Azon dolgozzunk, hogy begyógyuljon egy történelmi seb

„Nemcsak saját magunknak, a fizikailag szétszakított nemzetnek tartozunk azzal, hogy nemet mondunk a lelki kettészakításra, de a jövő generációknak is: nekik is tartozunk azzal, hogy a múltra emlékezve, közös sorsunkat szívünkön viselve, de a konfliktusok mesterséges életben tartása helyett a jelen problémáinak megoldásán dolgozunk. Semmire nem jutunk ugyanis az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély, a klímaválság kezelésében sem akkor, ha közéletünket a nemzethez való viszony körül forgó politikailag gerjesztett viták uralják. Ha valaha is fontos volt, hogy kilépjünk a politikai életünket gúzsba kötő megosztottságból, akkor ez pontosan az a pillanat.

Még egy dolgot nagyon fontos látni. A száz évvel ezelőtti tragikus döntés miatt többmillió magyar került a határokon túlra. A szomszédos országokban élő nemzeti kisebbségek megmaradása, önrendelkezési jogainak biztosítása csak olyan rendszerben képzelhető el, ami alapnak tekinti az emberi és kisebbségi jogok védelmét.

Ez a rendszer a liberális demokrácia, amelynek alapértékeit az Európai Unió mint politikai közösség is magáénak vallja, és amely a kisebbségi jogok érvényesülésének legfőbb garanciája. Ezt nagyon fontos szem előtt tartani akkor, amikor feltesszük a kérdést: milyen hatással van a határon túl élő nemzettársainkra az Unió mint közösség gyengítése, az alapértékek semmibe vétele, a többségi akarat kisebbségre kényszerítése és egy illiberális rendszer kiépítése? A válasz szerintem egyértelmű.”