Szociologizáló pesszimizmus – Valuch Tibor kötetéről

2020. május 20. 15:45

Veszprémy László Bernát
Mandiner
A közelmúltban jelent meg Németországban Valuch Tibor magyar társadalmat elemző szociológiai kötete. A kötet leginkább arra alkalmas, hogy a helyiek esetleges magyarsággal kapcsolatos negatív sztereotípiáira ráerősítsen. A kötet előre megalkotott értékítéletéhez válogat alátámasztó adatokat, olykor minden relevanciát mellőzve.

Sokfajta Magyarország-narratíva létezik.

Egyszerre vagyunk képesek magunkat Európa megmentőiként vagy lemaradó banánköztársaságként látni és láttatni.

Bár az előbbi leírás sem pontos, utóbbi típus jellemző példája a Bibó-féle „zsákutcás” narratíva.

Ezt a vonalat követi fel Valuch Tibor történész-szociológus, aki a magyar társadalomról jelentett meg kötetet Németországban. Valuch olvasatában a magyar egy bezárkózó és reményveszett társadalom, amely politikai választásaival újratermeli önnön sorsát. Nem túl jó országimázs, de ami még rosszabb, még csak nem is igaz.

A kötet állításait a szerző ugyanis tendenciózusan kiválasztott adatokkal támasztja alá, de feltűnően nem vesz tudomást az ellentétes trendekről. Így viszont kilóg a világnézeti lóláb.

Szociologizáló pesszimizmus

Pedig alapvetően érdeklődéssel olvashatná a konzervatív szemlélő Valuch Tibor történész, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézete munkatársának új, német nyelvű könyvét, melynek címe Die ungarische Gesellschaft im Wandel – Soziale Veränderungen in Ungarn, 1989-2019 (Átalakulásban a magyar társadalom – társadalmi változások Magyarországon 1989-2019).

A szociológia a rossz nyelvek szerint csak a negatív társadalmi folyamatokban érdekelt. Ez egyrészt persze nem igaz, hiszen jobb helyeken ugyanúgy születnek tanulmányok például a gyermekvállalási kedv növekedéséről. Másrészt nyilván érdekesebb az átlag olvasónak a nyomor és a szegénység, mint a „rendben” zajló folyamatok. Gondoljunk csak arra, hogy a „hárommillió koldus” kifejezést sem baloldali falukutatók, hanem a jobboldali Oláh György alkotta meg 1928-ban.

Az olvasó tehát objektív és szakmai érdeklődéssel olvashatja Valuch könyvét, amit ilyen szempontok alapján is kell értékelni. A kötet erősségeiről: a munka közérthető, logikus felépítésű, egész nagy forrásanyagot igyekszik feldolgozni, és

kellő szociális érzékenységgel mutatja be a vizsgált kérdéseken, az alsóbb társadalmi osztályok körülményeit.

Mivel áttekintő munka, ezért nem is lehet rajta számon kérni a lexikális részletességet. 

A kötet nem vesz tudomást a 2015 óta lezajlott folyamatokról

Ennek ellenére számos hiányosság feltűnik az objektív recenzensnek. Rögtön szembetűnő, hogy a szerző már 2015-ben megjelentetett egy hasonló munkát az Osiris kiadónál, melynek címe A jelenkori magyar társadalom volt. A két munka összehasonlításánál lényegi különbség nem található, így – bár ezt a szerző látványosan nem jelzi – egy lassan öt éves munka német nyelvű újrakiadásáról van szó. (Ezen még nem kell csodálkozni, sajnos gyakori eljárás a nem világnyelven alkotó kutatók esetében a munkák külföldön való „újraeladása”, amire a liberális pályázati rendszerek is erősen ösztökélnek).

Az online források letöltéséhez megadott időpont szerint Valuch kéziratát 2019 év végén zárta, a 2019 tavaszán bejelentett babahitelről viszont nem ír. Nyilván nem lehetett még a házasodásra és gyermekvállalásra való hatásról ilyen rövid idő alatt kutatást felmutatni, ám koncepciózusságot sejttet, hogy az intézkedésre utalás sem történt. Súlyosabb gond már, hogy a CSOK-ot 2015 nyarán vezették be, így szerzőnek öt éve volt arra, hogy az interneten is elérhető adatokkal dolgozzon, erre azonban kísérletet sem tett.

