LMBTQ-propagandát tol a Hintalovon Alapítvány

„Elsősorban nem az számít, hogy kinek milyen nemi szervei vannak, hanem az, hogy minek érzi magát: fiúnak, lánynak vagy esetleg valami másnak” – olvasható a Yelon.hu LMBTQ-honlapon, melyet a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány működtet.  A honlap állást foglal a család és a házasság fogalmának LMBTQ-jellegű átértelmezése mellett, és a a pornónézést sem találja problematikusnak alapesetben.

A Hintalovon az előző években a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban valósított meg gyermekvédelmi programot, ám miután az ősszel számos helyről kritika érte a bencéseket amiatt, hogy épp a Gyurkó Szilvia WMN-szerző által alapított szervezettel működnek együtt, megszakították vele a kapcsolatot. A Hintalovon ettől függetlenül Pannonhalmát ajánlólevélként használva megkeresett jó pár szerzetesrendet és egyházi iskolát, hogy felajánlja szolgálatait,

A Hintalovon Alapítvány jelenleg a Háttér Társaság a Melegekért szervezettel együtt a vidéki iskolákban terjeszkedik. Az alapítvány készített civil háttérjelentést az ENSZ számára, és az erről szóló novemberi ENSZ-konferenciára is kivittek gyermekeket Genfbe. A két szervezet sorra keresi meg az önkormányzatokat és iskolákat együttműködés reményében. (Alternatív gyermekjogi jelentést egyébként a számos LMBTQ-szervezetet magában foglaló Gyermekjogi Civil Koalíció is írt, ebben is tag a Hintalovon.)

A Mandiner ezzel kapcsolatos kérdésére a Hintalovon annyit válaszolt, hogy az alapítvány egyéni megkeresés által vállal iskolai előadásokat a honlapján megtalálható témákban.

Az LMBTQ-szemlélet és a pornó a Hintalovon Yelon-honlapján

Gyurkó Szilvia nekünk írt válasza szerint „a Yelon a Hintalovon alapítvány programja”. A Yelont 10 éves kortól ajánlják a gyermekek számára. A Hintalovon Alapítvány honlapján – nagyon helyesen – felhívják a szülők figyelmét, hogy a szexuális nevelést nem lehet kizárólag az iskolára bízni, és hogy az a születéssel kezdődik. Azt is hozzáteszik: „azt kérjük, ha teheted, hogy támogasd a szexuális edukációval kapcsolatos munkánkat, olvasd a Yelon.hu cikkeit, mutasd meg a gyerekeknek a nekik a szóló Yelon applikációt.”

A Yelon számos valóban hasznos anyaga mellett azonban a honlap egyértelműen LMBTQ-szemléletet tükröz. A honlap üzemeltetői egy Facebook-posztjukban

A szexedukációs oldal azt közvetíti a fiatalok felé, hogy ugyan a pornónak nem sok köze van a valósághoz, de még sincs baj a pornónézéssel, ha „nem csinálsz és nem vársz el olyasmit, ami neked vagy a partnerednek nem esik jól, kellemetlen, vagy fájdalmas”, illetve ha „nem hagyod, hogy mesterségesen beállított és eljátszott helyzetek határozzák meg a te valódi életedet és kapcsolataidat”, és ha „ha nem azért maradsz egyedül, mert csak azzal tudnád jól érezni magad, aki úgy néz ki, vagy úgy viselkedik, mint egy pornószínész.”

Kérdés, abban a világban, amelyben

és számos tanulmány foglalkozik a pornó által okozott szexuális zavarok kérdéskörével, vajon serdülő fiatalok el tudják-e választani a maguk gyakorlatát (ha egyáltalán van gyakorlatuk) a pornótól. Bereczki Enikő generációs szakértő például úgy nyilatkozott a Mandinernek: „Amerikában a húszas éveik elején járó fiatalok három évnyi időt töltenek online játékokkal és pornóval”.

