökét is!

"És éppen arról szól Szabó István zseniális filmje, a Mephisto, hogy vajon a tehetség felmentést ad-e a gazemberség alól."

...ahogy az ex Népszabadság ex újságírója is elmagyarázta

Figyu fittyfaszkám, rágugliztál, hogy hogy hány " köpönyegforgató komcsi kollaboráns" van most a Fideszben??
Ha nem, akkor inkább húzd be a farkadat és menj vissza a sarokba.

Egyetértünk.
Amúgy arra tudsz válaszolni, hogy a Fidesz miért szavazza le újra és újra az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát??

Rossz a hasonlatod. A Szabad Nép korszakban nem volt ellenzék, nem volt másik oldal, nem volt másik párt.
Ez a szituáció sokkal inkább arra hasonlít, mintha 30 évvel 1945 után leváltanák a német színészképző éléről Leni Riefenstahlt, aki erre elkezdene diktatúrázni.

A 148 millió hullás világnézetet tolta:

A Szovjetunióbeli kommunisták áldozatai: 61,911,000 lélek. Forrás: R. J. Rummel: Lethal Politics, Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Halálos politizálás, szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publishers, 1990. www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM

Népi Kína: 73,237,000 áldozat. Forrás: R. J. Rummel: Chinas Bloody Century, Genocide and Mass Murder since 1900 (Kína véres évszázada, népirtás és tömeggyilkosság 1900 óta), Transaction Publishers, 1991. Továbbá Rummel korrekciója, 2005-ben. Forrás: www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM

A továbbiak forrása: Chris Banescu: The Communist Holocaust, www.orthodoxytoday.or./blog/

A koreai kommunisták áldozatai: 3,163,000 lélek.
A kambodzsai kommunisták áldozatai: 2,627,000 lélek.
Az afghanisztáni kommunisták áldozatai: 1,750,000 lélek.
A vietnámi kommunisták áldozatai: 1,670,000 lélek.
Az etióp kommunisták áldozatai: 1,343,610 lélek.
A jugoszláv kommunisták áldozatai: 1, 072,000 lélek.
A Mozambique-i kommunisták áldozatai: 700,000 lélek.
A román kommunisták áldozatai: 435,000 lélek.
A bolgár kommunisták áldozatai: 222,000 lélek.
Az angolai kommunisták áldozatai: 125,000 lélek.
További kilenc országban a kommunisták áldozatainak száma 100,000 vagy annál kevesebb.

Ez összesen 148,705,610 idő előtt, erőszakkal elpusztított élet.

Tévedsz.
Szofisztikáltan megkaptad a feladatod.
Egyértelműen.
A fagyi visszanyalt.
A hazug barmok így szoktak járni.

Konkrét kérdésre konkrét választ vártam.
Persze ahhoz három agysejtnél több kell.

Mondjuk a nagy nyilvánosság nem azonos a "sok mocskos újságíróval", szóval ez nagyon zsenge érv.
Ezt a lépést Lengyelország már 2005-ben megtette.

...amikor a Hatalom 1. sz. szócsöve höfgenezik...hát...( ide vmi nagyon csúnyát kellene írnom, de az nem az én stílusom)

Azok az akták nem lettek lezárva a rendszerváltáskor, a kisebbik baj az, hogy törölhettek belőle, a nagyobbik meg az, hogy bármit hozzáírhattak. Nem hiteles, ezért nem lenne értelme már közzétenni.
Sajnos.
Ez a lehetőség ugyanúgy elúszott, mint a lusztrációé 94 előtt.
Viszont amit még meg lehet tenni: feltérképezni az akkori hatalmi szervezetet, döntéshozó struktúrát, amennyire csak lehet, és ezt elérhetővé tenni.

Ha viszont szerinted nem rejtenek ezek olyan nagy titkokat, akkor még kevésbé értem, hogy ez miért akkora nagy titok????

Na mesélj már, miért vagyok én érintett, hátha megvilágosodom!!
Amúgy azt, hogy "bele gebedsz", úgy írjuk helyesen, hogy "belegebedsz".
Javaslom, hogy mielőtt elkezdesz máson rugózni, előbb mélyedj el a magyar helyesírás rejtelmeiben.

Igen is meg nem is, kedves Zsolt.

