Most döntesz az életedről!

Meg Jay pszichológus „Why 30 is not the new 20” című Youtube videójában a húszas éveikben járó fiatalokhoz szól, akiket arra figyelmeztet, hogy bár bizonyos szerepek valóban későbbi életkorra tehetőek manapság, vigyázzunk a jövőnk tervezését illetően! A húszas éveket tartja meghatározónak abból a szempontból, hogy milyen felnőtté válunk.

(A videóhoz magyar nyelvű felirat elérhető a felület jobb alsó sarkára kattintva)

A karrier első 10 évét kiemelt jelentőségűnek látja a későbbi jövedelem szempontjából. Az emberi agy az idő múlásával veszít a rugalmasságából, így a szokásainkat, gondolkodásmódunkat a húszas éveink végéig könnyedebben tudjuk alakítani. A párválasztást a „székfoglaló” nevezetű játékhoz hasonlítja, amikoris a húszas években még mindenki játéknak fogja fel a randizást, majd harminc éves korban „a zene kikapcsol, és mindenki leül”.

Harminc év körül az ember sürgetést érezhet élete minden területének a rendbehozatalára, mint például a karrier, a partnerválasztás és a gyermekvállalás. Ezen feladatok egyidejű kezelése azonban frusztráló, és sokkal nehezebb, mintha ezeket a húszas éveinkben kezdenénk megalapozni. A fiatalokhoz intézett tanácsai:

1.  Csinálj valamit, ami értéket ad ahhoz, aki te vagy! Invesztálj most magadba, hogy azzá válj, akivé szeretnél!

2.  Az új lehetőségek, mint egy új lehetséges randipartner, vagy egy új állás általában egy ismerős ismerősétől származnak, ezért építsünk kapcsolatokat, és járjunk nyitott szemmel!

3.  A házasságodon való dolgozás legjobb ideje, mielőtt megházasodsz! Az egyszerű időtöltés helyett, tudatosan válassz párt!

Elmondható, hogy a társadalom megváltozása nagymértékben hozzájárult az életkori szakaszok átalakulásához.

Régen természetes volt, hogy az alapfokú tanulmányaik befejeztével a fiatalok házasságra keltek, családot alapítottak,

és minél előbb munkába álltak, hogy biztos háttérrel igyekezzenek családjukat támogatni.

Nem volt ennyire jellemző a szerelmi partnerek közötti válogatás, gyorsabban és hosszabb távra választották ki társukat az emberek. A munkaerőpiac sem kínált ennyiféle lehetőséget, az egyetemi tanulmányokat pedig kevesebben engedhették meg maguknak.  

Bár a cél ugyanaz, a hosszútávú kapcsolatra törekvés, amely egy boldog házasságot és családalapítást eredményez, az odavezető út mégis rögösebbnek bizonyul.

Manapság nagyobbak az elvárások az ideális szerelmet illetően, illetve könnyebben váltunk partnert a meglévő kapcsolat sikertelensége esetén.

Az internet világa és a média is hozzájárul ahhoz, hogy az emberek ne elégedjenek meg kevesebbel, mint a tökéletessel, hiszen a lehetőségek száma szinte végtelen. A párnélküliség nem hat ösztönzően a szülői házból való kiköltözésre, viszont erősítheti a gondolatot, hogy a munkaerőpiacon kínálkozó lehetőségek száma is végtelen, ott sem muszáj azonnal gyors, életre szóló döntést hozni.

Az egyre népszerűbbé váló felsőoktatás növeli az egyén önbizalmát a magas képzettség birtoklása által, személyiségét pozitív irányba befolyásolja, és fontos élettapasztalatok megszerzésére ad lehetőséget. Ez bár több szempontból is pozitív hatással lehet a világban a helyét kereső fiatalra, túlzott életkori kitolódása hátrányokat eredményezhet számára. Egyetértek Meg Jay álláspontjával, miszerint a húszas éveket bölcsen kell eltöltenünk, és igyekeznünk kell megalapozni az életünk minden területén valami hasznosat.

Könnyebbség mindenki számára, ha már fiatalon megtalálja a megfelelő karriert és partnert, amire később lehet alapozni.

Bár fontos, hogy mindent a megfelelő életkori szerepek szerint igyekezzünk tenni és építeni a biztos alapokon álló jövőnkért, de az élet nem egy versenyfutás az idővel.

Az életkori szerepeknek való megfelelési kényszer frusztrálóan hathat az egyénre, és nem biztos, hogy a saját útját felfedezve, egészségesen eljut a saját önazonosság megtalálásához. A megoldásoknak is alkalmazkodniuk kell a változó világhoz.

A félelemmel teli fiatalok megsegítésére azt a megoldást látom, ha a megfelelő párválasztáshoz van előttük egy követendő pozitív minta,

illetve valóban már fiatalabb korban tudatosan azt a kapcsolatot keresik, akivel hasonló értékrendjük és személyiségük alapján biztonsággal tervezhetik a jövőjüket. A tanulmányi pálya kiválasztásakor megpróbálni racionálisan dönteni, ami magában foglalja a képességeik szintjét, az érdeklődési körüket, és a későbbi megélhetést a választott szakmából. A tanulmányok folytatása alatt, vagy esetenként a befejeztét követően jó ötletnek tartom a külföldi munkavégzést, vagy az itthoni különféle munkaterületekbe való bepillantást, amely során az egyén megtapasztalhatja, hogy melyik szerepkörben állja meg a helyét.

Az érzelmi és anyagi szülői támogatás fontos az egészséges énkép fejlődéséhez, és a vágyott képzettség eléréséhez,

de az arany középútra való törekvést látom helyesnek.

Mint ahogy a túlféltő szülői gondoskodást, úgy a túl szigorú családi légkört sem tartom kedvezőnek. A felnőni nem vágyó fiatalok esetében nem feltétlenül a kényelemről, nemtörődömségről és a jövőkép hiányáról lenne szó minden esetben.

Olykor ezek a fiatalok elakadtak az életük valamelyik területén, és félnek attól, hogy kik lesznek ők valójában akkor, ha a szüleik már nem lesznek mögöttük.

Milyen képességekkel rendelkeznek, amikkel képesek lesznek egyedül megállni a helyüket a világban, és ki fogja őket szeretni? Ez az elakadás több okból történhet, illetve a megnyilvánulási formáikban is vélhetünk felfedezni eltéréseket. Valaki még a szülői házban lakik, valaki képtelen párt találni, valaki önkárosító szokások rabjává lesz. Az életkori szerepek ráerőltetése helyett, mint az egyedül élés, vagy a párválasztás helyett célravezetőbb megtalálni azt az okot, ami miatt az illető abban a bizonyos szerepben ragadt, és támogató családi-és baráti környezettel, szükség esetén pedig szakember segítségét kérve, lépésenként haladni a megoldás felé.

„Dédelgesd álmaid és terveid, mert lelkedből fogantak; nyomukban valósul meg mindaz, amit elérsz.”

/Napoleon Hill/

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.