Fordulat: egyre több európai mond nemet Zelenszkij narratívájára!
Óriási változás állt be január óta az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos közhangulatban.
„Mindenki a helyén? Akkor az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében…”
„Mindenki a helyén? Akkor az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében…”
A Vatican News beszámolója szerint Don Giuseppe Corbari atya a közösségi oldalán mindenkinek elküldte az üzenetét, miszerint: „Szomorú látvány nekem az üres templom, küldjetek hát fényképet, kinyomtatom és a helyére teszem a templomban…”
És így lett!
Don Giuseppe Corbari atya összegyűjtötte és kinyomtatta a közösségének az interneten és mobilon beküldött fényképeit, melyeket aztán szépen „beültetett” a templom padjaiba. Az facebookon szétküldött kérésére olyan sok részvételi bejelentkezés érkezett fényképek és szelfik formájában, hogy plébániai nyomtatójának festékpatronja alig bírta. Másik nehézsége az volt, hogy miként tud ennyi embert leültetni egymás mellé a padokban, hiszen ahogyan meghívó levelében írta, tartani akarja a törvényes egy méteres távolságot.
Amikor mindenki elfoglalta a „képes helyét”, Don Giuseppe megkezdte a szentmisét, melyet a helyi rádió egyenesben közvetített. A „csodálatos közösségszaporítás” esete meglehetősen összekovácsolta a híveket, akik abszolút vörös zónában és házi-karanténban élnek, Milánó, Monza és Bergamo közelében. Ám a lelemény és a szeretet legyőzi az akadályokat.
Lám, nemcsak a vírus, terjed, mint a vírus!
S hogy mit is írt pontosan Don Giuseppe? Íme:
„Az oltártól nézve nagyon szomorú látvány nekem a sok teljesen üres pad a templomban. Ez a szomorúság szemben áll a szentmise áldozattal, amit éppen bemutatok és a reménnyel, amellyel most Húsvétra készülődünk. Hiszem, hogy a hitben összetartozunk, de nem látjuk egymást. Éppen ezért javaslom nektek: Küldjetek el nekem egy fényképet, akár személyeset, akár családit, mely az arcotokat mutatja. Nekem szükségem van arra, hogy lássam az arcotokat, amikor vasárnap misézem az oltárnál. Kinyomtatom az elküldött fotókat és ráragasztom celluxszal a padokra, hogy kevésbé érezzem magam egyedül. Nyilván, a gyerekeket az első padokba ültetem, a felnőtteket hátrább. Megtartom az egy méteres távolságot a fotók között, nehogy megsértsem az előírást. Ha vagytok, várom a képeket, Don Giuseppe”.