Tenyérnyi éden a senki földjén

2020. augusztus 13.
Európa legnagyobb egy nemzethez tartozó gyümölcs­gyűjte­ményének gazdája, az ősi Kárpát-medencei gyümölcsösök Bartók Bélája tenyérnyi édent hozott létre a nyugati határszélen, az egykori göcseji gyepűn – önerőből. Máig oltja a ritka fákat, de háromezer-ötszáz megmentett fajtánál abbahagyta a számolást. Piros picsaszilva, bakszarkörte, kormos alma, őszi nyúlfejű irombás és társaik, ezernyi zamat az elmúlt ezer évből, avagy Isten legszebb gyümölcsöskertjének egy darabja köszönhető a megszállott pórszombati gyümölcskertésznek, Kovács Gyulának. 

Klementisz Réka interjúja a Mandiner hetilapban.

Szépnek szép a szabványba passzított, viasszal kezelt, ausztrál eredetű granny smith alma meg a francia nemesítésű bosc kobak importkörte a hipermarketekben, csak egyrészt mi közünk hozzájuk, másrészt mit tudnak ahhoz az ezer­háromszázféle körtéhez és szintén több mint ezerfajta almához képest, amelyeket Kovács Gyula gyűjtött össze a nyolcvanas évek végétől napjainkig a Kárpát-medencében. „Európa még a gatyát sem ismerte, mi a régi krónikák szerint már gyümölcsfajtákat különböztettünk meg. Csak a Göcsejnek több körtefajtája volt, mint egész Franciaországnak!” – mondja, és nem a hasára ütve sorol adatokat. Közel négy évtized gyűjtőmunkájának eredményeként ma tizenegy telken, tíz hektár területen több mint háromezer-­ötszáz gyümölcsfajtát őriz. 1700-as években épült medesi pincéjében a Göcsej pusztuló néprajzának utolsó töredékei kaptak menedéket. 2010 – a pálinkatörvény kihirdetése óta – csak a Göcsej régi körtefajtáiból száztizenkét­félét főzött le, első szabad pálinkája tüskés körtéből készült. 

„Európa még a gatyát sem ismerte, mi már gyümölcsfajtákat különböztettünk meg. Csak a Göcsejnek több körtefajtája volt, 
mint Franciaországnak!”

A zamatuk? „Első érésű gyümölcsből a pálinka olyan, mint egy Liszt-rapszódia, utolsó érésűből pedig olyan, mint egy rekviem” – sommázza egy mondatban, amit szavakkal leírni még gourmet-kóstolói szakszókinccsel is lehetetlen. Hát még a Kovács-féle gyümölcseceteket!

Fotó: Muray Gábor

Mindez akár pálinkafetisizmusba torkolló szakmai rajongásnak is hathatna egy erdészből gyümölcsésszé avanzsált hobbistától, csakhogy Kovács Gyula falujában, Pórszombaton Európa legnagyobb egy nemzethez tartozó gyümölcsgyűjteménye jött létre, és neki köszönhetően ma már közel háromszáz tündérkert terem a Kárpát-medencében. Számos szellemi követőjével együtt visszatekerte az időt úgy ezer évvel, így aki nyitott rá, olyan szilvát, körtét, cseresznyét ehet a szabványosított importgyümölcsök és a tujákkal teleszórt egyenkertek korában, mint Szent István országának népe.

„Egykor pontosan tudták, mire való a tüskés körte vagy a hébérkörte, a mai göcseji ember legfeljebb piros almát meg sárga almát ismer”

Piros picsaszilva, bakszarkörte, nyári apró hébér, csicsói üvegcseresznye, mosolygó batul? Már fogalmunk sem lenne róluk, ha a beszédes nevű, kihalásra ítélt gyümölcsfák mögött Kovács Gyula nem látja meg a több ezer fajtából álló őshonos erdőt és vele együtt a kivesző néprajzi, gasztrokulturális örökséget is, amelyből saját erőből, családja segítségével nekilátott menteni a még menthetőt.

Fotó: Muray Gábor

Isten legszebb gyümölcsöskertje lehetnénk

„Egyszer erdészként a Göcsej és az Őrség határára vitt az utam jó harmincöt éve. Az út szélén egy kilencvenéves öregember épp bakszarkörtét szedett. Szedegettem vele, ő meg mesélt. Volt még vagy harmincféle másik körtefája a kertjében, szedtem azokból is a kosárba. Amikor észrevette, rám szólt: az nem lesz úgy jó. Az ő pálinkája ugyanis csakis bakszarkörtéből készülhetett. Mivel a szocializmusban még a zokniból is pálinkát főztek, nem rajongtam érte, de kíváncsi lettem az övére, pár hét múlva visszamentem. Elállt a szavam, amikor megkóstoltam. Akkor jöttem rá, hogy gyümölcsből is lehet pálinkát készíteni, nem kell hozzá cukor, élesztő, pektinbontó sem. Ezt már akkor is kevesen tudták, pedig a pálinka a Göcsejben valószínűleg régen ilyen lehetett” – meséli a gyűjtőszenvedély előtti időkről. Meg akarta érteni, miért kellett egykor több tucat – többnyire különböző – gyümölcsfajta egyetlen kertbe, s ehhez képest miért elégszik meg a mai ember ennek a töredékével. Ha egyáltalán ültet még gyümölcsfát…

Címlapkép: Muray Gábor

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés