Ilyen globális leállás még soha nem volt – munkapszichológus a Mandinernek

A prognózisok szerint mekkorára duzzadhat nyár közepére a munkanélküliség Magyarországon?

A KSH gyors tájékoztatása februárban véget ért 3,5 százaléknál. Ezek az adatok még nem tükrözik a koronavírus okozta pandémia hatását. Nincsenek még megbízható adatok, csak egyéni beszámolókat, benyomásokat és gazdasági becsléseket találhatunk elsősorban a közösségi oldalakon. Ráadásul a munkanélküliségi adatok csak a három hónapra regisztráltak számát mutatják, azokat nem, akik nem regisztráltak, és azokat sem, akik már kiestek a három hónapos ellátásból. Nem tudhatjuk tehát pontosan, mekkora lesz a munkanélküliség.

Mégis, hozzávetőlegesen mennyi munkavállaló vesztheti el tavasszal az állását?

Nem mennék bele becslésekbe.

maga a kormány százezreket jósol.

A korábbi válságokhoz – 1995, 2008 – képest miben más, új ez a mostani krízis?

Ilyen globális leállás még nem volt a számunkra észlelhető történelmünkben. És azt sem tudjuk, meddig fog elhúzódni a hatása. A korábbi válságokat a gazdaság strukturális problémái és átalakulása okozták. Hazánkban a rendszerváltás után és még 1995-ben is a szocialista nagyvállalatok épültek le, veszítették el a piacukat, ráadásul többségük nem volt versenyképes sem.

emlékeim szerint. 1991 óta van Munka Törvénykönyve, és utána épült ki a munkanélkülieket ellátó rendszer, amely nemcsak 9 hónapnyi ellátást, hanem szolgáltatásokat is nyújtott – pszichológiai alkalmassági vizsgálatokat, átképzéseket, álláskereső tréningeket, klubokokat. Az ezt követő időszakban a digitalizálás tett feleslegessé főleg adatrögzítő és automatizálható műveleteket tartalmazó munkaköröket, de ezek hatása nem egyszerre, inkább lassú elküldések mentén érvényesült. Később, 2008-2009-ben pénzügyi hitel-, majd gazdasági válságot éltünk át, amely a főleg devizahitelekben eladósodott lakosságot, valamint az ingatlan- és gépjárműpiacot érintette rendkívül erősen. A mostani koronavírus-járvány idején meghozott intézkedések viszont lefagyasztják a személyes szolgáltatásokat, a képzések világát, a turizmust, az előadó-művészetet, a kereskedelem jelentős részét, a kereslet óriási visszaesése pedig lassítja az ipari termelést. Teljes ágazatok álltak le. Ilyen még soha nem volt!

Az önök cége – a Convictus-Consult Kft. – a korábbi válságok idején is részt vett már tömeges létszámleépítések kereteinek megszervezésében, krízistanácsadásban. Ezek szerint most sokkal súlyosabb a helyzet?

1995 óta nyújtunk segítséget a törvényi kötelezettségeken felüli, úgynevezett gondoskodó létszámleépítést vállaló cégeknek és a munkavesztésért nem felelős munkavállalóiknak. Az ilyen átalakulásnak mindig gazdasági-szervezeti okai vannak. Eddig több mint 20 cégnek és több mint 12 ezer személynek nyújtottunk komplex segítséget termelési, kereskedelmi, banki területen a vezetők felkészítésével, a munkaügyi kapcsolatok belső segítésével, a leépítettek életének újrakezdési támogatásával – ez utóbbi része az érzelmi feldolgozás segítése, a munka- és pályatanácsadó pszichológusok által végzett karrier-tanácsadás és az álláskeresés technikai segítése. A korábbi válságokban mindig volt valamekkora mozgásterük a munkavesztőknek: tudtak ágazatot váltani, más területen és cégeknél elhelyezkedni, vagy az egyéni készségek, értékek és támogatott képzés alapján pályát váltani, új munkát keresni.

hiszen a leállás, lassulás szinte mindenkit érint.

Megdöbbentő, ahogy teljes ágazatok szakadnak be a járványhelyzet okozta gazdasági hibernálódásban. Hova lehetséges a menekülési útvonal ezekből a szektorokból?

Oda, ahol még van működés: mezőgazdaság, távközlés, élelmiszer-kereskedelem, gyógyszeripar, közszolgáltatások. A mezőgazdaság talán még működik, de kérdéses az anyagutánpótlásuk a határzárak miatt, illetve az okos vetőgépek és egyéb mezőgazdasági gépek kezelését sem egyszerű megtanulni – nem lehet egyszerűen csak átmenni egy másik szektorba dolgozni. Az informatikában a programozók még dolgoznak, de újabb fejlesztési célú megrendelések nem jönnek, kivárás van, a digitális átállások miatti hardverhiányokat már pótolgatták, az utánpótlás pedig nehezebbé vált. Talán a csomagküldőknél, futárszolgálatoknál van némi élénkülés a házhoz szállítások miatt. A második félévben talán a hazai turizmus kissé helyreállhat, főleg ha lesz oltás és gyógyszeres kezelési lehetőség.

Ha korábban belföldön lezáródtak a munkaerő-vándorlási utak, akkor még mindig kinyílt a külföldi munkavállalás lehetősége. Most viszont talán az a legdrámaibb, hogy a külföldi munkaerőpiacok felszívó hatása is megszűnt.

Igen, és a hazaérkező, nyelveket beszélő magyarok erősebb versenyt generálhatnak a hazai munkaerőpiacon, ha egyszer újraindul az élet. Most ők is valószínűleg családi kötelékben próbálnak otthon maradni, ha egyáltalán haza tudtak jutni. A turizmus és a vendéglátás, amely sok hazai munkaerőt felszívott külföldön, idén nem bizonyos, hogy fel tud éledni.

Egy ilyen helyzetben a mikromegoldások nem sokat számíthatnak, a makromegoldást pedig az állam nyújthatja esetleg. Mit tehet az állam tehát a foglalkoztatási válság feloldására?

Igen,

Ki gyorsan ad, kétszer ad! A bonyolult ügyintézésre, bírálati idők kivárására nincs idő, és az ügyintézők is home office-ban vannak vagy csökkentett munkaidőben dolgoznak, tehát gyorsított és egyszerűsített folyamatokra van szükség. Mivel nagyon magas a foglalkoztatottak 70 százalékának munkát adó KKV-k aránya, amelyeknek nincs vagy alig van 1-3 hónapnyi tartalékuk, többségüknek az életben tartása nemzetgazdasági érdek. Most a cél az, hogy egyáltalán fizetéseket tudjanak adni, amihez az államnak is hozzá kellene járulnia szinte válogatás nélkül. A legjobb munkaerőt meg kellene tudni tartani – az újrakezdésig tanulhatnának, amit szintén támogathatna az állam: szakmai továbbképzéseket, nyelvtanulást, informatikai oktatást. Ezen túl a munkavesztőknek azonnali támogatásra van szükségük, hogy a családeltartó képességük megmaradjon. Ideiglenesen szükség lehet legalább fél évre megnövelni a munkanélküliek ellátását, és újra bevetni a pszichológiai és egészségügyi alkalmassági vizsgálatokat, pálya- és karrier-tanácsadásokat, képzési támogatásokat. Munkaerőt szívhatna fel a fenntarthatósághoz kapcsolódó támogatott beruházások sora, például a vállalatin túl a lakossági épületek napelemekkel és szigeteléssel való ellátása.

Nemrégiben jelentette be a kormány a gazdaságvédelmi csomagot. Milyen elemeket lát abban, amelyek valódi, hatékony megoldást nyújthatnak sok vállalkozás, munkavállaló számára?

Nem vagyok makroközgazdász, hogy modellszámításokra hivatkozva erre megalapozottan válaszoljak, de néhány szempontra felhívnám a figyelmet. Ez most túlélési szituáció;

Az ügyintézés gyorsasága, egyszerűsége és a távkommunikációs eszközök használata fontossá vált, a vírustesztelések számának növelése pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a már gyógyultak, védettek vagy vírusmenetesek minél hamarabb újra aktívan dolgozni kezdjenek, és hozzájáruljanak a gazdaság helyreállításához.

Vállalati szinten milyen módjai vannak ilyenkor a kármentésnek?

Differenciált megközelítést látok hatásosnak. Az internetes rendelés, a webáruházi értékesítés, a törzsvásárlói klub szervezése segíthet valamennyire. Szolgáltatási voucher előértékesítésével bevételre tudnak szert tenni egyes szolgáltatók, de az ezekben vállalt feladatokat persze később teljesíteni kell. Egyes megrendeléseket, rendezvényeket halasztani lehet lemondás helyett. Vannak olyan cégek – fogácsoló üzemek nyomdák –, amelyek a távoli beszerzési források helyére tudnának lépni a már meglévő magas minőség miatt. Jó lenne, ha volna kommunikációs felület, ahol az igényekről értesülhetnének. Az utazásszervezők, turisztikai és egyéb személyes szolgáltatók teljesen leálltak,

A rövidített munkaidő és csökkentett fizetés talán csökkenti az átmeneti nehézségeket ott, ahol várható, hogy gyorsan helyreáll a piac. Stresszbíró vállalkozásoknál pedig út lehet a költségek optimalizálása, a hatékonyság növelése, a fejlesztések folytatása.