Höfgen nem azért működött együtt a nácikkal, mert náci volt, hanem úgy gondolta, hogy cserébe csinálhatja tovább a maga művészetét. Csakhogy átlátott rajta a hatalom, mert át akart látni rajta. Olyan helyzetekbe hozták, ahol kiderült, ki támogatja őket hitből és ki alakoskodik. A kommunizmusban is tudni akarta ezt a hatalom, a kádárizmusban is, nagyjából 1963-ig. Az "aki nincs ellenünk, az velünk van" politikai érában azonban már nem. Onnantól megelégedtek azzal, ha valaki nyilvános gesztusokat tett. (Ez alighanem magyar sajátosság. Illetve ma már a kínai és talán a vietnami rendszer is alkalmazza. Még az is lehet, hogy Kádártól vették át.) Onnantól lett sokak számára életstratégia belépni a pártba és belülről "tágítani" a határokat. Ehhez persze többnyire volt valameddig valamilyen ideológiai vonzalom is, de nem politikai azonosulás. Minél többen voltak ilyenek, annál kevésbé kellett alakoskodniuk. És voltak. És utólag el kell ismernünk, hogy működött is a dolog. Na nem annyira, amennyire remélték, de működött, humanizálódott ettől a rendszer. Höfgenizmus volt ez is, nem vitás, volt ára is, de nem feledkezhetünk el arról, hogy akkoriban mindannyian úgy gondoltuk, hogy az a rendszer sokáig fog tartani, egész életünket abban fogjuk leélni.

Mi, akkori ellenzéki beállítottságú fiatalok utáltuk azt az atyáskodó leereszkedést, amelyet ezeknek az 56 után betört, meghajlított embereknek egy része felénk tanúsított, de ezt a helyzetet nem lehet a mából, a mai szabadságból megérteni és elítélni. Az atomfegyverek egyensúlyára épülő kétosztatú világ súlya alatt EZEN AZ OLDALON élni az azóta felnőtt nemzedékek számára (tapasztalatból mondom) elmesélhetetlen.

És ne keverjük ide a besúgás kérdését. Az alakoskodó együttműködés, a 'höfgenizmus' és a besúgó hálózat ugyanannak a rendszernek két egymással alig érintkező szintje. Székely Gábornak párttagként nem kellett az elhárítás felé jelentenie. A párttagokat is megkereste az elhárítás bizonyos ügyekben és bizonyos személyekkel kapcsolatban, de nem kényszeríthette őket jelentésre. Sokan közülük, mégpedig a hatalmilag is azonosulók önként elmondtak az elhárító tiszteknek mindent, amit tudtak. Az alakoskodók nem, mert párttagként megengedhették maguknak az udvarias hárítást.

Székely Gábor tehát nem azonos Szabóval, Tarral, Bódyval. 1975-ben, amikor a kongresszusi felszólalásról a fénykép készült, középiskolásként rendszeresen jártunk a szolnoki színházba és tanúsítom, hogy Székely Gábor rendezéseiben nyoma sem volt "az új szocialista ember" formálásának. Az igazi polgári színház volt, Székely pedig egy tipikus alakoskodó, aki tisztában volt azzal, hogy enélkül kicsinálnák őt és a színházát és nem tudná a rejtett üzeneteit átadni. Székely és a hasonlóak mentették át az európai polgári kultúrát a kommunizmuson. Tisztelem érte és köszönöm neki, mert nélküle kimaradt volna az életemből egy hatalmas élmény, nem lennék, nem lettem volna az, aki vagyok. Az ő színháza ma is zsinórmérték számomra. (A mai színházi világ sajnos nem éri el azt a szintet. Nem is járok már több, mint egy évtizede színházba.) És sz.rok a kongresszusi felszólalásra.

Ahogy Szabó István és Bódy Gábor filmjei nélkül sem lennék az aki vagyok. Ők is átmentették a kommunizmuson az egyetemes polgári kultúrát. Sajnos alighanem olyan áron, amit morálisan már nem lehet nem elítélni. Itt már gondban van az ember.

Szerencsére azonban a rendszer csak a fél életemig tartott és az a küldetés, amit ezek az emberek akkor, ott teljesítettek megszűnt, átértékelődött. Ám, ha még mindig tartana, meglehet, olyan világ jött volna Kádár után, amelyben az ő alkotásaik éltetnék ma bennünk a reményt.

A rendszerváltozás után helyreállt az élet normális, kaotikus szabad világa ide-oda állásokkal, veszekedésekkel, túlzásokkal, politikai propagandákkal. Mindannyian, az egykori alakoskodók, besúgók is beilleszkedtek ebbe az új világba. A jót könnyű megszokni és ez a rend, minden bajával-gondjával, jövő iránti aggodalmaival jó, ahhoz képest. A mai Székely Gábor már egy az itt viaskodók, világnézetek között hadakozók közül. A magam részéről tojok a véleményére, mert a nemzeti-szabadelvű-konzervatív értékmezőben mozgok, ő pedig alighanem egy egész másban. De a múltat akkor sem értelmezem át a mából, kedves Zsolt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés