Bezzeg Nyugaton!

„Tehát lehet röhögcsélni, hogy a magyar kormány már-már monomániásan migránsozik, és provinciális módon bezárkózik, de szóljon, aki szeretné, hogy bő száz, ismeretlen nyelven üvöltöző, háborúban edződött izmos férfi verje szét az utcáját, üzlethelyiségét és/vagy autóját. Merthogy az »elszigetelt eset« érv is kezd kínossá válni, amikor hetente csodálkozik rá egy-egy nyugati város erre a sajátos jelenségre. (»Felfoghatatlan, hogyan történhetett ilyesmi« – írja a Twitteren sírós szmájlival a migránspárti német szocdemek antifa társelnöke a stuttgarti sajnálatos események után.)

»A digitális oktatás abból áll, hogy beszkennelt feladatlapokat kell megoldani, majd a megküldött megoldások alapján leellenőrizni« – fakadtak ki német szülők, és személyes érintettség okán tanúsíthatom, hogy így igaz: számos nyugati iskolában sikerült az interaktivitás és a kreativitás teljes mellőzésével lebonyolítani a távoktatást. Felmérések szerint Németországban másfél hónap alatt az alsósok 7-9 százalékának volt valamiféle online órája: »Túl sok gyerek nem fér hozzá otthon számítógéphez, ezért nem lenne fair ilyen eszközöket használni« – hangzik a magyarázat.

Ausztriában a hátrányos helyzetű gyerekek 20 százaléka egyáltalán nem volt elérhető; a német ZDF szerint a gyerekek nem kis része »egyszerűen elveszett, semmiféle kapcsolat nincs velük« – eleve meg sincs a telefonszámuk, de sokszor tolmácsra is szükség lenne a szülőkkel történő kommunikációhoz. Tehát amikor Bősz Anett olyanokat mond, hogy a magyar kormány a digitális oktatás »súlyos gyermekbetegségei« miatt »végérvényesen elszakítja a nyugat-európai fejlődéstől a magyar diákjainkat«, akkor azért legalábbis fogjunk gyanút, hogy túloz. Nem, nincs eleve elrendelt »nyugat-európai fejlődés«, és nincs az a rossz mozdulat, ami miatt bárkitől »végérvényesen« leszakadnánk. Igen, ők több pénzt örököltek. Igen, náluk néhol zöldebb a fű. De nyugodjunk meg: suttyomban ők is cipelik a maguk keresztjeit – még ha nem is reklámozzák ezt úgy, mint mi, amikor mogorván lógatjuk a fejünket a négyes-hatoson.”