Milyen eszközök vannak a munkavállalói jogok védelmére? Mit tehetnek a szakszervezetek?

Ezt tőlük kérdezze. Az bizonyos, hogy érdekegyeztető fórumokra szükség lehet a tárgyalásokhoz, amelyek a munkavállalókat érintő intézkedésekről szólnak. Minden újraszerveződik, nagy változások várhatók a munkaerőpiacon és a munkaadók viselkedésében, aminek a megalapozásához a szakszervezetek által jelzett kockázatok elemzése is hozzájárulhat.

Említette, hogy a cégeknek mindent meg kellene tenniük a képzett munkaerő megtartására. Arra is gondolni kell tehát, hogy a válság után ezeket az ágazatokat csak ezen szakemberekkel lehet majd visszaépíteni?

Pontosan.

és mint tudjuk, a tudás- és információalapú gazdaságban ez súlyos, akár stratégiai szintű kárt okoz. És nemcsak az egyes szakemberek elvesztése, hanem az együttműködésükben már meglévő szinergiák elvesztése is veszélyforrás. Egy-egy kulcsember távozása alaposan szétzilálhatja a működést, csoportos leépítés esetén pedig nagyon nagy károk keletkezhetnek, és ezzel a cég értéke is jelentősen csökken. Azok a cégek maradtak meg és fejlődtek tovább a korábbi válság idején is, amelyek önmaguktól vagy külső segítséggel befektettek a szervezet- és személyzetfejlesztésbe, valamint a termék- és szolgáltatásfejlesztésbe a lassulás idején.

Szektorális válság esetén nemcsak foglalkoztatási, hanem régiófejlesztési stratégiára is szükség lesz. Ez azt jelenti, hogy újra kell gombolni az egész munkaerőpiacot?

Az elmaradottabb régiókban

majd a gazdaságfejlesztés támogatása mellett egyéni pálya- és karrier-tanácsadás és képzések is szükségessé válhatnak a helyi munkaerőpiac fejlesztése érdekében. Ennél konkrétabb javaslatokat csak a helyi viszonyok alapos ismeretében lehet tenni.

A Tatai Városgazda Nonprofit Kft. eredeti munkahelyüket vesztett munkavállalói kertészeti munkát végeznek a tatai Hősök terén április 15-én

A tömeges munkahelyvesztés óriási társadalmi feszültséget okozhat. Ha a társadalom szövete megbomlik – ahogy a szakirodalom mondja –, annak milyen hosszú távú hatásai lehetnek az életünkre nézve?

Személyes és családi tragédiák, a bűnözés megnövekedése, akár éhséglázadás és nagy társadalmi mozgások következhetnek be. A krízisek alapvetően kérdőjelezhetnek meg egyensúlyokat, és indíthatnak el jelentős változásokat.

tarolhatnak, utána pedig nehéz kontroll alatt tartani őket. Gyorsan tanulva a tapasztalatokból és korrigálva az intézkedéseket, talán ezt meg lehet előzni. A „P-D-C-A” („Plan-Do-Check-Act”, vagyis a „Tervezd meg! - Csináld meg! - Ellenőrizd! - Avatkozz be, korrigálj!”) ciklus jól ismert a menedzsmentben.

Milyen lélektani hatással jár a munkavesztés?

Stresszállapotot okoz az a helyzet, ami olyan megterhelésre lép fel, amelyről azt gondoljuk, hogy nem tudunk megbirkózni vele, vagy alkalmazkodni hozzá, azaz a kontrollunkat elveszíthetjük a helyzet fölött.

Ez még erősebb, ha kiszolgáltatottabb rokonainkat is érinti: féltjük gyerekeinket, idős szüleinket. És erre még rájön a betegség kialakulásának fenyegetése, vagy már egy meglévő betegség a stressz miatt: magas vérnyomás, gyomorfekély. Azok a legveszélyeztetettebbek, akiknél a problémák halmozódnak. A munkavesztés szerepvesztést, a meglévő munkakapcsolatok elvágását, a fontosság élményének a csökkenését is jelenti, ami az önbizalmat rombolja. Ráadásul fel kellene vállalni a munkanélküli szerepet mások előtt. Az a tapasztalatunk, hogy vannak, akik inkább nem is regisztráltatják magukat, hogy ne éljék át a „megszégyenülést”. Az álláskeresés nyomott keresleti munkaerőpiacon pedig visszautasításokkal jár. Minden feldolgozatlan visszautasítás újabb mélységekbe lökheti a felkészületlen álláskeresőt, egyre csökkentve a motivációt az újabb próbálkozásra.

Milyen kezelési módszerek vannak ennek a traumának a feldolgozására?

Az első, hogy

hanem tőlünk független, gazdasági hátterű létszámleépítés. Önvádnak, sőt mások hibáztatásának sincs itt az ideje, mert a gazdaság teljes lassulása az oka. Az elválás mindig fájdalommal, sokaknál igazi gyászreakció-sorral jár, aminek a feldolgozásában a munka- és  pályatanácsadó pszichológus sokat segíthet. Az önismereti munka, az egész életút áttekintése megalapozza a további életút- és karriertervezést, vagy akár a teljes életstratégiák újratervezését. Ennek eredménye lehet a meglévő szakmai életút elmélyítése és képzéssel való kiegészítése, vagy akár a pályaváltás is. A vállalkozásra megfelelő készségekkel rendelkezők saját vállalkozásba kezdhetnek, amelyhez a munkaügyi hálózat támogatást nyújthatna. Amikor már tisztázott, hogy milyen szektorban és munkakörben helyezkedne el az egyén, akkor van helye az álláskeresés megtanulásának. Mi mindig végigkísérjük az ügyfeleinket az elhelyezkedés vagy vállalkozásindítás első lépéséig és a beilleszkedésig.

Segélyszervezeti étkezdében imádkozik egy állását vesztett argentin férfi Buenos Aires közelében március 31-én

Várható-e bármilyen változás szélesebb rétegek mentalitásában a válság hatására? A takarékosabb, kevésbé fogyasztói életmódra váltás, a tartalékképzés, az eggyel szerényebb életszínvonal megcélzása?

Minden válság tanít nekünk valamit. A 2008-2009-es válság után sokáig féltek az emberek eladósodni, inkább visszatörlesztettek, egészen

különösen a megdrágult lakásvásárláshoz. A másik kérdés a túlfogyasztás, amely akkor csökkenhet, ha az emberek is látják annak káros hatásait, és megismerik azt is, hogyan előzzék meg. Egyre többen tanulnak például újra főzni-sütni otthon, nő a házias ételek iránti érdeklődés, és ezzel a tudásunk is. Fontos szempont még az egészséges környezet és az egészséges életmód is. A légszennyezés jelentősen hozzájárult a vírusok terjedéséhez. Jobb, ha tanulunk belőle, és sokkal jobban vigyázunk a Földre, ahol élünk. A kényszerű távkommunikáció során például rájöhettünk, hogy nem minden megbeszélés érdekében kell utazni. Talán meggondoltabban fogjuk használni a légteret. A mozgásgazdagabb életmóddal  pedig elkerülhetőbbek lennének a keringési betegségek. Itt az idő, hogy ne csak a GDP-t tekintsük mértékadónak, hanem a lakosság életminőségre vonatkozó „wellbeing"-, azaz „boldogság-indexét” is.

Mikor állhat vissza a gazdaság, és vele a munkaerőpiac a válság előtti időszak szintjére, stabilitására?

A most visszafojtott, kielégítetlen szükségletek újra felpattinthatják a keresletet bizonyos termékek és szolgáltatások iránt. Néhányukról kiderülhet, hogy nincs is annyira szükségünk rájuk, inkább mást igénylünk, vagy mi magunk is meg tudjuk oldani.

Kell, hogy pont ugyanoda álljon vissza?

Ez egy közös tanulás, aminek mindannyian részesei vagyunk.

amilyenek még soha nem voltak tapasztalhatók: be voltunk zárva az otthonainkba, az interneten tudtunk egymáshoz kapcsolódni, tanulni egymástól. Bizonyosan sok újdonság fog megjelenni, amelyeknek egy része már várta, hogy eljöjjön az ideje. Jós nem vagyok, de nagyon nyitott a megújulásra. Az olvasóknak is ezt ajánlom.

fotó: Szatmáriné dr. Balogh Mária, MTI