Ugyan a szerző utal a 2015 utáni, kismértékű növekedési trendre, ám

nem teljesen világos, hogy mégis mit akart bemutatni a szerző a magyar családok és gyermekvállalás kérdésében,

ha egy több éves kedvező folyamatot nem, hogy nem mutat be részleteiben, de egyenesen teljességgel figyelmen kívül hagy. Jellemző, hogy Mészáros Lőrincről a kötet német kiadásában már említést tesz, míg a fenti folyamatok elkerülték figyelmét.

2015 utáni források alig szerepelnek könyvében, és arra a kevésre is csak elvétve hivatkozik. A szerző alfejezetet szentelt a magyarországi kisebbségeknek, például a zsidóságnak is (94-98.), ám a legfrissebb, részletes szakirodalomra (Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben. Egy szociológiai kutatás eredményei. Szerk. Kovács András, Barna Ildikó [Bp., Szombat, 2018]) nem hivatkozott. Ismét érthetetlen, hogy miért nem tett kísérletet a szerző a közkézen forgó, friss irodalom bemutatására. A 2011-es népszámlálás, a 2016-os mikrocenzus, vagy éppen a legfrissebb KSH-adatokat bemutatásától szerző eltekint, vagy alig használja ezeket. Ennek tükrében a kötet alcíme (1989-2019) súlyos csúsztatás, a tárgyidőszak manipulálása, hiszen nyilván Valuch sem gondolta komolyan a vállalt évek elemzését, amennyiben a fent idézett hiányosságok ellenére kiadta könyvét. 

Adatokba csomagolt politikai üzenetek

Még megdöbbentőbb, hogy a szerző

mindenfajta szakirodalmi beágyazottság vagy relevancia nélkül tesz belpolitikai ítéleteket.

Nem tartozik a szociológiatudomány kérdései közé, hogy konszenzusdemokrácia-e Magyarország 2010 után vagy sem, mégis kijelenti a szerző, hogy a Fidesz alatt Magyarország elvesztette ilyesfajta jellegét. (163-164.). Indoklás, hivatkozott irodalom nincsen, és az összezavarodott olvasó nem érti, mi köze ennek a szociológiához. Érdekfeszítő, hogy a német kiadásban már említést tesz a 2018-as választási győzelemről, ám az azonos évi, korábbi hódmezővásárhelyi eredményről és a 2019-es önkormányzati választásokról nem beszél. Így nyilván egyszerűbb alátámasztani a tételt a demokrácia végnapjairól, de a kép nem lesz szakmai, objektív vagy informatív.

Elvetendő eufemizmus, hogy a szerző szerint Gyurcsány Ferenc 2006-os balatonőszödi beszéde „szerencsétlen beszéd” volt. (218.). Míg szerző a magyar kiadásban a Jobbik felemelkedését egyértelműen a kuruc.info portálhoz köti, addig a német kiadásban a párt múltjának e sötét fejezete nem kapott említést. A legnagyobb problémának azonban az tűnik, hogy a kötetben a rendszerváltás utáni évek, vagy akár a szocializmus alatti negatív társadalmi folyamatok alkalmanként a 2010 utáni rendszer hibáiként is bemutatásra kerülnek, illetve nincsen mindig tisztázva, hogy mely folyamatért milyen intézkedések, körülmények felelősek. Példának okáért szerző kárhoztatja a „polgári öntudat” kialakulásának hiányát. (188.). 