Egy svédországi felmérés kapcsán pornófilmet vetítettek olyan gyerekeknek, akiknek meg kellett számolniuk, hány erőszakos cselekmény van a filmben. Megtalálták az összeset, és amikor megkérdezték tőlük, hogy normális dolog-e mindaz, amit láttak (pofozás, ütés,vágás, megalázás, stb.), azt kérdezték vissza: mi ebben a rossz? A svéd fiúk többsége azt mondta, ez mind oké – hívta fel a figyelmet nekünk adott interjújában nemrég Bese Gergő iskolalelkész. Az atya hozzátette:

Bese megjegyezte: a diák tizenévesen a korosztálya nyomására megszerzi az első szexuális élményeit, mert ciki, hogy ő még szűz. „Az első szexuális közösülést tehát önmagára erőszakolja rá. S ekkor jön a nagy kiábrándulás: éles kontrasztban a filmekkel az első együttlét egy negatív élmény a többségnek. Mi történik? Amikor legközelebb jön vele szembe egy lány, lesokkol. És akkor beírja a keresőbe, hogy »miért nem éreztem jól magam az elsőnél«. Amire kijön kétszázötven olyan találat, hogy »lehet, hogy te más vagy?« A legsebezhetőbb helyzetben jön az LMBTQ-propaganda és a Coca-Cola-reklám, ami mellé odaáll a Google, az Apple, a Microsoft, minden cég, amit ismernek.” 

Kritikátlan transzpropaganda

„Elsősorban nem az számít, hogy kinek milyen nemi szervei vannak, hanem az, hogy minek érzi magát: fiúnak, lánynak vagy esetleg valami másnak” – idéztük a Yelont cikkünk elején. 

A honlap ezen állításával legalábbis csúsztat. Az ilyen zavart mutató gyermekek túlnyomó többsége tizenéves korára minden különösebb beavatkozás nélkül kinövi a problémát, és gond nélkül megoldódnak nemi bizonytalanságai.

ami ráadásul nem is eredményez valódi nemváltást, az ugyanis lehetetlen, ahogy a sejtjeinket, a csontszerkezetünket és az agyunkat – amelyeknek ugyancsak vannak nemi vonásai – sem lehet átműteni, és az átműtött nemi szervek sem azok, aminek látszanak.

Miközben a nyugati transzmozgalom a nemátalakító műtétet állítja be egyetlen megoldásnak, aközben több könyv is szól már azokról, akik megbánták a műtétet, és „visszatérnek” eredeti nemükhöz – már ha egyáltalán van még erre módjuk (például: Ryan T. Anderson: When Harry Became Sally; Responding to the Transgender Moment, 2018; vagy Walt Heyer: Trans Life Survivors, 2018).

2017-ben ennek ellenére a Bath Spa angliai egyetema politikai inkorrektségre való hivatkozással utasította el egy hallgatója kutatási témáját: James Caspain a nemváltó műtétet megbánó transzneműekből írta volna dolgozatát.

Interszex-számok

„Magyarországon közel 10 millió ember él. Az ismert adatok alapján a lakosság legalább 1%-a interszexuális, ez 100 ezer embert jelent. Azokat a személyeket nevezzük interszexuálisnak, akik a biológiai nemi jellemzőik alapján nem sorolhatók be egyértelműen sem a nők, sem a férfiak közé. Például méhük és péniszük is van” – írja a Yelon egyik cikke.

Mivel az interszex emberek számát nem mérik statisztikákban, ezért valódi arányukat igen nehéz megállapítani. Kérdésünkre, hogy mire alapozza állítását, Gyurkó Szilvia a WHO egy anyagának linkjével és a United Nations for LGBT Equality egy anyagával válaszolt. Ugyanakkor a WHO ezügyben erősen ideológiailag motivált, az LMBTQ-szervezetek túlbecsléseit fogadja el, s anyagai szerint már 0-4 éves korban testi örömökre kellene tanítani a gyermekeket.

Ugyan „forgalomban van” a gender-elmélet egyik szerzőjeként számon tartott Anne Fausto-Sterling és társainak 1,7 százalékos becslése, de ezt az LMBTQ-körökön túl már kevés helyen tartják helyesnek.

