Főállású anyákat Gyöngyöspatára (is)

2020. június 2. 8:32

Kiss Antal
Magyar Hírlap
Ha egy nő a gyerekek nevelését tartja élethivatásának önmagától, vagy ez épp lehetőségként merül fel számára, akkor ebben segíteni kell.

„A harmincéves rendszerváltoztatás óta a magyarországi cigányság és ezzel sokszor párhuzamosan a négy vagy annál több gyermeket nevelő édesanyák helyzete nagy részben sajnos megoldatlan. Természetes következménye a gyöngyöspatai ügy. Pedig talán lehetőség is kínálkozik a megoldásra a vitathatatlan kormányzati erőfeszítésekkel összhangban. »Keresd a nőt!« – lehetne itt is a hívószó. Ez pedig a nagycsaládos, gyermekük iskolázottsága alapján »szponzorált«, a magyar nemzet fennmaradása szempontjából is kiemelkedő, topmenedzser, valódi »főállású anya« életpályamodell pénzügyi kereteinek kialakítása függetlenül attól, hogy valaki cigány vagy sem. Magyarország szempontjából minden gyermek egyaránt fontos, a kérdés az, vajon a jövőben hasznos tagja lesz-e a társadalomnak a közös javak előállításában, vagy a munkátlan nemzedékek tagjainak példáját követi, sorát gyarapítja. Ugyanis a legjobb befektetés a gyerek, tartják igazi, nem az európai – a »válságkezelő« amerikai uzsorás bankárok soros javaslatait majmoló – közgazdászok. Ma nem menő sokszor napi tizenhat órát dolgozó édesanyának lenni, pedig az igazi, odaadó, gyermekük tanulmányi előmenetelét, szellemi, lelki, testi nevelését bevállaló, sok esetben négy, öt, hat, hét, nyolc gyermeket szülő nagycsaládos édesanyák a nemzet igazi napszámosai, nagybetűs közmunkásai, a jövő nemzedék »topmenedzserei«!

Nézzük sorjában, miért érné meg megbecsülni és – akár sarkalatos törvénybe illesztett módon – pénzügyi alapokat teremteni a népesség mindössze egy, két ezrelékét(!) kitevő valódi főállású nagycsaládos édesanyáknak. A KSH tényszámai szerint a világháború utáni háromszázezerhez képest kevesebb mint harmadára esett vissza a gyermekek éves születési száma. Fogyunk. Tizenöt év múlva a magyar gazdaság terhét igen jelentős részben azok a keresztény és cigány (közöttük is igen sok még mindig a vallásos) nagycsaládok tudatosan vállalt gyermekei fogják vinni, ahol most az őket felnevelő édesanyáknak szerető feleségnek, maminak, anyukának, mosónőnek, taxisnak, póttanárnak, otthoni robotosnak, visszatérő munkavállalónak kell lenni vagy épp egy cigány családban sokszor megvetett módon, olykor nyomorban tengődni, egy dologtalan uzsorás vagy spekuláns családjának tagjaként szolgálni az elvárásoknak megfelelően. Az ipari forradalmak óta a nők helyzete megváltozott, a kibontakozó nőmozgalmak erre rátettek egy liberális lapáttal.

Nem baj. Nem kell minden nőnek szülni, hovatovább nagycsaládos édesanyának lenni, lehet egy önhibáján kívül egyedülálló vagy tudatos szingli nő is kiváló bankár vagy művész, visszatérhet a katedrára, a színpadra, a vállalkozói világba egy többgyermekes anyuka is, de aki az édesanyaságot fizikailag képes vállalni, sok gyermeket szülni, ezzel a társadalom jövőjét számszerűen is alakítani, annak minden segítséget meg kell kapnia. Ha egy nő a gyerekek nevelését tartja élethivatásának önmagától, vagy ez épp lehetőségként merül fel számára, akkor ebben segíteni kell.

Miért is? Mert a gyermeknek az édesanyja (és persze az apja, a családja) mellett a helye kiskamasz koráig, amikor minden védettséget meg kell kapnia, lelkileg, érzelmileg, hitében, világlátásában. Ebben az anyának a szülés utáni első öleléstől a kamaszt elbocsátó nap estéjén telesírt párnáig nagyon sok lépcsője van. Teljesen más gyermekek nőnek fel abban a társadalmi környezetben, ahol kényszerből vagy karriervágyból bölcsődébe dugják az apróságot, majd becsapják az óvodába, ahonnan egy halálfáradt szülő késő délután kiveszi, majd reggel ledobja az iskolába és így tovább… A főállású anya édesanya marad(hat).

Környezetemben nagyon sok olyan katolikus nagycsaládost ismerek, ahol függetlenül a politikai áramlatoktól és a család gazdasági helyzetétől vállalják ezt, tudva, hogy anyagi javak tekintetében elmaradnak, lemaradnak majd karrier­építő kortársaiktól, mégis a gyermekük épülése, gyarapodása okán kapott örömöt elegendő fizetségnek tartják. (A Bokros-csomag, családokat ért brutális támadásának vitáiban mondta egy haladó baloldali »értelmiségi«, hogy ezeknek a katolikus hülyéknek mindegy, hogy kapnak e családtámogatást vagy sem, ezek úgy szülnek, mint a nyulak…)”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Már lelki szemeimmel látom a "haladó" véleménycikkeket... A kormány szülőgéppé akarja degradálni a nőket! Azonnal kifelé a méhemből!

Pedig a probléma valós. A mostani demográfiai tendenciákat nézve 30 év múlva az ország egyharmada 65 év feletti lesz. Továbbá itt fog élni egy másfél milliós cigány kisebbség (náluk mások a születési mutatók). Ha ez a tömeg a jelenlegi iskolázottsági, foglalkoztatottsági, lakhatási, egészségügyi vagy kriminalisztikai mutatókkal fog rendelkezni, akkor gyakorlatilag improduktív lesz gazdasági szempontból. El kell tartani. Csakúgy, mint a hárommillió időst.

Ki fogja viselni a terheket?

A fehér heteroszexuálisok egyedül?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés