Na jó, ilyen nincs: Fekete-Győr újra zuhany alá tolta az elektromos rollert – igaz, ezúttal nem szó szerint

„Az Orbán név mára egyet jelent mindazzal, ami elől a fiatalok hanyatt-homlok menekülnek Magyarországról” – szögezte le Fekete-Győr András szigorúan és határozottan,

De persze értjük, hogy az „orbáni politikára” gondolt a szerző, mondván, az jelent egyet a kilátástalansággal, márpedig a fiatalok „nem akarnak többé egy korrupt, elszegényedő, elnyomó országban élni. Hanem egy szabad, európai Magyarországon akarnak, ahol az érvényesüléshez nem protekció kell, hanem tudás, szorgalom és valódi teljesítmény”.

pláne összevetve a mai „kilátástalanságot” a 2010. áprilisi állapottal (mi a tipp, fiatalok, 2010-ben mekkora volt az ifjúsági munkanélküliség? és azóta hogyan változott Magyarországon és Lengyelországban, és hogyan például Finnországban vagy Romániában? Jé, hogy Romániában ugyanúgy 27 százalék körül maradt, miközben Magyarországon felére csökkent? Különös! Hogy Tusk hatalomra kerülése óta Lengyelországban némileg nőtt, míg Magyarországon mérséklődött? Mik vannak!);

azért mégis fűzzünk hozzá néhány kósza gondolatot, egészen pontosan: tényt.

Nem szokásom vagyonnyilatkozatokban kurkászni (bevallom, nemigen rendít meg az se, hogy Lázár János 2016-ban például vett egy kettőszáz-huszonhat négyzetméteres dél-alföldi szántót, vagy hogy 2013 óta haszonélvezője egy 0,2 hektáros kivett mocsárnak, és ezáltal máris kettővel több ingatlanja lett) – de arra azért szabadjon rácsodálkozni, hogy a kilátástalanságot prédikáló

Noha két és fél éven át kapta a parlamenti képviselői tiszteletdíjat és a pártelnöki fizetést, ennek semmi jele: gépjárművel, egyéb vagyonelemekkel nem rendelkezett, a 29 éves kora óta eleve meglévő budai lakását mindvégig kiadta (időközben emelt is egy combosat a bérleti díjon, így 2024 elején a 43 négyzetméterért már 200 ezer forint fölötti összeget kasszírozott, hogy aztán Kollár Kingával kórusban sóhajtozzon a lakásbérlés drágaságán).

Amivel semmi probléma nem lenne, csak azért fura, mert nem illeszkedik a kilátástalansággal és az elszegényedéssel kapcsolatos eszmefuttatásához. Ha egy családapa ilyen jövedelem mellett sem tartja szükségesnek, hogy egy saját nevén lévő ingatlanban éljen és/vagy az ínségesebb időkre félretegyen, hanem simán elvan az aktuális körülményeivel, akkor érthetetlen, miért van ilyen erősen meggyőződve arról, hogy egy átlag fiatal viszont kénytelen hanyatt-homlok menekülni az országból, ha egyelőre nem saját lakásban él, és/vagy nincs kellő számú millió a számláján. Ahogy az sem világos, mi gátolta őt jól kereső képviselőként abban, hogy

Fekete-Győr András az egybefüggő Orbán-kormányok nyolcadik esztendejében, 29 évesen belbudai ingatlanhoz tudott jutni – ez is mintha ellenpélda lenne a rettentő orbáni kilátástalanságra (ha a szülei segítettek neki, akkor is: vajon hány 29 éves belbécsi, belberlini, müncheni, londoni vagy zürichi fiatal rendelkezik tehermentes saját otthonnal? 2021-ben Németország egészét – tehát nem a nagyvárosokat – tekintve a 35 év alattiak 2,2 százaléka volt egyedüli tulajdonosa a saját, jellemzően jelzáloggal terhelt otthonának). Lásd még a szintén momentumos Bedő Dávidot, aki az egyetem mellett végig dolgozott, majd 2017-ben, diplomaszerzés után két évvel, némi hitel segítségével vásárolt egyedül egy XI. kerületi lakást –

(De, de, a Momentum szerint 2017-ben már bőven lakhatási válság volt.)