Persze lehet és kell is kritizálni a polgári öntudat jelenlétének mértékét, de felmerül a kérdés, hogy nem hatott-e rosszul a polgári öntudatra a balatonőszödi beszéd, az azt követő erőszakos rendőri fellépés, vagy a szélsőjobboldali uszítás zugportálokon? Nyilván csak akkor lehet egyenes vonalat húzni a NER és a polgári öntudat hiánya között, ha ilyen kellemetlen, zavaró tényezőkről nem tájékozódik a német olvasó. Valuch a balatonőszödi beszéd „rendpárti” tendenciákat erősítő hatását munkájában a Fidesz nyakába varrja,

mondván: az „alkalmanként” megjelenő politikai erőszakért a Fidesz utcai politizálása felel 

(207-208.). Perverz értelemzése ez az eseményeknek, és az effajta súlyos hiányosságok és csúsztatások a kötet teljes értékéből jelentősen elvesznek. Már meg sem lepődik a recenzens azon, hogy bár Valuch több helyen kárhoztatja a magyarországi antiszemitizmust, az atrocitások és incidensek számának alacsony mivoltát, a holokauszttagadás közbeszédből való eltűnését (lásd a Tett és Védelem Alapítvány felméréseit) nem említi, a vonatkozó friss irodalmat nem használja.

Nem ez a kötet váltja meg a világot

Összességében Valuch munkája szomorú olvasmány, és nem a magyar társadalom vélt vagy valós nehéz helyzete és negatív szociológiai tendenciái okán, hanem mert rámutat a modern társadalomtudomány és nemzetközi tudományos szakirodalom átlátszó kettős mércéjére.

A szerző szája íze szerint válogatott adatok, hiányos szakirodalmi feldolgozottság, manipulált tárgyévek, az olvasó véleményét befolyásoló, tárgyhoz nem tartozó kommentárok, és összességében lusta és rossz tudományos tevékenység jellemzi a munkát. Az, hogy a kötet magyar és német kiadása egyaránt jó tudományos recenziókat, díjak bezsebelését jelentette a szerző számára, pusztán az átlagolvasó azon benyomását erősítheti, hogy nem bízhat meg a társadalomtudományok művelőinek szakmai véleményében – ez pedig a tudományba vetett hit, a polgári társadalom és a demokrácia egyik pillérjének akaratlan aláásását eredményezi. 

Összesen 35 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

,,1988 és 1991 között a Soros Alapítvány ösztöndíjasa volt,,

Vajon mit szólt volna Soros György, ha Orbánról és az Orbán-kormányról pozitívumokat is ír?

Te Orwell-i nevet kiválasztó rezidens trolli,
Óvakodhatnál :) , ugyanis ( ... )
Ajánlásod még tán a mandineren kívüli világegyetemben is kontraproduktiv. :)

( ... Nem csak a "Valuc" mistypo miatt :-)

Ez az a könyv, amit Magyarországon nem fogunk nyomtatásban látni, csak beszélünk majd róla?

Erről Duray Miklós Kutyaszorítója és a többi szamizdat is eszembe jutott...

Tíz éve minden eszköz a kormányzó magát érthetetlenül "nemzetinek", "konzervatívnak" és egyre ritkábban már "polgárinak" tartó oldal kezében van.

Hol van a megbírált kötet ellenpárja? Hol van a két világháború közötti korszak történelmének legújabbkori "nemballib" feldolgozása?

Hol vannak a "nemzeti oldal" regényírói, drámaszerzői, költői? Akiket ismerünk úgy, mint Nádast, vagy Závadát?

Hol vannak a szocializmust megelőző korok híres íróinak kötetei, az életműveket elemző monográfiák? Tormay, de akár Vass, Herczeg, Lovik, Szini, Bársony, Harsányi, Tömörkény és a többiek?

Kedves Bernát, ez a "nemzeti oldal" szellemileg igen keveset igen keveset tett le az asztalra az elmúlt tíz évben. Tehetségtelen mamelukok ülnek mindenhol és égetik a pénzt ezerrel.

Minden az önök oldalán van: hajrá, álljanak neki és alkossanak. Írjanak 10 jobb könyvet, legyenek okosabbak. Pénz nem lehet akadály. Nagyon örülnék, ha végre gondolkodó emreket is kitermelne ez az oldal és nem csak k.rvaanyázó, meg g.ciző publicisták tömegét, akiknek a szennye itt is eltakar jóformán mindent.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés