A kiszervezésről

2020. június 25. 8:39

Gerényi Gábor
gg.blog
A kiszervezett rovatok ügyes menedzseléssel és az Index.hu biztonságos finanszírozásával gyorsan önálló lábra kaphattak volna.

„Az Index.hu csoport ebben az évtizedben – a körülötte zajló politikai viharok ellenére – üzletileg ügyesen aratta le az elért prémium pozíció gyümölcseit, és bár bevételeit számszerűen érdemben növelni nem tudta, nagyjából szinten maradt a bejövő pénz, a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján.

Most azonban egy új évtized kezdődik, és az egészen biztosan állítható, hogy a két évtizeddel korábbi, 2000-es években még általunk megalkotott modell ezt az évtizedet már nem éli túl, gyökeres reformra szorul. Nem lehet pontosan megmondani, hogy pontosan mikor, de előbb-utóbb hozzá kell nyúlni, mindenképpen. Egyáltalán nem valószínű, hogy 2026-ban mondjuk a mostanihoz hasonló módon a mostanihoz médiatermékeket fogunk nézegetni vagy hallgatni, és a cég még a 2010-es évek trendjeit sem tudta adaptálni, saját magán kívül álló okokból.

A hosszúra nyúlt elméleti kitérő után: hogy jön mindehhez a kiszervezés? Hát úgy, hogy a 20-as évek várhatóan további tartalomdisztribúció-koncentrálódást hoznak, a nagy médiacégek világszerte arra készülnek, hogy erre a tevékenységre koncentráljanak – amellett, hogy a tartalomkészítés pénzelésében is részt vesznek, egy jól működtethető rendszerben: minden tartalomba fektetett fillérhez szigorú, jól követhető megtérülési mutatók tartoznak. Az állandó, havonta fizetendő költségeket mindenki próbálja alacsony szinten tartani, és minden gyártást projektalapon vizsgálnak – behozza-e a költségeket és az elvárt hasznot.

Innentől pedig jöjjön a tényleges tervem: ez nem arról szólt (a hírekkel ellentétben), hogy az Index.hu álljon át teljesen erre a modellre, hanem arról, hogy tegyen egy kicsi, de nagyon határozott lépést ebbe az irányba, amely sikeresség esetén tovább folytatható.

Próbáljuk ki két vagy három, most még belsős rovattal azt, hogy működtethető-e külső, önálló egységként. A peremfeltételeket maximálisan ösztönzőnek kell beállítani, ez alapfeltétel – válság ide vagy oda, senkinek a munkahelye nem szűnhet meg, de átkerül egy Index-rovat-leányvállalatba, ahol a fizetést és a hosszú távú Index-beszállítói státuszt kemény szerződés garantálja. A leányvállalatban az újságírók ösztönzés- vagy prémiumképpen tulajdonrészt kapnának az idők során, az elkészült tartalmak jogai pedig (mint a Totalcar esetében is) szintén a leányvállalatban maradnának, az újságírók tulajdonában, és ők maguk értékesíthetnék azt más platformokra is (könyv, tévéműsor, megfilmesítés és hasonlók fordultak már elő az Index történetében).

(Én magam nagyon hiszek a dolgozók tulajdonrésszel való ösztönzésében, ez egy nagyon jó amerikai minta. Kevesen emlékeznek rá, de az Index eredetileg tőzsdére igyekvő cég volt, és a bevezetés majdnem sikerült is, csak a 2001-es válság zúzta szét ezeket az álmokat. Pedig már személyesen végigtárgyaltam a 150 dolgozó szinte mindegyikével, hogy mekkora és milyen értékű részvényjuttatásban fog részesülni.)

A leányvállalatok önálló márkanevet kaphattak volna igény szerint, amit az Index bevezet és értékessé tesz – az ott dolgozók javára. A márkák menedzselésében az ország egyik legjobb reklámszakembere, Erdélyi Zsolt segített volna nekik. A tartalomműhely önálló forgalomirányítási eszközökkel is élhetett volna, így elérhetőségük, olvasottságuk nem kizárólag az Index.hu forgalomterelési erejétől függött volna, a több lábon állás pedig még magasabb olvasottságot eredményezhetett volna. Saját Facebook-oldalak, saját YouTube-csatornák, hírlevelek és ki tudja még hányféle eszköz alkalmazása hozott volna létre új, nagy tömegű forgalmat az Index és a műhelyek számára.

Ebben a rendszerben a függetlenség véleményem szerint nem csökkent, hanem nőtt volna – hiszen a tartalomkészítés felelőssége és ellenőrzése teljes egészében kikerült volna a politikailag kitett központi cégből, és dolgozói vezetés alá került volna formailag és jogilag is. Az alternatív forgalomszerzési technikák pedig garantálták volna, hogy a tartalmak akkor is eljutnak olvasóikhoz, ha az Index-címlap nem tálalja őket elég erősen.

