Patina
„A vészkorszakban Piusz pápáról azt tartották, a zsidók legnagyobb barátja és megmentője volt, aki hamis papírokkal látott el ezreket a veszélyeztetett országokban, kimenekítette őket biztonságos helyekre, és a nácik is így vélekedtek róla. A Vatikánt végül nem vette be a német hadsereg, de a csapatok körbevették a szent várost. A pápa közben aggódva szemlélte a kommunizmus térhódítását, amelyet saját szemével is láthatott a háborút követő években, 1958-ban bekövetkezett haláláig.
A vörös hatalom cseppet sem kedvelte a mindenkori katolikus egyházfőt, így mindent megtett azért, hogy XII. Piusz pápa imázsa átalakuljon. Halálát követően jelent meg a Helytartó című színdarab, amely megalapozta a vészkorszak idején hallgató, a zsidók szenvedésére semmivel nem reagáló pápa képét, ezt követte a Hitler pápája című könyv. A szovjet propaganda pedig termékeny talajra hullott, a segítő pápa és a gondoskodó egyház képe helyett megragadt az új, mesterséges kép az emberekben, akik nem történészek és nem is foglalkoznak különösebben a témával. Az azóta készült filmek és könyvek ritkán szakítanak ezzel a narratívával, a háborús korszak papjai a filmekben általában maguk is bánják, hogy az egyház semmit sem tesz a barna veszedelem ellen.
A helyzet méltatlan és szomorú. A hegynyi anyagot átvizsgálva és értelmezve sem lehet kijelenteni, hogy XII. Piusz pápa valaha el tudja foglalni az őt megillető történelmi pozíciót, egyszerűen azért, mert a hidegháború egyik áldozatává vált, megkapva az örökös bélyeget az említett szóval. Ő mindig ellentmondásos lesz, mert az a világ olyanná tette. Az Apostoli Szentszék pedig ugyanúgy változik, mint az emberi társadalmak, mások a hangsúlyok, mások a szereplők, így nem feltétlenül biztos, hogy épp Eugenio Pacelli ügye lesz a legfontosabb.”
Összesen 7 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
A magad gyártotta egyház képétől undorodjál csak. A valós egyház pedig szeretetben ragyog, sok jótettet hajtva végre, Krisztus követésében.
A cikk igazsága vitathatatlan: a hazugságokkal szembe kell szállni. Nem kell megijedni az egyházat lejárató törekvésektől, mert legkésőbb az idők végén maga az Úr Jézus tárja fel a valódi valóságot / Mt 25.31-46 /.
Monologizálj, ha akarsz, de a kivetítésed érdektelen.
Már megint ítélkezel tudás és ismeret nélkül.
Példabeszéd a két fiúról.
„Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. Nem megyek – felelte –, de később meggondolta és kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek – felelte –, de mégsem ment ki. Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” „Az első” – válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek.” Mt 21,28-32
Ami a Pozsonyi cikket illeti, abból sem értettél meg semmit, bár valaki elmagyarázta neked.
József Attila soraival elmondhatod magadról, hogy:
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -
Ezt írtad péterxnek, Orbánról:
"...ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"/Orbán Viktor/
Egy példabeszéddel válaszoltam neked. Mit nem értesz ezen? Miért nem használod az eszedet, mit értetlenkedsz?
Ne velem foglalkozzál, ne személyeskedj, hanem gondolkozz el Jézus szavain.
Bejelentkezés