Az óriás kerti törpe

„Épp ez a lényeg. Hogy ne bizonyos szögből nézzük a dolgokat. Az nem helyes szög, hogy szörnyülködünk a tízmilliárdon, amit a sajtóhírek szerint az egész rendezvénysorozatra elkülönítettek. A jó szög az, hogy méltó módon (értsd: egy vagon pénzért, amelyből majd csurran-cseppen ide meg oda) ünnepeljünk. Egyrészt az ezerévet, másrészt a tízet. A több, mint ezeréves államiság egyre inkább aktuálpolitikai fegyverré vált: Szijjártó ezzel iskolázta le egész Észak-Európát, amikor kormányaik kritizálni merték a magyar rezsimet. De legalább ennyire fontos a tíz év, a NER által bearanyozott kerek évtized 2010 óta. 

A Fidesz mindig is adott a szimbolikus politizálásra: a sok levegőbe lőtt petárda érzékelteti, hogy sem a koronavírus, sem a 300 ezer, érdemi segítség nélkül maradó munkanélküli, sem az ellenzék nem ingatja meg dicsőségét. Afféle égi diadalmenet, győzelmi ünnep volna ez. Pótolja a régi május elsejei felvonulásokat – hagyományteremtő vonulást is terveznek az Andrássy úton. »Szeretettel üdvözöljük a felvonuló közmunkásokat« – hangozhat a tribünről. Az első számú vezető kissé fáradt mosollyal integet majd, érzi a karjában az izomlázat, de kitart. Épp most mondta a Kossuthon, hogy a nehezén túljutva »fickósabb, ha úgy tetszik, macsósabb«, mint valaha. Boldog az az ország, amelynek fickós a miniszterelnöke. Igaz, azt is mondta, hogy »Kásler miniszter úr érdemei történelmiek«, így aztán lehet, hogy a fickósság is csak vicc volt. 

Díszszemle egyelőre nincs, talán jövőre. Fegyver éppen volna, folyton vásárolunk, sőt: az új elit hobbija a régi harci járművek beszerzése, Mészáros Lőrinc portáján is fényképeztek páncélos szállítót meg szovjet harckocsit. Miért, az én kisfiam matchboxot gyűjtött, az sem volt olcsó mulatság! De egy pofás díszszemléhez egyrészt előbb vissza kellene hívni a cégek vezetésébe ültetett főkatonákat, másrészt betanítani az egyszerre lépésre azt a 3000 állásvesztőt, akit a hadseregbe várnak.”