És még valami, talán a lényeg – a rendszer hosszú távon az együtt sírunk-együtt nevetünk alapján működött volna, így a rovat által generált hirdetésbevétel függvényében akár jelentős plusz bevételrészesedéssel jutalmazta volna az anyagilag is jól teljesítő műhelyeket. A sportrovat egy gigantikus olimpiai szponzorációval például komoly extra bevételrészesedéshez juthatott volna.

A kiszervezett rovatok ügyes menedzseléssel és az Index.hu biztonságos finanszírozásával gyorsan önálló lábra kaphattak volna, és igazi perspektívát, életpálya-kilátást biztosíthattak volna dolgozóinak azzal a kilátással szemben, ami egyébként az alternatíva: a válság esetleges elhúzódásával a költségmegszorítási spirál újabb és újabb fordulói előbb-utóbb értékes munkahelyekbe kerülhetnek. Mint ahogy tavasszal, érkezésünk előtt már kerültek is.

Nagyon fontos részletkérdés, hogy az érzékeny közéleti-politikai tartalmakat semmilyen esetben sem szabad kiszervezni, azt a központi cégnek közvetlenül kell kezelnie a továbbiakban is. A kiszervezésnek tehát politikai vonatkozása egyáltalán nem lett volna, viszont a kiszervezett rovatok a továbbiakban formálisan és ténylegesen is mentesülntek volna a politikai csatározások okozta problémák nagy részétől – minél ügyesebbek és önállóbbak, ezáltal függetlenebbek, annál inkább.

Amit a terv ellen fel lehet hozni:

1. Nem életszerű, hogy a főszerkesztő a Kultúra Bt-től rendeljen anyagokat.

31 éve vezetek médiacégeket, a bt-s, evás, katás, kivás számlázás közmondásosan a legelterjedtebb módszer újságírók kifizetésére, fejből tudom egy sor újságíró házicégének nevét és adószámát. A módszer tehát most is, és nagyon régóta működik, a függetlenséget pedig természetesen nem sérti. (Sőt.)

2. Az újságírók nem alkalmasak ilyen cégek vitelére, menedzselésére, csak cikkeket tudnak írni, abban jók.

Én megadnám a tiszteletet, és azt mondanám, hogy gondoljunk róluk többet. Épp az Index története mutatja, hogy milyen sok kiváló újságíró bizonyult jónak tartalommenedzselésben és -üzletben is. Ha pedig mégsem, és egy rovatban senki sem bizonyul alkalmasnak, a javaslatom szerint a központi cég menedzsmentje besegíthet személyesen, vagy tréningekkel. Ha pedig egy idő után mégsem indul be valamelyik csapat, a rendszerből vissza is lehet lépni, nem szégyen.

3. Letelik a (remélhetően elegendően hosszú) türelmi idő, és a cég kirúgja a beszállító rovatcéget, és behoz valaki mást helyette.

A türelmi időt úgy kell megszabni, hogy a folyamatos Index-címlapi megjelenéssel megfelelő márkaérték épüljön, ami a rovatot értékessé teszi a hazai tartalompiacon, és jó alkupozícióba hozza. Egy jó rovat egy megfelelően bevezetett márkanévvel ugyanis kívánatos lehet más médiacégek számára is, így az ügyesen menedzselt rovat akár még jobb anyagi ajánlatokat is kaphat másoktól, mint az Indextől, így alaposan felsrófolhatja az árát. Az Index történetében többször előfordult, hogy tartalomműhelyek ugrottak át hozzánk a konkurensektől, vagy tőlünk mentek át hozzájuk.

Aki idáig eljutott az olvasásban, talán már kialakította a véleményét arról, hogy akkor ez a módszer, ez a részleges modellmódosítás tényleg rossz irányba mutat vagy sem, én három pontban foglalnám össze az előnyeit.

A/ Hosszú távon üzletileg jobban kalkulálhatóvá és rugalmasabbá teszi az Index működtetését, valamint lehetőséget ad a terjeszkedésre is – a modell kiterjeszthető külső partnerek bevonására is, így az Index által kínált tartalomvagyon növekedhetne (és nem, nem a kétes minőségű KESMA-portfólió tartalmaival, ahogy azt valahol olvastam).

B/ A közönség számára is előnyös, hiszen a még több tartalommal még több információhoz és szórakozáshoz juthat, és olyan olvasói-nézői-hallgatói csoportok is elérhetővé válnak, amelyek jelenleg nem Index-fogyasztók.

C/ Az újságíróknak pedig tulajdont, nagyobb jövedelmet (akár lényegesen nagyobbat) és több függetlenséget jelenthet, ha ki tudják használni a rendszerbe kódolt, feljebb vázolt előnyöket.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 83 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

minden tartalomba fektetett fillérhez szigorú, jól követhető megtérülési mutatók tartoznak.