A 2008-ban megszűnt Intersex Society of North America (Észak-Amerikai Interszex Társaság, ISNA) maga úgy becsülte, hogy 1500-2000 emberből egy születik interszexnek, ami 0,05-0,07 százalék; hazánkra alkalmazva ez öt-hétezer embert jelent. Az ISNA azt is hozzáteszi, hogy sok rendellenesség csak pubertás után jelentkezik, ami növeli ezt a számot; de

Egy Fausto-Sterlingnek született válasz szerint pedig a valódi arány valójában tízezerből 1,8, ami azt jelentené, hogy nagyjából 1800 honfitársunk élhet hasonló problémával. (Lásd: Leonard Sax: How Common is Intersex? A Response to Anne Fausto-Sterling. The Journal of Sex Research, 39 (2002) 174-178.). Egy német országos felmérés szerint még ennél is kisebb az interszexek aránya: 10 ezerből 0,7 ember tartozik ebbe a kategóriába.

Megkerestük az ügyben Dr. Laura Hayes klinikai szakpszichológust, az amerikai National Task Force for Therapy Equality és az International Federation for Therapeutic and Counseling Choice egyik vezetőjét. A negyven évnyi tapasztalattal rendelkező szakértő kérdésünkre azt válaszolta: „A valóság az, hogy az emberek 99,98 százaléka egyértelműen férfi vagy nő. A társadalomnak pusztán 0,02 százaléka tartozik abba a kategóriába, amit a közvélemény interszexnek nevez. Ezt az állapotot az Amerikai Pszichiátriai Társaság (American Psychiatric Association) joggal tartja számon a nemi fejlődés rendellenességeként (Disorders of Sexual Development). Az interszex emberek nem alkotnak harmadik nemet. Nincs ugyanis harmadik fajta reprodukciós rendszer, ami alkalmas volna az élet továbbadására. Csak kétféle reprodukciós rendszer van, s ezért csak kétféle nemről beszélhetünk.”

Dr. Paul Hruz gyermekkori endokrinológiára szakosodott orvos, biokémikus és filozófus, aki Washington University Szexuális zavarok multidiszciplináris nyomon követése programjának tagja St. Louis-ban, kérdésünkre arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1 százalékos számításba belevettek olyan állapotokat, „amelyek nem járnak a szexuális identitással, a biológiai nemmel kapcsolatos bizonytalansággal: a Klinefelter- és Turner-szindrómás emberek ugyanis egyértelműen nők vagy férfiak, annak ellenére, hogy rendellenes a kromoszóma-kompozíciójuk”. Paul Hruz a témában ezt a tanulmányt ajánlotta figyelmünkbe.

Akárhogy is, az biztosan kijelenthető, hogy a Hintalovon a legtúlzóbb, csúsztatáson alapuló statisztikákat használta fel, s még csak nem is a középértékes becsléseket. Az is megemlítendő, hogy az interszex embereket a transznemű mozgalom a saját igazolására szokta felhasználni, noha

Ha nem Hintalovon, akkor mi?

Felmerül a kérdés, hogy ha gyermekvédelmi ügyben nem a Hintalovonhoz szeretne egy iskola fordulni, akkor mit tehet még. Sajnos elég gyér a hagyományosabb szemléletű kínálat. Mindenesetre 2019 májusában gyermekvédelmi konferenciát  tartott a Katolikus Pedagógiai Intézet is.

A marista iskolatestvéreknek van színvonalas gyermekvédelmi programja is, benne bántalmazás-bejelentési útmutatóval. A Marista Rend 2016-tól egy elfogadott és gyakorlatban alkalmazott gyermekvédelmi protokoll alapján végzi munkáját, amely Európa minden marista intézményére vonatkozik. Céljuk, hogy a bántalmazás előfordulása esetén megfelelő választ adjanak. A Protokoll szorgalmazza a kérdéssel kapcsolatos tudatosságot, segíti a megelőzést, ösztönzi az esetek jelentését és megkönnyíti a helyzetek kezelését.

Nemrég a jezsuiták is felülvizsgálták gyermekvédelmi szabályzatukat. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak is van egy, a szolgálat Jelenlét programján belül működő, oktatási intézményekben alkalmazott gyermekvédelmi programja.

Az bizonyos: ma már többféle lehetőség is rendelkezésre áll a bajba jutott iskolák számára.