Aztán itt ez a hanyatt-homlok külföldre menekülés. Fekete-Győr András a húszas éveiben kétszer ment peregrinációra, mindkettő után hazatért. Most itt áll a Momentum romjai fölött, a választásokon nem indul, korábbi megállapítása szerint pedig az ügyvédi és jogtanácsosi pálya nem neki való. A fideszesebb munkaadóknak egy ázott roller jut róla eszébe, a TISZA számára ő nemkívános óellenzéki, ráadásul még priusza is van – messze bizonytalanabbnak tűnik a helyzete, mint egy most végzős mérnöké vagy épp munkába álló villanyszerelőé.

Szalad például Hollandiába, ahol egy kétgyermekes, kétkeresős családban a gyermekek óvodába/bölcsődébe járatásának nettó költsége egy negyed átlagfizetésnek megfelelő összeg, amihez hozzájön a csinos lakbér?

Nincs az efféle menekülésnek semmiféle jele. De ha saját magáról elhiszi, hogy képes itthon boldogulni, akkor

A Qubit szerint „a magyar egyetemisták 45 százaléka tervezi, hogy külföldre költözik” – ennek a 45 százaléknak azonban csak egyötöde tett is már ennek céljából „komolyabb” lépéseket (úgymint nyelvtanulás). Azaz az egyetemisták 10 százaléka, akik esetében a külföldre költözés még mindig nem feltétlenül egyenlő a sírig tartó emigrációval, hanem jelenthet nagyon dicséretes tapasztalatszerzést, pénzgyűjtést, körbenézést, majd feltankolva hazatérést is.

– ez nemigen fogja elősegíteni, hogy kevesebben menjenek külföldre, attól tartok. Kampánytechnikailag az teljesen érthető, ha egy tiszás blöffölve mantrázza, hogy itt már mindenki a Tiszára szavaz: nyilvánvalóan ezzel akarná magukhoz édesgetni azokat, akik elbizonytalaníthatók aszerint, hogy a tömeg merrefelé húz. 

Mindeközben az egyik fő célországnak számító Németországban az Ernst & Young kutatása szerint 2024-ben az egyetemisták 41 százaléka nevezte elképzelhetőnek, hogy a karrierje érdekében külföldre távozik – ez nem tűnik nagyságrendekkel kevesebbnek, mint az említett magyarországi 45 százalék. Arrafelé tavaly

és a jellemző nem a hesseni nyugdíjas thaiföldi letelepedése, hanem a jól képzett friss diplomások és szakik lelépése. Egyidejűleg a 18 és 25 év közötti németek mindössze 16 százaléka véli úgy, hogy ott szorgalommal és kemény munkával bizonyosan feljebb lehet kapaszkodni a szülőkhöz képest;

egyharmada pedig azt állította, hogy az utóbbi három évben csökkent benne a motiváció, hogy a saját képességeivel előbbre vigye az országot – ami a kutatásvezető professzor szerint egyfajta belső migrációt, a saját csigaházba való passzív visszavonulást jelent.

Valójában ugyanis a helyzet teljes félreértésére utal az, ha valaki a mai tizen-/huszonéveseknél gyakori lehangoltság okát egy „O”-val kezdődő és „rbán”-ra végződő névben látja. Világszerte megfigyelhető a jelenség: míg korábban az élet során a jóllét jellemzően U alakú görbét írt le, azaz a fiatal remekül volt, aztán az életközép környékéig egyre inkább jelentkezett stressz és depresszió, majd időskorra ismét érkezett valamiféle derű, a mai kutatások (köztük egy 44 országot érintő elemzés) szerint

Hogy ez mitől van és mivel orvosolható, arról bőségesen lehetne és kellene is töprengeni (az például már bizonyítottnak mondható, hogy egy „o”-val kezdődő és „kostelefon”-ra végződő eszköz is közrejátszik a dologban) – így hát bízzunk benne erősen, hogy a momentumos politikus előbb-utóbb nekiáll, és a könnyen cáfolható közhelyek pufogtatása helyett „tudást, szorgalmat és valódi teljesítményt” megcsillantva kezd dolgozni a fiatalok mentális egészségének előmozdításán.

***

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Illyés Tibor)

***

***