Ennyit az úgynevezett függetlenségről...

Van, aki befektet a tartalomba. Vagyis fizeti. Nyilván vannak elvárásai a megtérüléssel kapcsolatban. Vagyis tőle függ a tartalom. Nincs független újságírás. Természetesen az ellenzéki sajtó mindig előnyben van, mert az aktuális kormányerőtől függetlenként (ellenségeként) kreálhat magáról egy szabadságharcos képet. Az mindig rokonszenves az embereknek, aki a mindenkori hatalom ellen van, mert a hatalomnak eleve van egy negatív konnotációja. De ennek a "független" sajtónak ugyanúgy megvan a finanszírozási forrása, a maga elvárásaival.

Az szokott még érv lenni, hogy de hát az ellenzéki sajtó nem közpénzből van kistafírungozva. Ez sem teljesen igaz, hiszen állami hirdetések ott is vannak. És amikor az aktuális ellenzék hatalommá válik - mert azért annyira senki sem undorodik a hatalomtól, hogy ne harcoljon érte - , akkor ő lesz közpénzből finanszírozva. Amit soha, senki nem utasít vissza a "függetlensége" miatt...

Ez az a kompetitív piac, amelyet te és az elvbarátaid isteníteni szoktatok. Kivéve, ha meg kell élni belőle, rajta. Az fel sem merül benned, hogy nincs piaci igény a "független" újságírásotokra. Mert ha lenne, akkor egymás sarkát taposnák a befektetők, akik ezeket az intellektuális és morális héroszokat óhajtják finanszírozni. Hol vannak ezek a források?

Nem látom a tervben a Fideszt, ami ugye szétveri az utcsó fgtlen bástyát..

Nem nagyon értem Gerényi Gábort. Ennyi idő alatt nem vette észre, hogy akiknek 'számít' az Index - akár írják, akár olvassák - azoknak kizárólag politikai szempontból fontos? Nem érdekli őket az 'üzlet', a 'piac' meg a 'tartalomszolgáltatás'. Nem akarnak a Google és a Facebook hazai versenytársává válni a 'médiapiacon'. Kizárólag az érdekli őket, hogy politikai tartalmakat, pontosabban manipulált politikai tartalmakat juttassanak el minél több emberhez. Nem érdekli őket a reklámbevétel, még a saját fizetésük sem, ha megvan annyi, amennyi a megélhetésükhöz kell. A győzelem érdekli őket, a választási győzelem. Azt áhítják mindenek felett.

Innen nézve bámulatos és megmosolyogtató az a naivitás, ahogy Gerényi hatalmas meggyőződéssel érvel amellett, hogy az általa elképzelt modelltől mennyire nem kellene félteni a lap függetlenségét, sőt az még növelné is az újságírók 'függetlenségét' és 'szabadságát'. Hol élte le az elmúlt 30 évet a tisztelt úr? Vagy ennyire apolitikus, hogy nem tudja, a 'függetlenség' errefelé egy fügefalevél, vagy inkább egy politikai hívószó. Olyan, mint a másik oldalon a 'nemzeti'. Azokat próbálják becserkészni ezekkel az érzelmekre ható fogalmakkal, akiket a politikai szekértáborokon kívül lévőknek vélnek, és nem tartanak képesnek arra, hogy külső segítség nélkül politikai véleményt alkossanak. Akikről az Indexes 'tartalomelőállítók' pl. úgy vélekednek, hogy csak valami pletykáért vagy hobbiért jönnek az oldalra, s legfeljebb csak a címeket olvassák el, ezért azokból megtudják, hogy 'ebben az országban minden szar'. Ha véletlenül mégis rákattintanak a címre, akkor lehetőleg ijedjenek el a rengeteg betűtől, de ha valamiért mégis megjön a kedvük a szöveg elolvasásához, akkor bizonyos bekezdéseket kétszer is el kelljen olvasniuk, ha meg akarják érteni a címmel ellentétes tartalmat. Csak abbahagyják valahol.

Gerényi úr tartalmai tehát csak a politikai oda- és eltereléshez kellenek, nem az üzlet miatt. Az a lényeg, hogy valaki fizesse a gázsit az ellenzéki újságíró-pártnak. Hogy miből, hogyan, az nem érdekes, ezért, aki mégis azt akarja kikényszeríteni, hogy érdekelje őket, az a 'függetlenségüket' veszélyezteti. Mit nem lehet ezen érteni?

Válaszok:
hátakkor | 2020. június 25. 13:53
hátakkor | 2020. június 25. 14:04

Tehát attól az államtól - értsd: kormánytól - vártok segítséget, amelyet bármi áron meg akartok buktatni, amely hol náci, hol kommunista (éppen aktuális igény szerint...).

