Most az ellenzéki képviselők hallgatnak, cinkosan végigkövetik az általuk felhergelt baloldali gyűlöletkórus Koncz Ferenc ellenes beszólásait. Pedig elfogadták a csokit Feri kosarából, megköszönték és csendben megették. Most is csendben vannak, hallgatnak, nem emelik fel szavukat a gyűlölködők ellen. Pedig a szólásnak is van ideje és a lövészárkokon átívelő tisztelet is kijár a nagy embereknek. Feri nagy ember volt, megilletné őt a tisztelet, még ellenzéki oldalról is. De a baloldal egy része gyalázkodik, a másik része hallgat. Ilyenek ők.
Mi itt lenn a harcállásban talán ismét mondanánk Ferinek, hogy mégsem kéne őket csokival kínálni. De biztos vagyok benne, hogy Feri, igazi úriember módjára, ismét vinné a kosarában a finom szerencsi csokit, kínálná a baloldali képviselőket is, és mosolyogna, úgy, ahogy ezt most bizonyára felülről is megteszi a baloldali bajkeverőket látva.
Feri, Isten veled, hiányozni fogsz...”