Divat lett kihajítani Marxot, meg a nyomában kifejlődött diverz gondolati hagyományt.
„Releváns-e Marx a XXI. században? Tesszük fel maguknak a kérdést A tőke írójának születését követő bicentenáriumi ünnepségsorozatot követően egy egykori államszocialista ország polgáraként. 1991-ben felbomlott a Szovjetunió, felszámolva a XX. század második felének hidegháborús éráját. Sorra buktak meg a kommunista pártok vezette államszocialista rendszerek Kelet-Európában és Ázsiában. Véget ért a kétpólusú világ, az Egyesült Államok győztes szuperhatalomként került ki a konfliktusból, hegemónként lépve át a XXI. századba.
A kapitalizmusnak mint társadalmi-gazdasági rendszernek nem maradt érdemi kihívója, sőt, egyes értelmiségiek már a történelem végéről beszéltek. Divat lett kihajítani Marxot, meg a nyomában kifejlődött diverz gondolati hagyományt, mint olyasvalamit, ami egyenlő a megbukott tervgazdaság miatt kenyérért sorban állók tömegével, a Gulágokkal, a Vörös Khmer rémtetteivel, a városokat elborító, tévesen szocreálnak nevezett panelházak betonfalansztereivel, esetleg a padláson porosodó Lenin-összessel.
Marx látszólag olyan elavult kérdéssé vált, amiről már csak ősz professzorok vitatkoznak, de az emberek többségének az állampárt által kisajátított, parancsra kivezényelt, a munkások helyett a munkát ünneplő parádék és a balatoni SZOT-üdülő jutott eszébe. Kedvelt kortárs klisének számít, hogy mind a reformista, mind pedig a forradalmi baloldal válságban van. Súlyos köteteket, polcok tömkelegét töltik meg az értelmiségi értekezések ennek okairól. Hogy vajon hol kezdődött ez a válság, 1917-ban Péterváron? 1959-ben Bad Godelsbergben? Talán a 68-as diáktüntetéseket követően? Erről eltérő értelmezések vannak.”
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
Nem tudják teljesíteni a bürokraták elvárásait, sem pedig visszafizetni a felhalmozott politikai adósságaikat.
De ki készítse el?
Volt, aki csak annyit kérdezett, „miért hagyják, hogy törvénytelenségre oktassa a hallgatókat?”.
Gálvölgyinek fontosabb volt Orbánon rúgni egyet (mintha jutalékot kapna érte a Tiszától), mint arra ügyelni, hogy amit mond, az hiteles és pontos legyen. Horváth K. József írása.
Hogy ne léphessünk ugyanabba a folyóba többször, mindig emeljük fel még létező mutatóujjunkat, ha valaki Ceausescut élteti: eddig és ne tovább! Ungváry Zsolt írása.
A hozzászólók szerint Roger Köppel tevékenysége kiemelkedő, mivel már Svájcban is meggondolja az ember, hogy mit beszél a nyilvánosság előtt.
Két sítúrázó súlyos sérülésekkel került kórházba.
Nemzetközi közbenjárással jött létre az ideiglenes fegyvernyugvás, de ez még nem az, amire mindenki vár.