Ezt a tervezgető GG-t fogják tömlöcbe vetni Dobrevék?

Nem tudom, hogy igaza van-e de amit mond feltűnően kulturáltnak és tárgyszerűnek tűnik - különösen a DK pár nappal ezelőtti "lófej az ágyadban" üzenetéhez képest.

Válaszok:
Megtalálta | 2020. június 25. 13:33

Feladom. Hibáztasd a kormányt, amiért nem menti meg - sőt:beszántja - ezeket a nagyszerű, független, mértékadó és objektív sajtótermékeket, amelyek a jelek szerint még az általuk támogatott politikai oldalnak sem érnek annyit, hogy mentőövet dobjanak nekik...

Teljesen normálisan leírja, hogy mi a helyzet a hirdetési piaccal, a bevételekkel, satöbbi satöbbi. Tény, hogy a hirdetési bevételek nagy része 10 év alatt átkerült a Google-hoz és a Facebookhoz, és ezt a bevételt nem igazán érinti a reklámadó sem. Márpedig hirdetési bevételek nélkül az online médiának annyi.

Jaj, kedves olvtárs, legyen. Nézzük mit is írtam szó szerint?
Az szokott még érv lenni, hogy de hát az ellenzéki sajtó nem közpénzből van kistafírungozva. Ez sem teljesen igaz, hiszen állami hirdetések ott is vannak.

Egy szót sem ejtettem sem az Indexről, sem a 444-ről. Ezeket már te emelted be a diskurzusba.

https://444.hu/2019/01/08/puch..

A fenti linket pedig ajánlom becses figyelmedbe. Nem én mondom, hanem maga Puch László a Spinoza Házban, hogy Népszava sem lenne állami hirdetések nélkül.

Hidd el van aki a ketchupok tesztjét olvasgatja és úgy értesül hogy tíz hazakúldöttből kilenc meghalt! Ezért fontos a 'közéleti' tartalmakat a Központi Bizottság kezében tartani. A többi klikkvadász csacskaságokat meg kiszervezik és megversenyeztetik. És az egészet világfórumokon a Fideszre fogják.

Ha szövegértési problémáid vannak, kérlek, ne velem vitasd meg. SEHOL SEM ÍRTAM a 444-ről és az Indexről, hanem arról, hogy állami hirdetések az ellenzéki sajtóban IS vannak. Szó szerint visszakereshető.

Aztán küldtem egy linket egy szerinted független és mértékadó portálról, amely arról szól, hogy a Puch László, az MSZP egykori pénztárnoka a Spinoza Házban fejti ki, hogy Népszava sem lenne állami hirdetések nélkül. Érted? Egy valódi "európai demokrata" egy számodra megkérdőjelezhetetlenül hiteles helyszínen UGYANAZT MONDJA, MINT AMIT ÉN IS ÍRTAM. Hogy tudniillik ellenzéki sajtóban IS vannak állami hirdetések.

A 444 - Index maszlagodat meg ne rajtam kérd számon. Te hoztad ide őket.

További szép napot.

Válaszok:
Megtalálta | 2020. június 25. 14:18

Lsd. még , hogy ezért a kiszervezésért Dobrevék az első adandó alkalommal tömlöcbe vetik GG-t. mint fideszes komisszárt : ))))

Minek vitatkoztok a trollokkal, minek akarjátok őket meggyőzni? Eszeteknél vagytok, vagy ennyire ráértek?

Figyelemre méltó latolgatás Gerényitől, érdemes átgondolni, görgetni oda-vissza estébé.
Én egy sokkal időtállóbb megoldásra teszek javaslatot.
Legyen a magyar média, a teljes média megosztása 67:33 alapon a mindenkori kormány és ellenzék között.
Tehát 1000 forintból 670 a kormánypárti médiáé, 330 pedig az ellenzéké.
Ez komoly javaslat, egyszerű és könnyedén átlátható, így a manipulációs PC-s szarok nem kapnak elsőbbséget.
Mindkét oldal szabadon ledöntheti, milyen fajsúlyú embereket alkalmaz a médiaszakmában.
Ugyanez a formula érvényes a televíziózásra, a képi médiára.
A TV1 a kormányé, a TV2 az ellenzéké.
Ám itt már megkötést alkalmaznék.
1. A híradók száma és hosszúsága megegyező kell legyen.
2. Mindkét híradó azonos standard szerint, állításra, az ellenoldal ugyanolyan hosszú válaszát köteles biztosítani.

És van a harmadik pont,
3. A Híradó műsorvezetője köteles állást foglalni a beadott hírek tényszerűségével kapcsolatban.
a) a hír/állítás valós tényeket tartalmaz
b) a hír/állítás nem ellenőrzött
c) a hír/állítás szóbeszéd, konkrét alátámasztása nem fellelhető

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés